- Sue – megragadtam Jessie karját – szerinted mi lehet ez? - Ekkor mögöttünk két ismerős hang jött. Megfordultam, és lerohantak, ill. felemeltek, és szorosan megöleltek. Nagyon megijedtem, de rögtön rájöttem, hogy mi történik. A személy, aki a karjaiban tartott, nem más volt, mint Chris. A másik fickó meg a saját unokabátyám, barátnőm örült pasija volt. - Hát ti megőrültetek! - szóltam rájuk. A hangom egyben boldog és baljósló volt.
Csak nem megijedtél, tündérem? - gúnyolódott Chris, majd megakart csókolni.
- Lesheted, nagy fiú. - válaszoltam, majd kivertem magam Chris kellemes szorításából. - Ezért még megfizetek. - Lehajoltam, és egy nagy hógolyót csináltam. Felálltam, és Chrisre céloztam, majd egy pontos dobással eltaláltam. A következő Zacké volt. Gyorsan elbújtam egy fa mögött, mert láttam, hogy a rossz fiúm rám célozz. Szerencsémre a fát találta el, és nem engem. - Sajnálom, de ez nem talált. - Gúnyos hangon beszéltem. Biggyesztettem a számat, és sírást utánoztam. Aztán lehajoltam és még egy golyót csináltam. Most is sikerült eltalálnom Chriszet.
- Cicuskám, ez már nem vicces. - mondta Chris, de mégis mosolygott, aztán elindult felém. Én elrohantam, és ebből az lett, hogy egymást kergettük.
Aha! Megvagy! - Chris elkapta a derekamat. Meg akartam fordulni, hogy valahogy kicselezzem magam a kezei közöl, de ennek az lett a végeredménye, hogy mind a kettőnk a hóba esett. Chris rajtam feküdt. A szemembe nézett. A mosolya szívmelengető volt. - Szeretlek! - mondta alig hallhatóan. - De nagyon! - Ekkor lehajolt és meleg csókot lehet az ajkaimra. Átkaroltam, és viszonoztam.
Észre sem vettük, hogy mikor múlt el az idő, de már majdnem fél nyolc volt. Nem is lett volna baj, ha hazamegyünk, és a szüleink észrevesznek minket, kivéve, hogy most csuromvizesek voltunk a hógolyó-csatától. Eszembe jutott, hogy nem járunk messze egy zsupszkulcstól, amivel mindenki gyorsan a szobájába kerülhetne. Megfogtuk, és a szobánk előtti nappaliba találtuk magunkat. Elég hangos volt az érkezésünk, szóval mindenki villámgyorsan a hálójába ment.
Reggelire mindenki úgy jött le, mintha kint sem lett volna.
Ahogy befejeztük az étkezést Chrisszel úgy döntöttünk, hogy lemegyünk filmet nézni. Éppen bohóckodtunk, amikor valami dallamot hallatunk a zene szobából.
- Hallod ezt, szívem? - Megfogtam Chris kezét, és közelebb mentem a szoba ajtajához. Két ismerős hangot hallottam. Chrisre pillantotta. Majd lassan, csendesen benyitottam. Sue és Zack abbahagyták a zenélést.
- Heey! Sziasztok, skacok! Nem akartunk zavarni, csak... Mi volt ez? Gyönyörű szép. Folytassátok csak. - Chris mögöttem állt. Átölelt. A kezei a hasamon kereszteződtek, én meg beléjük kapaszkodtam, szintén keresztbe rakva a karjaimat. A vállára hajtottam a fejem, ő meg egy puszit nyomot az arcomra, és a fülembe suttogta, hogy szeret. A szemébe néztem, és hangtalanul ugyan azok a szavak hagyták el az ajkaimat. Egymásra mosolyogtunk. Végighallgattunk a szerelmes dalt részletet.
- Ez nagyon szép – mondtam mosolyogva a barátnőmnek. Közben Zackyre pillantottam. - Nekünk is van valamink. Leültem a zongorához, és el kezdtem játszani, még Chris a gitárt fogta, és elkezdte pendíteni a húrjait. Chrisszel énekeltünk.
Amikor befejeztük a többiekre néztem, - Sajnos még nincs kész. - mosolyogtam Suera. - Dolgozzunk! - A dalokat írtunk, amikor a kicsi Rebecca bekopogott. Bejött, és az ölembe pattant. Elkaptam, ő meg rám pillantott. - Cathyy, gyertek bújócskázni. - olyan édesen mondta, hogy nem bírtam nevetés nélkül. - Oké, megyünk. - A kislány el kezdett szaladni, és azt kiabálta, hogy az utolsó a hunyó. Összenéztünk Sueval, Chris meg Zackkel, és mindenki sietve felállt. Chris elkapta a kezemet, és hátrarántott. - Nem, nem, tündérem, te leszel a hunyó. - Megelőzött.
- Ezt benézted - sikítottam utána. Nem láttam, hogy merre van Sue. Reméltem, hogy ő már lent van, és megelőzte Zackket. Mikor leértem mindenki rám várt.
Mivel nagyon sokat vagyunk – szólt Zack - legyen két hunyó. Cathy mellett, én az angyalomra szavazok. - Christ pacsit nyújtott Zacknek. A többiek is belementek.
- Remek! - néztem Suera. - Akkor számoljuk. Gyorsan elszámoltunk százig, majd nekiálltunk a keresésnek. - Én megyek az emeletre, te nézd meg az alsó szintet. - A varázs játék annyival különbözikt a mugliékétól, hogy bármit használhatsz, amivel elrejtőzhetsz, beleértve a mágiát is. Újra visszamentem a földszintre és megvártam Sue-t.
- Megtaláltam Alexet. És te? Sikerült valakit elkapnod? Szerintem, most menjünk együtt. - Elindultunk a szobákba keresni. A következő helyszín a konyha volt, ahol anyukám fincsi ebédet készített a többi felnőttel. Viszont most nem voltak egyedül. Egy ismeretlen arccal is találkoztam. A lány teljesen feketében volt öltözve, és szomorú arckifejezése volt.
- AA... Anyu! - Szóltam anyukámnak, miközben a lányon tartottam a szemem.
- Ooh... Cathy! Hadd mutassam be Cornelia Erissont. Ha nem tévedek Sueval már ismeritek egymást - Micsoda? Ez nem Sue legnagyobb ellensége? Mi a fészkes fenét keres itt?
- Szia! - köszönt a lány, és a kezét nyújtotta. Megráztam majd visszahúztam a karomat és megfogtam Sueét. - Szia, Sue! Örülök, hogy újra találkozunk. - A szeme gonoszan csillogott.
- Cornelia mamája nem rég hunyt el. Most néhány napig itt lesz. Eljött látogatóba Zackhez. - közölte Shelby nénikém.
- Tényleg hol van Zack? - Kérdezte az ellenség.
Miért nem mész a lányokkal. Ők biztosan hozzámennek. - mondta anyukám. Remélte, hogy a köreinkbe fogadjuk a lányt, de én megfordultam magammal rántva Sue-t, aki úgy nézett ki, mint aki mindjárt széttép valakit, és a vállam fölött válaszoltam.
- Bocs, de nekünk más dolgunk van. Találj ki magadnak valamit, amivel elfoglalhatod magad.
- Cathleen! - szólt anyám, de én addigra már elmentem.
Mit képzel ez a senkiházi, hogy idejön? Anyám is jókor szól. És ha nincs senkije, akkor miért pont hozzánk látogat el? Vannak barátai, nem? - felforrt bennem a vér. Nagyon dühős voltam, mert a kis szemétláda mindent tönkretett. Kimentem a rotundába, és kiabálni kezdtem:
A játéknak vége. Én és Sue kiszállunk. - aztán Jessiehez fordultam, és suttogva beszéltem: - Gyere, menjünk fel a szobánkba.
Egészen az ebédig beszélgettünk, és azután is. Anyum egy picit haragos volt, amiért faragatlanul viselkedtem a vendéggel. Egyáltalán nem érdekelt. Én akkor sem akartam itt a csajt.
- Cathy, légy szíves! Viselkedj kedvesebben. - kért meg anyukám.
- Te is anya! És küld el innen azt a hárpiát. Suenak meg nekem is jobb lesz. - válaszoltam felháborodtan, majd sarkonfordulram, és visszamentem a szobámba, a twichesemhez. A fiúk és a férfiak kimentek elkészíteni a tábortüzet. Vacsi után meg jöhetett a mályvacukor sütés. Chris mellettem ült, és a keze a térdemen pihent. A másik oldalon meg a barátném ült a pasijával összeölelkezve. Éppen egy mályvacukron osztozkodtak. A fiú felállt, hogy hozzon még.
- Látod, nem is olyan rossz a helyzet? - mosolyogtam. Viszont a jó kedvem elszállt, amikor láttam, hogy a drága Cornelia magához rántja Zacket. - Azt a … Sue! Odasüss! - mind a kettőnk a jelentet nézte. - Küldj rá valamit! - előbújt a tekergős énem. Figyelmesen néztem a lányt. Egyszer csak el kezdtem röhögni. Sue igazán jót művelt vele. Zack visszajött hozzánk, és az este többi része aránylag jól telt. Lefekvés előtt, még elbúcsúztam Christól, majd Sueval beszélgettem egészen hajnalig.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése