A tegnapi nap elég jó volt ahhoz képes, hogy hívatlan vendégem lett. Viszont ma különleges nap volt, ugyanis az uncsitesóm születésnapját ünnepeltük meg. Jason egy évvel idősebb lett.
Reggeli után a család kiment szétnézni az Adventi vásáron. Ez elején még együtt sétáltunk a családdal, de aztán eszembe jutott, hogy különválhatnánk, és Jessimmel meg a két szívtipróva l - Zackkel és Chrisemmel, máshova mehetnénk.
- Anya – léptem oda anyukámhoz. - Elkülönülhetünk Sueval, Chrisszel és Zackkel. Majd délelőtt a magas toronynál várunk benneteket. - Anyukám tétovázott, majd a mellette lévő lányra pillantott. Kedvesen nézte, de én nem. Az én szememben nem egy ember volt, hanem egy hárpia. - Jól van. Tudod mit? Szerintem Cornelia szívesen eljönne veletek. - elképedve néztem anyámra, majd a lány szemében, és szinte gyűlöltem szikrázott felé.
- Nagyon szere...
- Köszi anyu. Délben találkozunk. - Gyorsan elrohantam meg sem várva a kis ártatlan válaszát. Mintha anyum utánam szólt volna, de nem fordultam meg. A végén meg rám sózza a csajt. Chris karjába fontam a sajátomat, és a szemében mosolyogtam. Ő lágyan megcsókol, majd visszamosolygott. Intettem a másik két tubicának, és együtt elindultunk a tömegben. Nagyon sok varázsló és boszorkány volt a vásáron. Érdekességek sorát láttuk, majd beültünk egy műsorra, ahol finom töklé és sütik mellett egy csomót nevetgéltünk. A vásáron kaptam egy kiscicát a drágámtól. Elég méretes plüss volt. Chris megnyerte egy varázs versenyen. Végig kellett vinni egy pihét egy akadálypályán, csak is varázslat használatával. A feladat könnyűnek tűnik, de aki nem gondolkozik előre, az könnyen csapdába eshet. Ha a pihe egyszer is a földre kerül vége a játéknak.
Délben a megígértek szerint, a magas toronynál találkoztunk a családdal. Láttam a drága Cornelia arcát, aki műmosolyokkal csábította apukámat. Azt hittem oda megyek, és megfojtom. Apum nevetgélve közelebb jött hozzám. - Leah, hallottam, hogy hogy viselkedtél Cornival. Mi nem erre tanítottunk. Légy egy kicsit együtt érzőbb. A lány egészen jó fej.
- Apaa!!! - most már betelt a pohár. - Ne viccelj! A csajt sem rázzák meg a történtek, még hogy engem? Nem is a rokonom. Nagyon sajnálom, ami vele történt, de hát ez az élet rendje. - apám csalódottan nézett, és szó nélkül visszament a többiekhez. - Ez fájt – mondtam magamban, és egy könnycsepp gördült le az arcomon. Lenéztem, hogy a többiek ne lássák, de Chris észrevette.
- Mi a baj, tündérem? - a szemeim könnyesek voltak, de nem voltam szomorú. Inkább dühős. Mosolygást színlelve Chrisre néztem, és a fejemet ráztam. - Ne hazudj! - mordult fel. Viccesen hangzott. Keserűen felnevettem, és végre meg tudtam szólalni.
- Egy picit összekaptam apummal – Chris a bal oldalamra rakta a kezét. Kellemesen hideg volt, főleg, hogy most égett az arcom. - Mindennapi családi vita, csak egy kicsit felzaklatott. Ilyen szép napon veszekedni... - Chris megint mosolygott.
- Annyira szeretem, hogy ennyire pozitív vagy, még az ilyen pillatatokban is – megcsókolt.
- Keressük meg a két tubicát, és érezzük jól magunkat. - Eldöntöttem, hogy semmi sem ronthatja el a kedvemet. Letöröltem az arcomról a könnyeket, és megint szélesen mosolyogtam.
Amikor hazaértem nagyi a konyhába szólított. - Cathy! Gyere! Látogatód jött. - a mellettem lévő Suera néztem, akivel a történtekről beszélgettünk. Izgatott voltam, mert azt hittem, hogy Rayne az, az egyik barátnőm, de az örömöm gyorsan elszállt. A konyhába az az ember állt, akit az egész kerek világon utáltam a legjobban. Velem szemben Sabrina Adams vigyorgott. Látszott, hogy örült a meglepettségemen.
- Szia, Cathy! Eljöttem szokásom szerint látogatóba.
- Hah... - mosolyogtam. - Köszi, hogy itt voltál. Nem kéne már hazamenned? - kérdőn vontam fel a szemöldököm. „El kell küldenem, mielőtt megismeri Christ.” gondoltam magamban. Ekkor apum bejött az ajtón, és köszönt Sabrinának.
- Heeey! Szia! Már itt is vagy? - Micsoda? Apám tudta, hogy itt lesz. Kérdeznem sem kellett, mert Jacob Wood felém fordult átkarolva a nyakánál Sabrinát.
- Kicsim, Sabrina itt marad velünk. - Tessék? Jókor közli velem.
- Ja nem baj. Ha nem siet, akár vacsizhatna veletek. Mi úgy is elmegyünk. Sueval, meg a fiúkkal közös programunk van. - hazudtam apumnak. Valamit ki kellett találom.
- Kincsem, félreértettél. Sabrina nem ma megy haza. - az utolsó mondat egy ideig még a fülemben csengett. Kellett egy kis szünet, hogy felfogjam a szavakat.
- Aha... Értem. - sarkon fordultam, és kimentem a konyhából. Magam mögött elhagyva a helyiséget, megkerestem Sue-t. Végre megtaláltam, és beszélgetni hívtam. Elmentünk a faházba, ami anno a gyerekeknek épült.
- Tudod mit jelent ez? Vége a szép vakációnak – a torkomban egy gombóc gyűlt össze. - Én ezt nem így képzeltem. - lehajtott fejjel, és leeresztett vállal sírtam. - Én ezt nem így képzeltem – ismételtem meg magam. Vágytam a beszélgetésre. - Nem elég, hogy itt van az a hárpia Cornelia, meg most Sabrina is. Ennél rosszabb nem is lehet. - Legalább 3 órát beszélgettünk. Még az ebédet is kihagytuk. Varázsoltunk magunknak egy kis boldogsághormon növelőt, és a beszélgetés végén már szívből nevettem. Annyira jó volt, hogy Sue mindig meg tudott nevettetni és megnyugtatni. A humorával, és a sok kitartó erejével gyógyír jelentett a rossz kedvem ellen. Nagyjából fél négyre mentünk vissza a házba. Épp időbe, hogy felköszöntsem Jason-t. Vettem neki egy új talárt, és egy Mugli tini c. könyvet, mert a fiúcska mugli rajongó.
Chris és Zack már az őrület szélén álltak. Egy csomó ideig kerestek minket. Csodálkoztam, hogy Zack nem gondolt a faházra. Chris erőteljesen megölelt, és a fülembe suttogta: - Kis lány, mi van veled? Ma olyan furcsa vagy. - Nem akartam a semmiért felzaklatni, tehát inkább nem mondtam semmit. Helyette megcsókoltam, és viszonoztam az ölelését. A válla fölött észrevettem Sabrinát, aki már rájött, hogy Cornelia is itt van, és mivel évfolyamtársak, mind a kettőjük szemétláda, nagyon jóban voltak. Sabrina baljósan mosolygott. Egy pohár limonádét szorított a kezében. Elengedtem Samet.
- Megbocsátasz egy pillatanra? Van egy kis elintéznivalóm.
Hát persze. Várlak Zackéknél. - bólintottam egyet, és megvártam, amíg elmegy. Aztán szépen odamentem a kedvenc ellenségemhez.
- Szia, Cathy – már a hangjától is rosszul voltam.
- Te csak ne köszönnél. Beszéltem kell veled. Négy-szem-közt.- tagoltan mondtam a mondatot és lenéző pillantást vetettem Corneliára. Szerencsére vette az adást, és csatlakozott Lunáékhoz.
- Figyelj ide! Nem tudom, hogy mire készül, de jobb, ha nem packázol velem. - Egyenesen beszéltem semmi eltérés nélkül. Nem voltam beszélgetős kedvemben.
- Hát, akkor jobb, ha felkötöd a gatyád, mert rázós lesz ez a menet. - felröhögtem.
- Szoknya van rajtam – gúnyolódtam. - Ha még nem vetted észre az Én házamban vagy. Bármikor haza mehetnél. Szokj hozzá, hogy nem te diktálod a szabályokat. - Megfordultam, és ott hagytam a felbőszült Sabrinát. Visszamentem Chrishez, és átöleltem. Feldoromboltam. Nagyon jól esett az ölelése.
- Mi az cica? - viccelődött Chris.
- Semmi. Csak hiányoztál. - Elnevettem magam, Chris meg puszit nyomot a fejemre.
- Képzeld – szólt Zack. Este elmegyünk bulizni. Megünnepeljük Jason szülinapját - ránéztem, majd Suera, és felcsillogtam a szemeim.
- És mikor indulunk?
- Hát... nagyjából kilenckor. - válaszolt Chris.
- Óóó... - közelebb mentem Suehoz. Megfogtam a kezét, és kihúztam Zack karjaiból, amik satuként zárták magukban a lányt. - Azt hiszem nekünk készülnünk kell. Felhúztam a vállamat és röhögcséltem egyet. Aztán a kis Vadócommal felmentünk készülődni.
Az este folyamán mind a kettőnk nagyon kicsípte magát. Olyan bulira készültünk, ahol jól kell kinézni. Én egy fehér színű, fekete csipkés ruhát vettem fel. Hozzáillő fekete, egyszerű magassarkút. A hajamat feltűztem, és egy tiarát raktam bele. 
Chris meg öltönybe bújt. Nagyon csini volt. <3
Miután készen álltunk, Sueval lementünk a nappaliba, megvárni a többieket. Útközben találkoztunk a két hívatlan vendéggel.
- Nézzenek csak oda. - Szólalt meg Cornelia. - Milyen csini valaki? - Ez a … Megpróbáltam megőrizni a nyugalmamat. Sue kezét szorítottam.
- Jaj nem is mond – folytatta Sabrina – Csak nem mentek valahova? - mű mosollyal közelebb mentem hozzá.
- Nem! Csak a pillanatnak öltöztünk ki. Ennyire szőke vagy, kincsem? Tudod... -Félrenéztem, és észrevettem, hogy Chris, Zack és a többiek jönnek. - További jó estét nektek! Itthon! - Sam hozzám jött, és átkarolt a derekamnál. Mosolyogva megkérdezte:
- Indulhatunk? - Az arcára néztem, majd egy csókot loptam tőle. Egy picit meglepődött, de nem ellenezte. A kezem az arcán volt.
- Mi készen állunk. - Újra a két viperára néztem. - Sziasztok! - a hangom gúnyos volt, Sabrina arca meg savanyú.
Az este csodálatos volt. Sueval egy kicsit becsiccsentünk. :D Nagyon sokat táncoltunk a fiúkkal, és jól éreztük magunkat. Hajnali 4 óra tájban egy picit elfáradtunk. Úgy döntöttünk, hogy elég volt a bulizásból, és zsupszkulccsal pillanatok alatt a Travasonba kerültünk. Chrisszel egy kicsit bolondoztunk. Még nem akartam elengedni, így hát bejött a szobámba. Egy kevés ideig beszélgettünk, majd összeölelkezve elaludtunk. 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése