Szentséges ég! A mai nap nagyon jól telt. Reggel 7-kor már fent voltam. Nem igazán tudtam aludni, mert az adrenalin rendesen dolgozott bennem. Felöltöztem és kimentem apummal az pályaudvarra. Nagyjából negyed órát vártunk, mert a vonat késett. Amikor végre megérkezett, a nagy tömeget fürkésztem, a barátnőmet keresve. Egyszer csak egy stílusosan felöltözött, tökéletes frizurájú lány megjelent a láthatáron. A szemeim felcsillogtak, amikor észrevettem. Sue volt az. Mint mindig nagyon jól nézett ki. Gyorsan odarohantam és a nyakába ugrottam. Sok-sok puszit nyomtam az arcára.
- Szia, drágám! Nagyon hiányoztál! Van számodra egy meglepetésem. - reméltem, hogy örülni fog neki. - Este kimegyünk Zackért, mert ő is velünk tölti a szünetet. De mond csak. Hol vannak a csomagjaid? - Elővettem a tág mosolyomat és Suera néztem. Egyszer megpillantottam valakit mögötte. Egy helyes, barna hajú srác sok-sok bőröndöt cipelt magával. A szemem megtelt könnyekkel. Az öröm átjárta a testemet. Suera néztem, majd a fiúhoz rohantam. Szegény! Nem elég, hogy a nehéz bőröndöket cipelte, de én is a nyakába ugrottam. Végül is látszott rajta, hogy nem bánja.
- Üdvözlöm, miss Wood! El sem tudja képzelni mennyire örülök a találkozásunknak. - Egy ideig a gyönyörű mosolyát néztem. Semmit sem változott. Ugyan az a Chris volt. - Nem tetszik üdvözölni egy csókkal? - elmosolyogtam, aztán egy puszit nyomtam az arcára, majd a fülében súgtam.
- Mr. Wood nem igazán örülne neki, ha előtte megcsókolnálak. Tudod ő még mindig nem szokott hozzá, hogy a kislánya lassan felnő. - Chris lerakta a csomagokat, majd szorosan átölelt.
- Ezt még behajtom - suttogott a fülembe. Annyira hiányzott minden porcikája. Meg akartam fogni az egyik könnyebb bőröndöt, de Chris nem hagyta. Ebédre értünk haza. Ott várt a következő meglepetés. Zack már megérkezett. A konyhába csücsült. Gyorsan hívtam Suet. Nagyon jó volt látni, hogy a legjobb barátnőm és a kedvenc unokatestvérem ennyire boldogok. Még anyum is mosolygott látványon. Egy kisebb lagzit készítettünk. Anyukám nagyon sok finomságot főzött. A végén kiraktuk a tegnapi sütiket, és egy csokis tortát. Egy felírat állt rajta: Üdv a Wood családban, Sue. Egy kis varázslattal beleírtam Chris nevét is.
Aztán következett egy kis pihenés. Igazából annyira pörögtünk, hogy feldíszítettük a házat. Nem is mondani, hogy feldíszítettük, inkább csak kicseréltük a díszeket, amik nem igazán tetszettek nekünk. Az este volt a legjobb ugyanis a fiúk hivatalosak voltak a lányok szobájába. Vacsi után Chris-szel előreindultunk, és a szoba előtt voltunk, amikor kivitt a fedett verandára.
- Hmm, miss Wood! Nem tartozik valamivel? - A szemembe nézett, az a mutató és a hüvelyk ujjával megfogta az államat, majd megcsókolt. Át öleltem, majd összeölelkezve a csillagokat néztük. Később, amikor a lányok szobájába voltunk Sueval kitaláltuk, hogy játszhatnánk Felelsz vagy Mersz-et. Zack és Chris nagyon rakoncátlanak voltak. Főleg, hogy Zack tudta, Sue az övé minden percben meg akarta csókolni, és akár a világ végére is elment volna, de csak Sueval, ha azt mondják neki. A játékot végül is nem fejeztük be, mert mindenki jól elfáradt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése