Ma később tartottuk meg a reggelit. Nagyjából fél 11 lehetett, amikor felébredtem. Mellettem nem Chris, hanem a Vadócom feküdt. Zack biztos felébresztette Christ az alvó Jessievel a kezében. Milyen aranyos unokabátyám van. Felhozza a drágámat, hogy kényelmesen kialudhassa magát. A szobába csak mi ketten voltunk. Felkeltem, és nyújtóztattam egyet, majd Suera pillantottam, aki még mindig nyugisan szendergettet. Visszamásztam az ágyba és puszit adtam az orrára. Az álomszuszék felnyöszörgött. Annyira aranyos volt, hogy megnevetett.
Jessie, hasadra süt a naaap! - vártam még a hosszú pillák alatti szemek kipattannak. Egy angyali arc álmos, kékes-zöld szemekkel bámult. - Új nap virradt ránk! Gyere! Készüljünk el, és menjünk le, mielőtt még lemaradunk valamiről. - Bőséges reggeli várt ránk. Elég sokat ettem, főleg, hogy szükségem volt az energia, hogy legyen erőm kibírni a két betolakodót, aki most a házamba ”nyaralt”.
- Szívem – fordultam Suehoz, aki éppen finoman evett – hol vannak a fiúk? - Kérdeznem sem kellett, ugyan is a kertből egy ordítást hallottam, majd röhögést. Felpattantam a székemről, és az ablakhoz mentem. A szívem összeszorult. Chris, Sabrina, Zack és Cornelia. Látszott, hogy a két vipera teszi az agyát, de szerencsére Chris Rebeccaval foglalkozott, amíg Alex Zack elöl menekült. Mind a kettőjük inkább a kicsikkel játszott. Viszont Sabrina fogott egy hógolyót és Chrisre dobta, majd angyalian mosolygott. Mekkora egy álszent? - Sue – az alsó ajkamba haraptam. - Azt hiszem itt az idő, hogy elővegyük Pure és Vadóc énünket. - Felrohantunk a szobánkba. Összeszedtük magunkat, majd nekiálltunk agyalni.
- Egy kis könnycsoki? Neem... Ez kevés. Dobjuk be a paprika cukrot. Ááá cukor? Nekik? Neem-neem. Mit szólsz egy harapós hógolyócsatára. Nem is csata, hanem lavina. Ássuk el a szemetet. - a szemeim ördögien csillogtak. - Megvan. Az egyik csíny az lesz, hogy a fejükre zúdítunk egy lavinát, és amíg kijutnak egy csomó hócsiga harapdálja majd őket. - miután befejeztük a tervet, kimentünk az udvarra és felajánlottunk egy szánkózás a hegyekben. Christól egy csókot kaptam a jó ötletért, majd Zackyvel együtt felmentek öltözni. A két hárpia még mindig csábosan mosolygott, majd ők is felmentek.
Miután a hegyekbe érkeztünk egy ideig szánkóztunk a fiúkkal, de aztán a többiekkel hagytuk őket, és elmentünk felkészülni a csínyekre. Kivártuk a pillanatot, amikor a két mosolygós a fák közé kezdenek el szaladgálni. Nem is kellett sokat várnunk, ugyanis Alex bolondozásból el kezdett velük fogócskázni. A két szánalom a fák felé futott, de Alex Rebeccahoz szaladt vissza.
- Most! - szóltam Suenak. Ekkor mind a kettőnk a fák irányába szegezte a csúzliját. A fákon lévő vastag hó elkezdett mozogni, majd lefelé zuhanni. A két lány észrevette, és el akart futni. - Rosszul gondoltátok drágáim. - A következő fára céloztam, és egy jól kimért lövéssel leszedmet a havat a koronájáról. Közben Sue harapós hócsigákat varázsolt a hóból. Miután befejeztük az összes csínyt a drágákhoz mentünk „segíteni”. Én kezet nyújtottam nekik, ahogy Sue is, közben egy-egy maréknyi cukorbogarakat raktunk a zsebükben. Szóltunk a fiúknak, hogy jöjjenek segíteni, mi meg hazavisszük a kicsiket. Előreindultunk. A fiúk nem sokkal utánunk értek be, de elég időnk volt, hogy Cornelia és Sabrina szobájába menjünk, és Sue ötletét véghez vigyük. Megint elővettük a cukorbogarakat, és a fürdőszobájukba raktunk párat. Majd visszamentünk a sajátunkba és közös erővel, a Cave Maliciumot használva ellenségbiztossá tettük a halónkat. Sabrina és Cornelia csuromvizesen jöttek fel, majd a kiáltásukból arra tippeltünk Sueval, hogy a fürdőbe mentek. Már megint kitört a röhögés. Ebédnél a vendégeink villámokat küldtek felénk a tekintetükkel. Vadóccal csak összenézünk és egymásra mosolyogtunk. Miután megebédeltünk felmentünk egy picit pihenni, mert még mindig fáradtak voltunk a tegnapesti bulizástól. Egyszer csak egy kis tenyeret éreztem az arcomon. Kinyitottam a szemem, és a kis angyalom, Rebecca, előttem állt. Az arca szomorú volt. Megfogtam a kicsi kezecskét, majd felültem. Felemeltem és az ölembe helyeztem a kislányt.
- Cathy. Cornelia sír. - a kislány az ajkát babrálta.
- Miért, kincsem? - A nagymamája miatt. Mert elment. Mond csak! A nagyi is el fog hagyni minket? - tágra nyíltak a szemeim. Ez hihetetlen. A vipera miatt Becca a sírás határán van.
- Nem, dehogy is. A nagyi mindig itt lesz velünk. - puszit nyomtam az arcára. A kislány felvidult, és kedves hangon szólt.
- De nem aggódom, mert Zacky ott van vele, és vigasztalja. - Micsoda? - Átölelte, és kedvesen beszélt vele. - Jaj ne! Gondoltam magamban. Cronelia el akarja csábítani Zacket. Aljas...
- És mond csak Beky. Hol vannak? - a kislány mosolygott.
- Te is vigasztalni szeretnéd Cornit? - Rebecca szélesen vigyorgott, és szeretetteljesen átölelt a nyakamnál.
Igen. Kíváncsi vagyok, hogy mi a baja.
- A szobájába vannak. Meg akartam kérni, hogy játsszon velem, de hallottam, hogy beszélgetnek, és inkább hozzád jöttem. - a kis arcra néztem.
- Tudod mit? Menj, keresd meg Alexot, és készítsetek valami szépet Corneliának, ami majd felvidítja. - Rebecca szemei felcsillogtak, majd lepattant rólam.
- Rendben, már megyek is. - A kislány úgy rohant ki a szobámból, mint ha ágyúval lőtték ki volna.
- Sue, ébredj! Sue! - halkan beszéltem, miközben a vállánál megfogva megráztam az alvó testet. - Vészhelyzet van! - Sue felnyögött. Ellenkezett, mert látszólag jól esett neki a pihi. - Sajnálom, hogy tönkreteszem a szép pillanatokat, de egy vipera éppen le akarja nyúlni a pasidat. - Sue szeme ijesztően gyorsan kipattant. Rögtön felálltunk és Sabrina szobájához mentünk. Az ajtó résznyire volt nyitva, úgy hogy jól láttuk az jelenetet. Bent a kis álszent sírást imitálva Zack karjaiba bújt. Megfogtam Sue karját, mert azt hittem elájul. Ekkor a helyzet egyre jobb lett. Cornelia Zackra pillantott fel, és megcsókolta. Sue benyitott. A gyönyörű szemei könnyekbe úsztak. Zack fájdalmasan az arcára pillantott. Jessie mondani akart valamit, de nem tudott. Csupán megrázta a fejét, és kirohant. Elővarázsoltam a pálcámat, és egy bűbájjal elrepítettem Corneliát. Pont az ágya mellett érkezett le. Felnyögött az eséstől okozott fájdalomtól. Gyors léptekkel Zackhez közelítettem, és a nyakára szegeztem a pálcámat. Nem tudtam mit csinálni. Szívem szerint megátkoztam volna, de inkább ellöktem magamtól.
- MARHA!!! EGY-BAZI-NAGY-MARHA-VAGY! - dühösen kinyitottam a félig zárt ajtót, és Sue után rohantam, de elvesztettem a nyomát. Milliószor körbementem a házba. Megnéztem a fa házat, a kertet, egy picit még az erdőbe is mentem, aztán újrakezdtem a háznál. Már teljesen ki voltam akadva. Felmentem a szobámba és fel alá járkáltam. Próbáltam épp ésszel gondolkodni, de már nem bírtam tovább és el kezdtem sírni. Ekkor jött be Zack.
- Megtaláltad? - Felnéztem, és haragosan szóltam rá.
- Te...Te... Te csak ne kérdezgess. Te tehetsz róla, hogy nincs itt. Hogy okozhattál neki ekkora csalódást? Rohanj vissza a szemétládádhoz. Olyan hangosan ordítoztam, hogy az emeleten lévő lányok, fiúk összegyűltek a szobába. Chris átvergődött a tömegen, és kiküldött mindenkit. Odajött hozzám és átölelt. Szorosan tartott a karjaiban.
- De ő csókolt meg. Én nem viszonoztam. Hirtelenül történt. Én nem...
- Menj ki! Menj ki! Nem akarlak látni! - Zack leeresztett vállal, és lehajtott fejjel kiment. Chris másfél órán keresztül vigasztalt, de még mindig nem bírtam abbahagyni a sírást. Láttam, hogy kint már sötétedik, és tehetetlennek éreztem magam.
- Üljünk le a konyhába. Várjuk meg, amíg visszajön. - suttogta a fülembe Chris. Úgysem volt jobb ötletem, tehát belementem. Felkeltem Chris mellkasáról. Ő is követett, majd átölelt, és szépen levezetett a konyhába, ahol Lovelune meleg, kamillateával várt minket. Chris megfogta az egyik bögrét és átnyújtotta nekem. Épp belekortyoltam, amikor hallottam, hogy valaki bejött a bejárati ajtón. Felpattantam, lerakva a bögrét. Velem szemben Sue állt. A szeme piros volt a sírástól. Az arca szintén vöröslött, de a hideg miatt. A szívem összeszorult a látványon. Átöletem a barátnőmet, aki egyenesen állt, mint egy élőhalott.
- Merlinemre Sue! Hol voltál? - kérdeztem könnyes szemekkel. Jessie egy szót sem szólt. Az arcához nyúltam. Jéghideg volt. Lehet, hogy az is szerepet játszott, hogy az előbb a forrótea volt a kezembe. Sue elindult a szobánk felé. Még mindig szótlan volt. Felmentem vele, ahogy Chris is. Elővette a bőröndét, és el kezdett pakolni.
- Mit csinálsz? - A ruhákkal teli kezeit fogtam. - Nem adhatod fel! Nem futamodhatsz meg. - Sue beledobta a ruhákat, majd a bőröndnek támaszkodott. - Van egy jobb ötletem. - Elővettem egy bőröndöt, és én is nekiálltam becsomagolni. Átmegyünk a faházba. - Sue az arcomba nézett, és a szemei megint könnyesek voltak. - Én ezt... - A lány becsukta a szemeit és összeesett. Gyorsan elkaptam, és Chrishez fordultam segítségért.
- Fogd meg, és vidd át a faházba. Én viszem a cuccokat. - Chris bólintott, felkapta az elájult Jessiet, és kifelé indult. Felkaptam a bőröndöket, és utána mentem. Mikor odaértünk, Sam berakta Sue-t az egyik ágyba, én meg betakartam. Chrishez fordultam.
- Zacknek erről egy szót sem. - az ujjamat a szám elé raktam. - Úgy is csak nagyobb bajt csinálna. - Chris felsóhajtott, és átölelt.
- Bízhatsz bennem, tündérem. - megcsókolt, és jó éjszakát kívánt. Átöleltem, és még egyszer megcsókoltam, majd bezártam mögötte az ajtót. Az este Suera figyeltem, és nagyjából hajnali 2-kor sikerült elaludnom. 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése