2010. december. 03

---

---

Megfordultam a másik oldalamra. Egyszer csak kinyitottam a szemem. Eszembe jutott, hogy nem a saját szobámba vagyok. Ekkor sújtott rám a tegnapi nap emléke. Sue ágyára pillantottam, de nyoma sem volt. Kimásztam a takaró alatt, és a kis konyhába rohantam. Aztán megnéztem a fürdőt, de az üres volt. Gyorsan cipőt húztam, felvettem a kabátomat, és már indulni készültem, amikor az ajtó melletti parafatáblán észrevettem egy kis sárga cetlit, amelyen Sue kézírása állt.

Kifújtam a levegőt, amit a gyors öltözés közben magamba tartottam, és megnyugodtam. Levetkőztem, és a fürdőbe mentem, hogy összeszedjem magam, majd a konyhába ballagtam, hogy reggelit készítsek. Egy picit aggódtam Sueért. Bár mondogattam magamban, hogy csak elment futni, mégsem lett jobb. Csináltam palacsintát, meg rántottát, és bár a közelében sem járt anyum fincsi reggelijéhez, nem volt olyan rossz. Sue végre visszajött a futásból. Egészen jól nézett ki, de a szemében ott rejtőzött a fájdalom és a szomorúság.

- Heeey! Jó reggelt! Jössz reggelizni? Nem egy 5 csillogós reggeli, de egész finomra sikerült. - Fogtam egy bögrét, és teát töltöttem a Vadócomnak. - Csináltam a kedvenc teádból. Almás-fahéjas. Remélem jó lett. - Próbáltam elterelni a figyelmét, de látszólag sikertelen volt minden erőfeszítésem. Sue egész végig szótlan volt. Persze válaszolt a kérdéseimre, de ezen kívül nem nagyon volt kedve beszélni.

- Tudod mi? Fejezzük be a reggelit, és csinosítsuk ki magunkat. Vágjunk vissza a ribiknek. Szerintem itt valami félreértés lehet. - a messzeségbe néztem, aztán magamhoz tértem, és felpattantam. Megfogtam Sue karját, ami éppen a teásbögrét rakta le, és elráncigáltam a gazdáját. Jessie nem úgy nézett ki, mint akinek kedve lenne kiöltözősdit játszania, de végül nagyon csinosra sikerült a kinézete. A házba készültünk, mert anya küldött egy baglyot azzal, hogy jégszobor kiállításra megyünk. Az igazat megvallva inkább a faházikóba maradtunk volna, de végiggondolva, jobb ha Sue egy picit kimozdul. Úgy terveztem, hogy elválunk, mert nem tartottam jó ötletnek, ha Zack és Cornelia társaságában marad. Bementünk a házba, és Chris egyből hozzám jött. Átölelt, ahogy én is őt, és puszit nyomot az ajkaimra. Elmosolyogtam.

- Jó reggelt, Tündérem!

- Neked is jó legyen. - Suera pillantottam, és elhúzódtam Christól. Sam szemöldökét felvonva csodálkozott.

- Előtte inkább ne – suttogtam, aztán megfordultam, és Suera mosolyogtam.

Mi előre megyünk, jó? - kivezettem a barátnémet, hogy ne találkozzon Zackkel, ami persze lehetetlen volt.

Mikor a barlanghoz értünk, ahol a szobrok álltak, anya befelé indult a többiekkel. Láttam Zack arcát, és azt is hogy hozzánk akart jönni. Vadóc elé álltam és az ujjammal jeleztem neki, hogy eszébe ne jusson. Zack rögtön vette a lapot, és az első szobor felé indult. Cornelia rögtön odakullogott hozza.

A kis rohadék – mondtam magamban, és zsebre raktam a kezem. Bennük találtam valamit, ami a múltkori szánkózás óta itt volt, és felvillant a villámkörte a fejem fölött. :D Kivettem a kis bogyókat, és megfújtam őket. Mindegyiken 12 kicsi láb jelent meg, két kicsi szarv, és 3 mini szem. - Cornelia – suttogtam nekik, majd a vipera felé hajítottam őket. A bogárkáim rögtön felé masíroztak, és lábán keresztül a hajába mentek. A csaj rögtön lekopott Zackről. Össze vissza visítozott, és rohangászott. A kicsikéim szép frizurát csináltak neki. Ezt aztán nem fogja egy könnyen kifésülni. - Sue! Nézd milyen jó haja van. Ilyet, ha szeretnék sem tudnék csinálni. - Elkezdtem nevetni, ahogy Sue is. Jó volt együtt röhögcsélni a másik balszerencséjén. A Vadócomra néztem, és egy puszit nyomtam az arcára. - Gyere, nézzük meg a híres varázslók jégszobrait.

- Cathy, én is jönnék veletek. - jött hozzám Chris.

- Most inkább ne. - mutattam Sue felé. Sam száj biggyesztve nézett, majd puszit nyomott a homlokomra.

- Jól van, tündérem. Jó nézelődést!

- Köszönöm, nektek is. - Chris elindult a többiekhez, de aztán megfordult.

- Még egy kérdés. Van valami közöd az imént történtekhez? - mosolygott.

- Hogy nekem? - játszottam a kis ártatlant. - Dehogy! - Chris felém mutatott az ujjával, jelezve, hogy tudja ki volt. Mosolygott, majd visszakocogott a többiekhez. Körbesétáltuk a múzeumot, és egy fél órával később Corneliaval ütköztünk össze.

- Olcsó kis trükk volt! - mondta igen haragosan ránk nézve. Elnevettem magam.

- Azért jó volt látni, ahogy táncolsz. Egész tehetséges vagy.

- Ahogy pasikat lopni is, ugye? - Egyet léptem, és a vipera szinte az arcomba lihegett a dűhtől.

- Azt ajánlom vigyázz magadra, mert következőre nem bogarakat kapsz, hanem valami jobbat. A kezedben van a választás. - megfordultam, de aztán megint Corneliára néztem. - Ja... Jut eszem! Jobb, ha lekopsz Zackről. Nem szereti az ápolatlanokat. - a hajára mutattam, és elnevettem magam, majd Merlin óriási szobra felé indultam.

- Sue Gartner? - egy mély, sexy férfi hang szólalt meg a hátunk mögött. Megfordultam, és a szemeim tágra nyíltak. - Uhhh, ki ez? – kérdeztem magamban, és a barátnémre pillantottam. Később kiderült, hogy a fiatalember, akit Kevin Goldspinknak hívnak, egy roxfortos diák, aki fülig szerelmes a kis Vadócomba. Egy ideig velünk volt, de aztán nekünk haza kellett mennünk. Egyszer-kétszer félvállról Zackyre pillantottam, akinek mély féltékenység rejtőzött a tekintetében, amikor a fiút nézte, ahogy Jessievel nevetgél. - Ezt érdemled, te barom! - mondtam kielégülten magamban.

Dél felé járhatott az idő, amikor végre hazakerültünk. Bementem a konyhába anyumhoz.

- Lééécci, pakolj nekünk ebédet. Nem tudok kaját csinálni. Reggel sikerült valamit összehozni, de a tiéd sokkal jobb. - Anyum elmosolyodott. Odajött hozzám és puszit nyomott a homlokomra.

- Rendben Leah. Majd szólok, ha kész az ebéd. Egyébként miért nem ebédeltek velünk? - a szemem kikerekedett.

- Öööö... Egy kis magányra vágyunk. Majd jövök. Küldj baglyot. A faházba pihenünk. Hosszú volt a szoborkiállítás. - 90 % szögben megpördültem, és kifelé rohantam, mielőtt Mrs. Wood újra nekiállna a kérdezősködésnek. Miután megkaptuk, és elfogyasztottuk a három fogásos ebédet, nevetve az ágyainkba feküdtünk pihenni. Azon röhötünk, hogy megtáncoltattam a csirkecombot. Meg aztán az ételem feléét magamra borítottam, mert túl sok dolgot akartam egyszerre az asztalra vinni. Nem baj, úgy is egy csomó kaját kaptunk. Észre sem vettem, hogy mikor aludtunk el. Kb. négy óra tájban felébredtem. Sue még aludt. Úgy gondoltam, hogy elmegyek egy kicsit Chrishez, mert egész nap külön voltunk. Írtam suenak egy cetlit, hogy tudja hol keressen. Már magam elé képzeltem, ahogy Sam a karjaiba zár, és finom csókokkal borít. A gondolattól felborzongtam. A kinti nappaliba Corneliaval találkoztam. A hárpia csupán csak mosolygott.

- Mit bámulsz? Nem láttál még boszorkányt? - lenézően pillantottam rá. Bementem a házba, és Chris szobájába igyekeztem, de a könyvtárba furcsa zajokra lettem figyelmes. A konyhából lestem. Az ajtó teljesen nyitott volt. A beszélgetést nem hallottam, de elég volt a látvány. SABRINA és CHRIS!!! - Nee! Istenem! Csak  ez ne! - Chris valamiért nevetett. Ekkor Sabrina közelebb ment hozzá. Sam mosolya elhalványodott. Ekkor a lány ugyanazt tette, mint a barátnője tegnap Zackkel. A lélegzetem elállt, a szívem meg gyorsan vert. A szemem tele lett könnyekkel. A torkomba óriási gombóc képződött, amitől nyelni nem tudtam. Lassú, nehéz léptekkel bekullogtam a könyvtárba megszakítva a csókot. Egy helyben álltam. Chris rám nézett. Kinyitotta a száját, arra készülve, hogy megmagyarázza a történteket. Lehajtottam a fejem, és megráztam. Rájuk pillantottam. Sabrina elégülten mosolygott, ami elmémbe égett. Chris lerázta Sabrina karját, és felém indult.

- Ne! - ordítottam fel. A hangom elcsuklott. Felemeltem a karomat, a tenyeremet mutatva. - Felnéztem a velem szembeállókra. Összecsaptam a kezem. - Azt hiszem itt már nincs más dolgom. Nem is zavarok tovább. - hátráltam a nyitott ajtó felé. Megfordultam, és olyan gyorsan masíroztam ki, ahogy csak tudtam.

- Cath! Várj! - szólt utánam Chris. A konyha kijáratánál szinte már futottam. Kint álltam a kertbe. Csettintettem egyet. A következő pillanatban a seprőm már mellettem lebegett. - Várj! Beszélnünk kell! Kérlek! - könyörgött Chris. Összeszorítottam az ajkaimat, lehajtottam a fejemet, és újra csak megráztam. Felpillantottam. 

- Nem gondoltam volna, hogy ti fiúk ennyire hasonlítotok egymásra.

- Mi nem...

- Tudod mi? Nem érdekel. Nem is bánt. Le szeretnél cserélni. Miért nem szóltál? Legalább annyit megérdemlek, nem gondolod?

- Én nem...

- Bele se kezdj egy újabb hazugságba! - a könnycseppek már az arcomon szállingóztak.

- Szeretlek!

- Az előbb nem úgy nézett ki. Ha szeretsz valakit, azt nem bántod meg. Jegyezd meg! Lehet később még hasznodra válik.

- Ezt tisztáznunk...

- Minden egyértelmű volt. - mosolyt erőtettem az arcomra. Felpattantam a seprőmre. Sam utánam indult, hogy megállítson, de addigra, már magasan a föld fölött repültem. Olyan gyorsan száguldoztam, ahogy még soha. Kellett idő, és friss levegő, hogy felfogjam a történteket. Annyi kérdés forgott a fejembe, annyi fájdalom a szívembe. Az a bizonyos jelentet jutott eszembe, amit akkor képzeltem el, amikor felé tartottam. Egy csomó emlék támadott rám. Ettől csak rosszabb kedvem lett. A fülembe a sok „Szeretlek” csengett, amit annyiszor mondott Chris.

- Vajon igazat mondott? Máskor is megcsókolta Sabrinát? Miért mondta, hogy szeret? Miért ölelt és csókolt meg annyiszor? Ha szeret, miért tette ezt velem? Lehetséges, hogy csak egy futókaland lettem volna. Hiszen Chris elég helyes, hogy nálam sokkal jobb lányt szerezzen. De pont Sabrina? Azt, aki azóta utálok, amióta csak megismertem. Miért? Miért? Miért? - lassan a leszállásra készültem. Ott voltam, ahol mindig szoktam lenni, hogy bánatos vagyok, és gondolkoznom kell. Máskor a hely csendes, és magányos volt. De most nem. Valaki a hintába ült, és lehajtott fejjel gondolkozott. Rögtön felismertem az alakot. Chris! Egyszer csak az egyik fa mögött megjelent Sabrina. - Hogy képzeli ezt? Elhozza a kedvenc helyemre. Nem elég, hogy csókolózik vele, de a hintámat is elfoglalják. Sam felnézett, és észrevett. Fogta a seprőjét, és ráült. Rögtön elindultam.

- Cathleen, várj!

- Rád már nem fogok! Mellesleg nem volt elég, hogy smároltok a házamba? Még a kedvenc helyemre is elhoztad? - a szemembe gyűlt könnyektől nem láttam tisztán. Utálni, és dühöngeni akartam, de nem sikerült. Chrisre gondoltam, és a szívem ugyan úgy szerelmesen dobogott, ahogy eddig is. Lementem a fák közé, majd kijutottam egy egyik ösvényre. Hátrapillantottam, hogy megnézzem sikerült-e lerázni Samet. Mikor előre néztem egy szarvasláttam, aki engem bámult. Megijedtem, és oldalra mentem, hogy kikerüljem, de rosszul irányitottam a seprőt. Ennek köszönhetően elvesztettem az egyensúlyomat, és sikeresen leestem. Minden elhomályosodott, és az érzékeim tompulni kezdtek, aztán minden elsötétült körülöttem. Az utolsó, amire emlékszem, hogy valaki a nevemet kiáltja, de a hang egyre csak távolódott, majd teljesen megszűnt.

2010. december. 02.

---

---

Ma később tartottuk meg a reggelit. Nagyjából fél 11 lehetett, amikor felébredtem. Mellettem nem Chris, hanem a Vadócom feküdt. Zack biztos felébresztette Christ az alvó Jessievel a kezében. Milyen aranyos unokabátyám van. Felhozza a drágámat, hogy kényelmesen kialudhassa magát. A szobába csak mi ketten voltunk. Felkeltem, és nyújtóztattam egyet, majd Suera pillantottam, aki még mindig nyugisan szendergettet. Visszamásztam az ágyba és puszit adtam az orrára. Az álomszuszék felnyöszörgött. Annyira aranyos volt, hogy megnevetett.

Jessie, hasadra süt a naaap! - vártam még a hosszú pillák alatti szemek kipattannak. Egy angyali arc álmos, kékes-zöld szemekkel bámult. - Új nap virradt ránk! Gyere! Készüljünk el, és menjünk le, mielőtt még lemaradunk valamiről. - Bőséges reggeli várt ránk. Elég sokat ettem, főleg, hogy szükségem volt az energia, hogy legyen erőm kibírni a két betolakodót, aki most a házamba ”nyaralt”.

- Szívem – fordultam Suehoz, aki éppen finoman evett – hol vannak a fiúk? - Kérdeznem sem kellett, ugyan is a kertből egy ordítást hallottam, majd röhögést. Felpattantam a székemről, és az ablakhoz mentem. A szívem összeszorult. Chris, Sabrina, Zack és Cornelia. Látszott, hogy a két vipera teszi az agyát, de szerencsére Chris Rebeccaval foglalkozott, amíg Alex Zack elöl menekült. Mind a kettőjük inkább a kicsikkel játszott. Viszont Sabrina fogott egy hógolyót és Chrisre dobta, majd angyalian mosolygott. Mekkora egy álszent?
- Sue – az alsó ajkamba haraptam. - Azt hiszem itt az idő, hogy elővegyük Pure és Vadóc énünket. - Felrohantunk a szobánkba. Összeszedtük magunkat, majd nekiálltunk agyalni.
- Egy kis könnycsoki? Neem... Ez kevés. Dobjuk be a paprika cukrot. Ááá cukor? Nekik? Neem-neem. Mit szólsz egy harapós hógolyócsatára. Nem is csata, hanem lavina. Ássuk el a szemetet. - a szemeim ördögien csillogtak. - Megvan. Az egyik csíny az lesz, hogy a fejükre zúdítunk egy lavinát, és amíg kijutnak egy csomó hócsiga harapdálja majd őket. - miután befejeztük a tervet,  kimentünk az udvarra és felajánlottunk egy szánkózás a hegyekben. Christól egy csókot kaptam a jó ötletért, majd Zackyvel együtt felmentek öltözni. A két hárpia még mindig csábosan mosolygott, majd ők is felmentek.
Miután a hegyekbe érkeztünk egy ideig szánkóztunk a fiúkkal, de aztán a többiekkel hagytuk őket, és elmentünk felkészülni a csínyekre. Kivártuk a pillanatot, amikor a két mosolygós a fák közé kezdenek el szaladgálni. Nem is kellett sokat várnunk, ugyanis Alex bolondozásból el kezdett velük fogócskázni. A két szánalom a fák felé futott, de Alex Rebeccahoz szaladt vissza. 
- Most! - szóltam Suenak. Ekkor mind a kettőnk a fák irányába szegezte a csúzliját. A fákon lévő vastag hó elkezdett mozogni, majd lefelé zuhanni. A két lány észrevette, és el akart futni. - Rosszul gondoltátok drágáim. - A következő fára céloztam, és egy jól kimért lövéssel leszedmet a havat a koronájáról. Közben Sue harapós hócsigákat varázsolt a hóból. Miután befejeztük az összes csínyt a drágákhoz mentünk „segíteni”. Én kezet nyújtottam nekik, ahogy Sue is, közben egy-egy maréknyi cukorbogarakat raktunk a zsebükben. Szóltunk a fiúknak, hogy jöjjenek segíteni, mi meg hazavisszük a kicsiket. Előreindultunk. A fiúk nem sokkal utánunk értek be, de elég időnk volt, hogy Cornelia és Sabrina szobájába menjünk, és Sue ötletét véghez vigyük. Megint elővettük a cukorbogarakat, és a fürdőszobájukba raktunk párat. Majd visszamentünk a sajátunkba és közös erővel, a Cave Maliciumot használva ellenségbiztossá tettük a halónkat. Sabrina és Cornelia csuromvizesen jöttek fel, majd a kiáltásukból arra tippeltünk Sueval, hogy a fürdőbe mentek. Már megint kitört a röhögés. Ebédnél a vendégeink villámokat küldtek felénk a tekintetükkel. Vadóccal csak összenézünk és egymásra mosolyogtunk. Miután megebédeltünk felmentünk egy picit pihenni, mert még mindig fáradtak voltunk a tegnapesti bulizástól. Egyszer csak egy kis tenyeret éreztem az arcomon. Kinyitottam a szemem, és a kis angyalom, Rebecca, előttem állt. Az arca szomorú volt. Megfogtam a kicsi kezecskét, majd felültem. Felemeltem és az ölembe helyeztem a kislányt.

- Cathy. Cornelia sír. - a kislány az ajkát babrálta.

- Miért, kincsem?
- A nagymamája miatt. Mert elment. Mond csak! A nagyi is el fog hagyni minket? - tágra nyíltak a szemeim. Ez hihetetlen. A vipera miatt Becca a sírás határán van.
- Nem, dehogy is. A nagyi mindig itt lesz velünk. - puszit nyomtam az arcára. A kislány felvidult, és kedves hangon szólt.
- De nem aggódom, mert Zacky ott van vele, és vigasztalja. - Micsoda? - Átölelte, és kedvesen beszélt vele. - Jaj ne! Gondoltam magamban. Cronelia el akarja csábítani Zacket. Aljas...
- És mond csak Beky. Hol vannak? - a kislány mosolygott.
- Te is vigasztalni szeretnéd Cornit? - Rebecca szélesen vigyorgott, és szeretetteljesen átölelt a nyakamnál.

Igen. Kíváncsi vagyok, hogy mi a baja.

- A szobájába vannak. Meg akartam kérni, hogy játsszon velem, de hallottam, hogy beszélgetnek, és inkább hozzád jöttem. - a kis arcra néztem.

- Tudod mit? Menj, keresd meg Alexot, és készítsetek valami szépet Corneliának, ami majd felvidítja. - Rebecca szemei felcsillogtak, majd lepattant rólam.

- Rendben, már megyek is. - A kislány úgy rohant ki a szobámból, mint ha ágyúval lőtték ki volna.

- Sue, ébredj! Sue! - halkan beszéltem, miközben a vállánál megfogva megráztam az alvó testet. - Vészhelyzet van! - Sue felnyögött. Ellenkezett, mert látszólag jól esett neki a pihi. - Sajnálom, hogy tönkreteszem a szép pillanatokat, de egy vipera éppen le akarja nyúlni a pasidat. - Sue szeme ijesztően gyorsan kipattant. Rögtön felálltunk és Sabrina szobájához mentünk. Az ajtó résznyire volt nyitva, úgy hogy jól láttuk az jelenetet. Bent a kis álszent sírást imitálva Zack karjaiba bújt. Megfogtam Sue karját, mert azt hittem elájul. Ekkor a helyzet egyre jobb lett. Cornelia Zackra pillantott fel, és megcsókolta. Sue benyitott. A gyönyörű szemei könnyekbe úsztak. Zack fájdalmasan az arcára pillantott. Jessie mondani akart valamit, de nem tudott. Csupán megrázta a fejét, és kirohant. Elővarázsoltam a pálcámat, és egy bűbájjal elrepítettem Corneliát. Pont az ágya mellett érkezett le. Felnyögött az eséstől okozott fájdalomtól. Gyors léptekkel Zackhez közelítettem, és a nyakára szegeztem a pálcámat. Nem tudtam mit csinálni. Szívem szerint megátkoztam volna, de inkább ellöktem magamtól.

- MARHA!!! EGY-BAZI-NAGY-MARHA-VAGY! - dühösen kinyitottam a félig zárt ajtót, és Sue után rohantam, de elvesztettem a nyomát. Milliószor körbementem a házba. Megnéztem a fa házat, a kertet, egy picit még az erdőbe is mentem, aztán újrakezdtem a háznál. Már teljesen ki voltam akadva. Felmentem a szobámba és fel alá járkáltam. Próbáltam épp ésszel gondolkodni, de már nem bírtam tovább és el kezdtem sírni. Ekkor jött be Zack.

- Megtaláltad? - Felnéztem, és haragosan szóltam rá.

- Te...Te... Te csak ne kérdezgess. Te tehetsz róla, hogy nincs itt. Hogy okozhattál neki ekkora csalódást? Rohanj vissza a szemétládádhoz. Olyan hangosan ordítoztam, hogy az emeleten lévő lányok, fiúk összegyűltek a szobába. Chris átvergődött a tömegen, és kiküldött mindenkit. Odajött hozzám és átölelt. Szorosan tartott a karjaiban.

- De ő csókolt meg. Én nem viszonoztam. Hirtelenül történt. Én nem...

- Menj ki! Menj ki! Nem akarlak látni! - Zack leeresztett vállal, és lehajtott fejjel kiment. Chris másfél órán keresztül vigasztalt, de még mindig nem bírtam abbahagyni a sírást. Láttam, hogy kint már sötétedik, és tehetetlennek éreztem magam.

- Üljünk le a konyhába. Várjuk meg, amíg visszajön. - suttogta a fülembe Chris. Úgysem volt jobb ötletem, tehát belementem. Felkeltem Chris mellkasáról. Ő is követett, majd átölelt, és szépen levezetett a konyhába, ahol Lovelune meleg, kamillateával várt minket. Chris megfogta az egyik bögrét és átnyújtotta nekem. Épp belekortyoltam, amikor hallottam, hogy valaki bejött a bejárati ajtón. Felpattantam, lerakva a bögrét. Velem szemben Sue állt. A szeme piros volt a sírástól. Az arca szintén vöröslött, de a hideg miatt. A szívem összeszorult a látványon. Átöletem a barátnőmet, aki egyenesen állt, mint egy élőhalott.

- Merlinemre Sue! Hol voltál? - kérdeztem könnyes szemekkel. Jessie egy szót sem szólt. Az arcához nyúltam. Jéghideg volt. Lehet, hogy az is szerepet játszott, hogy az előbb a forrótea volt a kezembe. Sue elindult a szobánk felé. Még mindig szótlan volt. Felmentem vele, ahogy Chris is. Elővette a bőröndét, és el kezdett pakolni.

- Mit csinálsz? - A ruhákkal teli kezeit fogtam. - Nem adhatod fel! Nem futamodhatsz meg. - Sue beledobta a ruhákat, majd a bőröndnek támaszkodott. - Van egy jobb ötletem. - Elővettem egy bőröndöt, és én is nekiálltam becsomagolni. Átmegyünk a faházba. - Sue az arcomba nézett, és a szemei megint könnyesek voltak. - Én ezt... - A lány becsukta a szemeit és összeesett. Gyorsan elkaptam, és Chrishez fordultam segítségért.

- Fogd meg, és vidd át a faházba. Én viszem a cuccokat. - Chris bólintott, felkapta az elájult Jessiet, és kifelé indult. Felkaptam a bőröndöket, és utána mentem. Mikor odaértünk, Sam berakta Sue-t az egyik ágyba, én meg betakartam. Chrishez fordultam.

- Zacknek erről egy szót sem. - az ujjamat a szám elé raktam. - Úgy is csak nagyobb bajt csinálna. - Chris felsóhajtott, és átölelt.

- Bízhatsz bennem, tündérem. - megcsókolt, és jó éjszakát kívánt. Átöleltem, és még egyszer megcsókoltam, majd bezártam mögötte az ajtót. Az este Suera figyeltem, és nagyjából hajnali 2-kor sikerült elaludnom.

2010. december. 01.

---

---

A tegnapi nap elég jó volt ahhoz képes, hogy hívatlan vendégem lett. Viszont ma különleges nap volt, ugyanis az uncsitesóm születésnapját ünnepeltük meg. Jason egy évvel idősebb lett.

Reggeli után a család kiment szétnézni az Adventi vásáron. Ez elején még együtt sétáltunk a családdal, de aztán eszembe jutott, hogy különválhatnánk, és Jessimmel meg a két szívtipróva l - Zackkel és Chrisemmel, máshova mehetnénk.

 - Anya – léptem oda anyukámhoz. - Elkülönülhetünk Sueval, Chrisszel és Zackkel. Majd délelőtt a magas toronynál várunk benneteket. - Anyukám tétovázott, majd a mellette lévő lányra pillantott. Kedvesen nézte, de én nem. Az én szememben nem egy ember volt, hanem egy hárpia. - Jól van. Tudod mit? Szerintem Cornelia szívesen eljönne veletek. - elképedve néztem anyámra, majd a lány szemében, és szinte gyűlöltem szikrázott felé.

 - Nagyon szere...

 - Köszi anyu. Délben találkozunk. - Gyorsan elrohantam meg sem várva a kis ártatlan válaszát. Mintha anyum utánam szólt volna, de nem fordultam meg. A végén meg rám sózza a csajt. Chris karjába fontam a sajátomat, és a szemében mosolyogtam. Ő lágyan megcsókol, majd visszamosolygott. Intettem a másik két tubicának, és együtt elindultunk a tömegben. Nagyon sok varázsló és boszorkány volt a vásáron. Érdekességek sorát láttuk, majd beültünk egy műsorra, ahol finom töklé és sütik mellett egy csomót nevetgéltünk. A vásáron kaptam egy kiscicát a drágámtól. Elég méretes plüss volt. Chris megnyerte egy varázs versenyen. Végig kellett vinni egy pihét egy akadálypályán, csak is varázslat használatával. A feladat könnyűnek tűnik, de aki nem gondolkozik előre, az könnyen csapdába eshet. Ha a pihe egyszer is a földre kerül vége a játéknak.

Délben a megígértek szerint, a magas toronynál találkoztunk a családdal. Láttam a drága Cornelia arcát, aki műmosolyokkal csábította apukámat. Azt hittem oda megyek, és megfojtom. Apum nevetgélve közelebb jött hozzám.

 - Leah, hallottam, hogy hogy viselkedtél Cornival. Mi nem erre tanítottunk. Légy egy kicsit együtt érzőbb. A lány egészen jó fej.

 - Apaa!!! - most már betelt a pohár. - Ne viccelj! A csajt sem rázzák meg a történtek, még hogy engem? Nem is a rokonom. Nagyon sajnálom, ami vele történt, de hát ez az élet rendje. - apám csalódottan nézett, és szó nélkül visszament a többiekhez. - Ez fájt – mondtam magamban, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Lenéztem, hogy a többiek ne lássák, de Chris észrevette.

 - Mi a baj, tündérem? - a szemeim könnyesek voltak, de nem voltam szomorú. Inkább dühős. Mosolygást színlelve Chrisre néztem, és a fejemet ráztam. - Ne hazudj! - mordult fel. Viccesen hangzott. Keserűen felnevettem, és végre meg tudtam szólalni.

 - Egy picit összekaptam apummal – Chris a bal oldalamra rakta a kezét. Kellemesen hideg volt, főleg, hogy most égett az arcom. - Mindennapi családi vita, csak egy kicsit felzaklatott. Ilyen szép napon veszekedni... - Chris megint mosolygott.

 - Annyira szeretem, hogy ennyire pozitív vagy, még az ilyen pillatatokban is – megcsókolt.

 - Keressük meg a két tubicát, és érezzük jól magunkat. - Eldöntöttem, hogy semmi sem ronthatja el a kedvemet. Letöröltem az arcomról a könnyeket, és megint szélesen mosolyogtam.

Amikor hazaértem nagyi a konyhába szólított.

 - Cathy! Gyere! Látogatód jött. - a mellettem lévő Suera néztem, akivel a történtekről beszélgettünk. Izgatott voltam, mert azt hittem, hogy Rayne az, az egyik barátnőm, de az örömöm gyorsan elszállt. A konyhába az az ember állt, akit az egész kerek világon utáltam a legjobban. Velem szemben Sabrina Adams vigyorgott. Látszott, hogy örült a meglepettségemen.

 - Szia, Cathy! Eljöttem szokásom szerint látogatóba.

 - Hah... - mosolyogtam. - Köszi, hogy itt voltál. Nem kéne már hazamenned? - kérdőn vontam fel a szemöldököm. „El kell küldenem, mielőtt megismeri Christ.” gondoltam magamban. Ekkor apum bejött az ajtón, és köszönt Sabrinának.

 - Heeey! Szia! Már itt is vagy? - Micsoda? Apám tudta, hogy itt lesz. Kérdeznem sem kellett, mert Jacob Wood felém fordult átkarolva a nyakánál Sabrinát.

 - Kicsim, Sabrina itt marad velünk. - Tessék? Jókor közli velem.

 - Ja nem baj. Ha nem siet, akár vacsizhatna veletek. Mi úgy is elmegyünk. Sueval, meg a fiúkkal közös programunk van. - hazudtam apumnak. Valamit ki kellett találom.

 - Kincsem, félreértettél. Sabrina nem ma megy haza. - az utolsó mondat egy ideig még a fülemben csengett. Kellett egy kis szünet, hogy felfogjam a szavakat.

 - Aha... Értem. - sarkon fordultam, és kimentem a konyhából. Magam mögött elhagyva a helyiséget, megkerestem Sue-t. Végre megtaláltam, és beszélgetni hívtam. Elmentünk a faházba, ami anno a gyerekeknek épült.

 - Tudod mit jelent ez? Vége a szép vakációnak – a torkomban egy gombóc gyűlt össze. - Én ezt nem így képzeltem. - lehajtott fejjel, és leeresztett vállal sírtam. - Én ezt nem így képzeltem – ismételtem meg magam. Vágytam a beszélgetésre. - Nem elég, hogy itt van az a hárpia Cornelia, meg most Sabrina is. Ennél rosszabb nem is lehet. - Legalább 3 órát beszélgettünk. Még az ebédet is kihagytuk. Varázsoltunk magunknak egy kis boldogsághormon növelőt, és a beszélgetés végén már szívből nevettem. Annyira jó volt, hogy Sue mindig meg tudott nevettetni és megnyugtatni. A humorával, és a sok kitartó erejével gyógyír jelentett a rossz kedvem ellen. Nagyjából fél négyre mentünk vissza a házba. Épp időbe, hogy felköszöntsem Jason-t. Vettem neki egy új talárt, és egy Mugli tini c. könyvet, mert a fiúcska mugli rajongó.

Chris és Zack már az őrület szélén álltak. Egy csomó ideig kerestek minket. Csodálkoztam, hogy Zack nem gondolt a faházra. Chris erőteljesen megölelt, és a fülembe suttogta:

 - Kis lány, mi van veled? Ma olyan furcsa vagy. - Nem akartam a semmiért felzaklatni, tehát inkább nem mondtam semmit. Helyette megcsókoltam, és viszonoztam az ölelését. A válla fölött észrevettem Sabrinát, aki már rájött, hogy Cornelia is itt van, és mivel évfolyamtársak, mind a kettőjük szemétláda, nagyon jóban voltak. Sabrina baljósan mosolygott. Egy pohár limonádét szorított a kezében. Elengedtem Samet.

 - Megbocsátasz egy pillatanra? Van egy kis elintéznivalóm.

Hát persze. Várlak Zackéknél. - bólintottam egyet, és megvártam, amíg elmegy. Aztán szépen odamentem a kedvenc ellenségemhez.

 - Szia, Cathy – már a hangjától is rosszul voltam.

 - Te csak ne köszönnél. Beszéltem kell veled. Négy-szem-közt.- tagoltan mondtam a mondatot és lenéző pillantást vetettem Corneliára. Szerencsére vette az adást, és csatlakozott Lunáékhoz.

 - Figyelj ide! Nem tudom, hogy mire készül, de jobb, ha nem packázol velem. - Egyenesen beszéltem semmi eltérés nélkül. Nem voltam beszélgetős kedvemben.

 - Hát, akkor jobb, ha felkötöd a gatyád, mert rázós lesz ez a menet. - felröhögtem.

 - Szoknya van rajtam – gúnyolódtam. - Ha még nem vetted észre az Én házamban vagy. Bármikor haza mehetnél. Szokj hozzá, hogy nem te diktálod a szabályokat. - Megfordultam, és ott hagytam a felbőszült Sabrinát. Visszamentem Chrishez, és átöleltem. Feldoromboltam. Nagyon jól esett az ölelése.

 - Mi az cica? - viccelődött Chris.

 - Semmi. Csak hiányoztál. - Elnevettem magam, Chris meg puszit nyomot a fejemre.

 - Képzeld – szólt Zack. Este elmegyünk bulizni. Megünnepeljük Jason szülinapját - ránéztem, majd Suera, és felcsillogtam a szemeim.

 - És mikor indulunk?

 - Hát... nagyjából kilenckor. - válaszolt Chris.

 - Óóó... - közelebb mentem Suehoz. Megfogtam a kezét, és kihúztam Zack karjaiból, amik satuként zárták magukban a lányt. - Azt hiszem nekünk készülnünk kell. Felhúztam a vállamat és röhögcséltem egyet. Aztán a kis Vadócommal felmentünk készülődni.

Az este folyamán mind a kettőnk nagyon kicsípte magát. Olyan bulira készültünk, ahol jól kell kinézni. Én egy fehér színű, fekete csipkés ruhát vettem fel. Hozzáillő fekete, egyszerű magassarkút. A hajamat feltűztem, és egy tiarát raktam bele. 

Chris meg öltönybe bújt. Nagyon csini volt. <3

Miután készen álltunk, Sueval lementünk a nappaliba, megvárni a többieket. Útközben találkoztunk a két hívatlan vendéggel.

 - Nézzenek csak oda. - Szólalt meg Cornelia. - Milyen csini valaki? - Ez a … Megpróbáltam megőrizni a nyugalmamat. Sue kezét szorítottam.

 - Jaj nem is mond – folytatta Sabrina – Csak nem mentek valahova? - mű mosollyal közelebb mentem hozzá.

 - Nem! Csak a pillanatnak öltöztünk ki. Ennyire szőke vagy, kincsem? Tudod... -Félrenéztem, és észrevettem, hogy Chris, Zack és a többiek jönnek. - További jó estét nektek! Itthon! - Sam hozzám jött, és átkarolt a derekamnál. Mosolyogva megkérdezte:

 - Indulhatunk? - Az arcára néztem, majd egy csókot loptam tőle. Egy picit meglepődött, de nem ellenezte. A kezem az arcán volt.

 - Mi készen állunk. - Újra a két viperára néztem. - Sziasztok! - a hangom gúnyos volt, Sabrina arca meg savanyú.

2010. november. 30.

---

---

A drága Suemmal reggel úgy döntöttünk, hogy kimegyünk egyet kocogni, mivel az idő kellemesen hideg volt, úgy értve, hogy nem fújt a szél, és kint minden havas volt. Felöltöztünk melegen. Én rózsaszín tréning ruhákba bújtam. Felvettem egy fehér sálat, és egy fehér sapkát, hogy ne fázzon a fejem, és a nyakam. Hozzá egy magas-szárú, fehér-ezüst sportcipőt húztam fel, és már készen álltam a futásra. Ahogy kiléptünk a házból, rögtön megéreztük a téli idő. Igaz, hogy nem volt olyan hideg, mint az elmúlt néhány napban, de azért, mégis kora tél volt. Jessievel az erdő felé vettük az irányt. Az elején még komolyak voltunk, de aztán el kezdtünk nevetgélni a helyzeten. Kora reggel van. Mindenki alszik, mi meg itt kint a hidegben futkorászunk. A röhögcsélés megállásra kényszerített minket. Egyszer csak valami zajra lettem figyelmes.
 - Sue – megragadtam Jessie karját – szerinted mi lehet ez? - Ekkor mögöttünk két ismerős hang jött. Megfordultam, és lerohantak, ill. felemeltek, és szorosan megöleltek. Nagyon megijedtem, de rögtön rájöttem, hogy mi történik. A személy, aki a karjaiban tartott, nem más volt, mint Chris. A másik fickó meg a saját unokabátyám, barátnőm örült pasija volt. - Hát ti megőrültetek! - szóltam rájuk. A hangom egyben boldog és baljósló volt.
Csak nem megijedtél, tündérem? - gúnyolódott Chris, majd megakart csókolni.
 - Lesheted, nagy fiú. - válaszoltam, majd kivertem magam Chris kellemes szorításából. - Ezért még megfizetek. - Lehajoltam, és egy nagy hógolyót csináltam. Felálltam, és Chrisre céloztam, majd egy pontos dobással eltaláltam. A következő Zacké volt. Gyorsan elbújtam egy fa mögött, mert láttam, hogy a rossz fiúm rám célozz. Szerencsémre a fát találta el, és nem engem. - Sajnálom, de ez nem talált. - Gúnyos hangon beszéltem. Biggyesztettem a számat, és sírást utánoztam. Aztán lehajoltam és még egy golyót csináltam. Most is sikerült eltalálnom Chriszet.
 - Cicuskám, ez már nem vicces. - mondta Chris, de mégis mosolygott, aztán elindult felém. Én elrohantam, és ebből az lett, hogy egymást kergettük.
Aha! Megvagy! - Chris elkapta a derekamat. Meg akartam fordulni, hogy valahogy kicselezzem magam a kezei közöl, de ennek az lett a végeredménye, hogy mind a kettőnk a hóba esett. Chris rajtam feküdt. A szemembe nézett. A mosolya szívmelengető volt. - Szeretlek! - mondta alig hallhatóan. - De nagyon! - Ekkor lehajolt és meleg csókot lehet az ajkaimra. Átkaroltam, és viszonoztam.
Észre sem vettük, hogy mikor múlt el az idő, de már majdnem fél nyolc volt. Nem is lett volna baj, ha hazamegyünk, és a szüleink észrevesznek minket, kivéve, hogy most csuromvizesek voltunk a hógolyó-csatától. Eszembe jutott, hogy nem járunk messze egy zsupszkulcstól, amivel mindenki gyorsan a szobájába kerülhetne. Megfogtuk, és a szobánk előtti nappaliba találtuk magunkat. Elég hangos volt az érkezésünk, szóval mindenki villámgyorsan a hálójába ment.
Reggelire mindenki úgy jött le, mintha kint sem lett volna.
Ahogy befejeztük az étkezést Chrisszel úgy döntöttünk, hogy lemegyünk filmet nézni. Éppen bohóckodtunk, amikor valami dallamot hallatunk a zene szobából.
 - Hallod ezt, szívem? - Megfogtam Chris kezét, és közelebb mentem a szoba ajtajához. Két ismerős hangot hallottam. Chrisre pillantotta. Majd lassan, csendesen benyitottam. Sue és Zack abbahagyták a zenélést.
 - Heey! Sziasztok, skacok! Nem akartunk zavarni, csak... Mi volt ez? Gyönyörű szép. Folytassátok csak. - Chris mögöttem állt. Átölelt. A kezei a hasamon kereszteződtek, én meg beléjük kapaszkodtam, szintén keresztbe rakva a karjaimat. A vállára hajtottam a fejem, ő meg egy puszit nyomot az arcomra, és a fülembe suttogta, hogy szeret. A szemébe néztem, és hangtalanul ugyan azok a szavak hagyták el az ajkaimat. Egymásra mosolyogtunk. Végighallgattunk a szerelmes dalt részletet.

 - Ez nagyon szép – mondtam mosolyogva a barátnőmnek. Közben Zackyre pillantottam. - Nekünk is van valamink. Leültem a zongorához, és el kezdtem játszani, még Chris a gitárt fogta, és elkezdte pendíteni a húrjait. Chrisszel énekeltünk.

Amikor befejeztük a többiekre néztem, - Sajnos még nincs kész. - mosolyogtam Suera. - Dolgozzunk! - A dalokat írtunk, amikor a kicsi Rebecca bekopogott. Bejött, és az ölembe pattant. Elkaptam, ő meg rám pillantott. - Cathyy, gyertek bújócskázni. - olyan édesen mondta, hogy nem bírtam nevetés nélkül. - Oké, megyünk. - A kislány el kezdett szaladni, és azt kiabálta, hogy az utolsó a hunyó. Összenéztünk Sueval, Chris meg Zackkel, és mindenki sietve felállt. Chris elkapta a kezemet, és hátrarántott. - Nem, nem, tündérem, te leszel a hunyó. - Megelőzött.

 - Ezt benézted - sikítottam utána. Nem láttam, hogy merre van Sue. Reméltem, hogy ő már lent van, és megelőzte Zackket. Mikor leértem mindenki rám várt.

Mivel nagyon sokat vagyunk – szólt Zack - legyen két hunyó. Cathy mellett, én az angyalomra szavazok. - Christ pacsit nyújtott Zacknek. A többiek is belementek.

 - Remek! - néztem Suera. - Akkor számoljuk. Gyorsan elszámoltunk százig, majd nekiálltunk a keresésnek. - Én megyek az emeletre, te nézd meg az alsó szintet. - A varázs játék annyival különbözikt a mugliékétól, hogy bármit használhatsz, amivel elrejtőzhetsz, beleértve a mágiát is. Újra visszamentem a földszintre és megvártam Sue-t.

 - Megtaláltam Alexet. És te? Sikerült valakit elkapnod? Szerintem, most menjünk együtt. - Elindultunk a szobákba keresni. A következő helyszín a konyha volt, ahol anyukám fincsi ebédet készített a többi felnőttel. Viszont most nem voltak egyedül. Egy ismeretlen arccal is találkoztam. A lány teljesen feketében volt öltözve, és szomorú arckifejezése volt.

 - AA... Anyu! - Szóltam anyukámnak, miközben a lányon tartottam a szemem.

 - Ooh... Cathy! Hadd mutassam be Cornelia Erissont. Ha nem tévedek Sueval már ismeritek egymást - Micsoda? Ez nem Sue legnagyobb ellensége? Mi a fészkes fenét keres itt?

 - Szia! - köszönt a lány, és a kezét nyújtotta. Megráztam majd visszahúztam a karomat és megfogtam Sueét. - Szia, Sue! Örülök, hogy újra találkozunk. - A szeme gonoszan csillogott.

 - Cornelia mamája nem rég hunyt el. Most néhány napig itt lesz. Eljött látogatóba Zackhez. - közölte Shelby nénikém.

 - Tényleg hol van Zack? - Kérdezte az ellenség.

Miért nem mész a lányokkal. Ők biztosan hozzámennek. - mondta anyukám. Remélte, hogy a köreinkbe fogadjuk a lányt, de én megfordultam magammal rántva Sue-t, aki úgy nézett ki, mint aki mindjárt széttép valakit, és a vállam fölött válaszoltam.

 - Bocs, de nekünk más dolgunk van. Találj ki magadnak valamit, amivel elfoglalhatod magad.

 - Cathleen! - szólt anyám, de én addigra már elmentem.

Mit képzel ez a senkiházi, hogy idejön? Anyám is jókor szól. És ha nincs senkije, akkor miért pont hozzánk látogat el? Vannak barátai, nem? - felforrt bennem a vér. Nagyon dühős voltam, mert a kis szemétláda mindent tönkretett. Kimentem a rotundába, és kiabálni kezdtem:

A játéknak vége. Én és Sue kiszállunk. - aztán Jessiehez fordultam, és suttogva beszéltem: - Gyere, menjünk fel a szobánkba.

Egészen az ebédig beszélgettünk, és azután is. Anyum egy picit haragos volt, amiért faragatlanul viselkedtem a vendéggel. Egyáltalán nem érdekelt. Én akkor sem akartam itt a csajt.

 - Cathy, légy szíves! Viselkedj kedvesebben. - kért meg anyukám.

 - Te is anya! És küld el innen azt a hárpiát. Suenak meg nekem is jobb lesz. - válaszoltam felháborodtan, majd sarkonfordulram, és visszamentem a szobámba, a twichesemhez. A fiúk és a férfiak kimentek elkészíteni a tábortüzet. Vacsi után meg jöhetett a mályvacukor sütés. Chris mellettem ült, és a keze a térdemen pihent. A másik oldalon meg a barátném ült a pasijával összeölelkezve. Éppen egy mályvacukron osztozkodtak. A fiú felállt, hogy hozzon még.

 - Látod, nem is olyan rossz a helyzet? - mosolyogtam. Viszont a jó kedvem elszállt, amikor láttam, hogy a drága Cornelia magához rántja Zacket. - Azt a … Sue! Odasüss! - mind a kettőnk a jelentet nézte. - Küldj rá valamit! - előbújt a tekergős énem. Figyelmesen néztem a lányt. Egyszer csak el kezdtem röhögni. Sue igazán jót művelt vele. Zack visszajött hozzánk, és az este többi része aránylag jól telt. Lefekvés előtt, még elbúcsúztam Christól, majd Sueval beszélgettem egészen hajnalig.

2010. november. 29. 23:05

---

---

Mivel előző este nem volt kedvünk már a szobáinkba menni, a moziteremben aludtunk el. Reggel a kényelmetlenségnek köszönhetően felébredtem. Chris bódító illata továbbra is álomba kényszerített, de sajnos fel kellett menünk a hálóinkba, ha nem akartunk kikapni, amiért nem pihentük ki kellően magunkat.

Reggeli után Sueval lazítani szerettünk volna, tehát úgy döntöttünk, hogy csajos napot tartunk- spa napot. Készítettünk néhány maszkot, majd felkentünk az arcunkra. Kimentünk az egyik zárt verandára, ahol még a maszk felkenése előtt meggyújtottunk egy megnyugtatóan ható füstülőt, és ott pihengettünk egy-egy gyümölcsös koktél mellett. Camryn, Jayde, Carlie, Savannah, és Harley csatlakoztak hozzánk. A végén egy egész spa centerre elegendő lány gyűlt össze.

Ebédre megint csak egy csomó finomság várt ránk, de a legnagyobb meglepetés azután jött, ugyanis a fiúk síelésre kényszerítettek minket, azzal az ürüggyel, hogy tegnap ők is eljöttek velünk korcsolyázni. Hát nem volt más választásunk, mivel a fiúknak igazuk volt. Kimentünk, és mindenki el kezdte tanulni a síelést. Carlie szinte profi volt benne. Savannah sem maradt le mögötte. De én... Hát nem voltam egy könnyű eset. Sokat nevettem, de nem csak én... Mások is. Életemben nem érkeztem ennyiszer a popómra, mint most. A végén csak belejöttem, és a síelés végére már sikerült lecsúsznom.

Miután megvacsiztunk, én és Chris felmentünk a nappaliba beszélgetni. Közben szépen elszunyáltunk. Viszont az én drága barátnőmnek sokkal érdekesebb estéje volt, ugyanis a romantikus unokabátyám kivitte a zárt verandára forró csoki mellett a csillagokat nézni.

2010. november. 28. 23:38

---

---

Reggel korán keltem. A mellettem még alvó Suet egy puszival felébresztettem, majd felajánlottam, hogy menjünk át a fiúkhoz, és ébresszük fel őket. Jessievel kipattantunk az ágyból, majd kimentünk a szobából. Áthaladtunk a nappalin, aztán végig a fiúk szobájához vezető folyosón. Megfogtam a kilincset, majd Suera néztem. A mutató ujjamat a szám elé raktam, jelezve neki, hogy legyünk csendesek. Lassan lenyomta a kilincset. A szobába 4 fiú még szépen alukált. Osonva Chrishez mentem, majd egy puszival az arcán felébresztettem. Kinyitotta a szemét, és rámmosolygott. Aztán megfogta a karomat, és a ágyába rántott.
- Jó reggelt, királylány! - szólt halk hangon, majd megcsókolt.
Reggelire a felnőttek egy picit túlzásba vitték a főzés. Annyi mindent készítettek, hogy még maradt is. A nagy „lagzi” után a lányok el akartak menni korcsolyázni. Nem messze a háztól van egy befogyott tó.
Megkértem Christ hogy tartson velünk. Egyik fiú sem örült a meghívásnak, de azért eljöttek velünk. Chrisszel éppen egymást kergettük, ami megakadt a szemem Zackken. Egyszer csak valaki hátulról elkapott, és megpörgetett magával. Elkezdtem nevetni, majd Zackiere felé mutattam.
- Biztos a kedvenc helyére viszi. - mondtam Chrisnek, aki alaposan megnézte a párocskát. Puszit nyomot az arcomra.
- Tudod, nem is rossz ötlet. Mennyünk mi is. Rég voltunk kettesben. – nekem is bejött az ötlet, így hát kézen fogva lejöttünk a tó felszínéről.
 Akkor megmutatom az én kedvenc helyemet. – Chris arcát a kezembe fogtam, majd egy rövid csókot leheltem az ajkaira. Átsétáltunk az erőn, és nemsokára egy hintához értünk. – Tehát ez a kedvenc helyem. Kis korom óta ideszökök, ha valami bánt, gondolkoznom kell, vagy csupán pihenni szeretnék. Zack lesöpörte a havat a hintáról, beült, és felém nyújtotta a kezét. Nagyon jól éreztük magunkat, hogy el is feledkeztünk az időről. Épp hogy hazaértünk ebédre.
 Délután egy kis sport következett. Kviddics mérkőzés Lányok vs. Fiúk. Nagyon jól szórakoztunk, de kezdtünk vesztésre állni. Ekkor Suera néztem, majd hátradobtam a hajamat, és nagyokat pislogtam. A fiúkra mutattam. Reméltem, hogy Sue megértette a jeleimet. Elindultam Chris felé. A hajam a szél fújta. Elővettem az 1000 $-os mosolyomat, majd puszit küldtem neki. Addig is valaki belőtt néhány gólt. Elkezdtem nevetni. A mérkőzés véget ért, amikor Gabby, bátyus barátnője elkapta a cikeszt. odarepültem Suehoz, és pacsiért nyújtottam a kezem.
Vacsi után Sueval felmentünk a szobánkba, és egy forró csoki mellett elkezdtünk beszélgetni az erdőben történtekről. Ekkor Jessie valami zajra lett figyelmes, és pálcájával kinyitotta az ajtót. Zack és Chris estek be. Úgy röhögtem, hogy azt hittem megfulladok. A fiúk arca szörnyen vicces volt. – Ügyes vagy, szívem! Hogy hallottad meg őket?
Később átmentünk a nappaliba, mert Delilah, Carlie és Savannah aludni szeretek volna. Késő este, amikor mindenki már csicsikált, lementünk a mozi teremben, és egy romantikus, mugli filmet néztünk meg. Egy szer-kétszer elpityeregtem magam, de Chris csókjai megvigasztaltak.

2010. november. 27. 23:47

---

---

Szentséges ég! A mai nap nagyon jól telt. Reggel 7-kor már fent voltam. Nem igazán tudtam aludni, mert az adrenalin rendesen dolgozott bennem. Felöltöztem és kimentem apummal az pályaudvarra. Nagyjából negyed órát vártunk, mert a vonat késett. Amikor végre megérkezett, a nagy tömeget fürkésztem, a barátnőmet keresve. Egyszer csak egy stílusosan felöltözött, tökéletes frizurájú lány megjelent a láthatáron. A szemeim felcsillogtak, amikor észrevettem. Sue volt az. Mint mindig nagyon jól nézett ki. Gyorsan odarohantam és a nyakába ugrottam. Sok-sok puszit nyomtam az arcára.

- Szia, drágám! Nagyon hiányoztál! Van számodra egy meglepetésem. - reméltem, hogy örülni fog neki. - Este kimegyünk Zackért, mert ő is velünk tölti a szünetet. De mond csak. Hol vannak a csomagjaid? - Elővettem a tág mosolyomat és Suera néztem. Egyszer megpillantottam valakit mögötte. Egy helyes, barna hajú srác sok-sok bőröndöt cipelt magával. A szemem megtelt könnyekkel. Az öröm átjárta a testemet. Suera néztem, majd a fiúhoz rohantam. Szegény! Nem elég, hogy a nehéz bőröndöket cipelte, de én is a nyakába ugrottam. Végül is látszott rajta, hogy nem bánja.

- Üdvözlöm, miss Wood! El sem tudja képzelni mennyire örülök a találkozásunknak. - Egy ideig a gyönyörű mosolyát néztem. Semmit sem változott. Ugyan az a Chris volt. - Nem tetszik üdvözölni egy csókkal? - elmosolyogtam, aztán egy puszit nyomtam az arcára, majd a fülében súgtam.

- Mr. Wood nem igazán örülne neki, ha előtte megcsókolnálak. Tudod ő még mindig nem szokott hozzá, hogy a kislánya lassan felnő. - Chris lerakta a csomagokat, majd szorosan átölelt.

- Ezt még behajtom - suttogott a fülembe. Annyira hiányzott minden porcikája. Meg akartam fogni az egyik könnyebb bőröndöt, de Chris nem hagyta. Ebédre értünk haza. Ott várt a következő meglepetés. Zack már megérkezett. A konyhába csücsült. Gyorsan hívtam Suet. Nagyon jó volt látni, hogy a legjobb barátnőm és a kedvenc unokatestvérem ennyire boldogok. Még anyum is mosolygott látványon. Egy kisebb lagzit készítettünk. Anyukám nagyon sok finomságot főzött. A végén kiraktuk a tegnapi sütiket, és egy csokis tortát. Egy felírat állt rajta: Üdv a Wood családban, Sue. Egy kis varázslattal beleírtam Chris nevét is.

Aztán következett egy kis pihenés. Igazából annyira pörögtünk, hogy feldíszítettük a házat. Nem is mondani, hogy feldíszítettük, inkább csak kicseréltük a díszeket, amik nem igazán tetszettek nekünk. Az este volt a legjobb ugyanis a fiúk hivatalosak voltak a lányok szobájába. Vacsi után Chris-szel előreindultunk, és a szoba előtt voltunk, amikor kivitt a fedett verandára.

- Hmm, miss Wood! Nem tartozik valamivel? - A szemembe nézett, az a mutató és a hüvelyk ujjával megfogta az államat, majd megcsókolt. Át öleltem, majd összeölelkezve a csillagokat néztük. Később, amikor a lányok szobájába voltunk Sueval kitaláltuk, hogy játszhatnánk Felelsz vagy Mersz-et. Zack és Chris nagyon rakoncátlanak voltak. Főleg, hogy Zack tudta, Sue az övé minden percben meg akarta csókolni, és akár a világ végére is elment volna, de csak Sueval, ha azt mondják neki. A játékot végül is nem fejeztük be, mert mindenki jól elfáradt.

2010. november. 26. 20:23

Már alig várom Suet. Nem sokára itt lesz. Ha tudná, hogy milyen meglepetésem van számára. Meghívtam Zackket, így kettesben tudnak lenni. Jaj de romantikus. Anyával sütit is sütöttünk. Holnap reggel készítünk forrócsokit is. Egyre izgatottabb vagyok. Itthon ülök az ágyamban, és simogatom a cicámat Liam-ot. Nos, később elmegyek a tesóimmal egy kicsit sétálni a kertbe. Este meg beosonok a könyvtárba, hogy egy jót olvassak.

2010. november. 26. 18:15

Szentséges Merlin! Annyira fáradt vagyok. Nemrég jöttem haza. Ma reggel kaptam egy levelet Victoria Vulpine-tól, amelyben meghív egy közös jégkorcsolyázásra. Nagyon izgatott lettem, hiszen rég láttam az összes barátomat. Annyira boldog voltam, hogy villámgyorsan felkészültem, és elmentem. Nagyon jó volt a nap, mert jégkorcsolyázás után elmentünk a GMS-ba, és forrócsokit ittunk. Ezután Sueval átugrottunk a Twichesbe. Nem sokára megjelenik az új kollekciónk.

Kb. 4-re értem haza, és a tesóimmal beültünk mozizni. Megnéztük a „Az igazi” c. filmet. Ez egy romantikus film, mely egy bosziról szól, aki keresi az igazi szerelemet, és a végén meg is találja. Ez Chrisre emlékeztetett, és hogy mennyire hiányzik. Este meg kimentünk sétálni. Most a faházban vagyunk. Úgy döntöttünk, hogy csajos estét tartunk. Huhh... Rám fér a pihenés, ugyanis holnapután fontos vendéget várok. Sue meglátogat. Két teljes hétig lesz nálunk. Hurrá!!! Holnap meg visszautazok a Travasonba, ahogy mindenki más is. Ez a néhány nap, azét volt, mert apumnak volt egy két fontos dolga, és nem ő volt az egyetlen, akinek el kellett intéznie valamit.

2010. november. 25. 22:36

De rég írtam... Nagyon sok mesélni valóm van. Először is másnap megérkeztek Will bácsiék, Amy fiúja, Philip és Kyle barátnői meg Bátyus Gabbyvel. Az elmúlt napokban általában a következő volt a programunk. Reggeli, korizás, vagy síelés, esetleg snowboardozás. Aztán ebéd, pihi, családi proramok, vacsi, szabadidő. Azért történt egyéb is. Voltunk bulizni a szülők tudta nélkül, de bátyus és Phil rajtakapott minket. Mi meg őket, ahogy romantikáztak Gabbyvel és Bellaval. :D A lényeg, hogy nem köptek be minket, de azért rendesen kikaptunk tőlük is. Jártunk a hegyekben kirándulni, és brrr... Nagyon fagyos volt.

Ma reggel összecsomagoltam. Annyira élveztem az elmúlt napokat, hogy nem volt kedvem hazajönni. Anyum azzal nyugtatott, hogy úgyis találkozunk még ebben az évben. Igaza volt, de akkor sem akartam elszakadni tőlük. Ebédre a lányokkal búcsútortát sütöttünk.

Na jó... Bevallom, nem egyedül csináltuk a tortákat. Egy kis házimanó segítség is kellett hozzájuk. Ez tűnt a legfinomabb ebédnek az egész évemben. Talán azért, mert az egész családdal töltöttem. Az étkezés csúcspontja természetesen a desszert volt.

Ezután mindenki hazaindult, de előtte mindenki a ház előtt állt, és elvégeztük a szokásos Travason búcsúzást. Minden varázspálcával rendelkező varázsló a magasban tarja a pálcáját, és háromra kilövelljük a saját színünket. A fények egymásba gabalyodnak majd hangtalanul felrobbannak, mint egy tűzijáték. Ez a szokás annak a jele, hogy a család összetart, bárhol is legyen.

Mikor hazaértem, egy bagoly várt rám. Chris írt:

Hát igen... Sajnos találkoztam párszor az undok Sabrina Adams-szal, ugyan is a családja átjött hozzánk, mert apuink munkatársak egy ideig. A csaj teljesen kikészített. Folyamatosan kérdezgetett Chrisról. Már olyan érzésem volt, hogy meg akarja keresni, és el akarja venni tőlem. A csaj a szüleim előtt hívott át magukhoz, de apum közbejött, és kitalált nekem programot, így Sabrina savanyú képpel ment haza. Viszont anyum nem akarta megbántani, tehát meghívta magunkhoz. Isteneeem! A lány egyszer átjött a klikkjével, de nem volt semmi különös.

Most itthon ülök, hogy alig várom, hogy újra a Salood Travasonba legyek.