2010.aug.13

A tegnapi nap is szuperül sikerült, de az ébredés nehéz volt. Csupán két órát aludtunk. Nyolckor keltünk fel, mert össze kellett pakolnunk. Egy pálcasuhintás volt az egész. Reggeli után chrissel elmentünk a ház melletti erdőben, és egy fa mellett csücsültünk. Beszélgettünk, ölelkezünk. Még ebédkor sem volt kedvünk felmenni, olyan jól elvoltunk. De muszáj volt, különben biztos, hogy aggódtak volta értünk.
Nagyon rossz volt, hogy vége van ennek az izgalmas 10 napnak. Ez volt életem egyik legjobb nyara. Egy csomó dolog történt velünk, amit le sem írtam. pl. Az egyik vicces tréfa: hajat cseréltünk Sueval. Ő barna lett, én meg szőke. Aztán, hogy megvicceljük a fiúkat, testet cseréltünk. Kíváncsiak voltunk mit gondolnak rólunk, így hát én Sue testében, ő meg az enyémben elmentünk beszélgetni. Ez azért volt jó mert a fiúk kiontották a lelküket. És ki tudna jobban válaszolni a kérdéseikre rólunk, mint mi saját magunk. Nagyon jó volt átélni, és ezek a pillanatok szinte leírhatatlanok. Remélem, hogy az írásaimból, ti is átérezhettétek egy picit a csodás pillanatokat.
Zack hazament, és láttam, hogy Sue nagyon szomorú volt. Hát megértettem, mert én is az voltam. Az én Chris-em haza utazott. Boldog voltam, mert tudtam, hogy úgy is összefutunk Abszol úton. Akár meg is látogat minket. Én nem mentem vele, mert még elmentem Sueval Szilvásváradra. Ott lepihentünk, és felidéztük az elmúlt napok emlékeit. Jót röhögtünk. Háromkor felutaztunk Londonba, hogy bevásároljunk a sulihoz. Elintéztem, hogy Zack is jöjjön, és akkor találkozhatnának Sueval. Amikor megpillantották egymást nagyon boldogok voltak. A pillanatot egy csókkal koronázták meg... Chris is eljött. Nagyon jó volt, mert a bevásárlás után beültünk Sue kávézójába, és ott beszélgettünk. Aztán megint megérkezett a búcsúzás pillanata. Ez könnyebb volt. Miután különváltunk, Sueval benéztünk a Twiches boltunkba. Magyon örültek nekünk, mint alkotóknak. Megnéztük az új kollekciót, és hogy hogy megy a munka, aztán visszatértünk a kávézóban, és ott vártuk Jessie apukáját, aki az üzleti feladatait intézte. Nem unatkoztunk, mert a rokonainkról beszélgettünk. Este haza mentünk, és megint csaj partit tartottunk. Becsúszott egy horror film is, ugyebár ma van Péntek 13. Booo!!!

Sue beszámolja ->

2010.aug.12

Felkeltem, és elég szomorú voltam, mert tudtam, hogy ez az utolsó egész napom, amit Sueval tölthetek. Boldogabb lettem, amikor visszaemlékeztem az elmúlt napokra. A sok kiruccanás, tánc, csók ♥. Ez emlékek még pörögtek a szemem előtt, amikor lementem reggelizni.

A család bejelentette, hogy Gartner maratont szervezett. Elszontyolodtam. Nagyon imádtam azt, hogy varázsló vagyok, ugyan is van seprőm, és nem kell futnom. Végül is a 9. helyezést nyertem el. Talán ha jobban beleadtam volna, akár az első 5-ben is benne lehettem, „de istenem, ezért találták ki a seprőt.” Ezzel mentegetőztem. Sue meg azt mondogatta, hogy: „Én nem vagyok mugli, hogy fussak. Repülni akarok „. nevettem, ahogy ő is, de igaza volt. Egyet értettem vele. Délután pihizni mentünk. Aludni szerettünk volta. Már majdnem elaludtam, amikor egy párna rám zuhant. Felriadtam, és Chris hangját hallottam: Na mi van, Álomszuszék? Nem volt elég az esti alvás. Megfogtam a párnát, és visszahajítottam. A pihenésből, párnacsata lett. Aztán a fiúk mellék feküdtek, és mindenki pihent. Délután ébredtünk fel, és most kivételesen nem én voltam a Csipkerózsika, hanem Sue. Hát igen... Ha nem én, akkor ő, és fordítva... Uzsonnáztunk, mert reggel óta nem ettünk semmit. Elkezdtünk készülődni. Ruhák repültek a szoba egyik sarkából, a másikba. Mindenütt parfümillatok, sminkek. Kész ruhabemutató. Nagyon csajos volt ez az este. A végeredmény: egy kupacban sok-sok csinibaba. Nyolckor hopporral elmentünk a Gartner's Magical Storeban a Magne nevű diszkóban. Nagyon rázós este volt. A szülők kb. 11 – kor mentek haza, viszont a fiatalok, reggelig uralták a dancinget... Csak reggel 6 - kor értünk haza.


Sue beszámolója ->

2010.aug.11

Reggel vártam a felébresztő puszimat. Tudtam, hogy megint én vagyok a Csipkerózsika. Viszont most puszi helyett csókot kaptam, és Chris befeküdt mellettem. Elkezdtünk beszélgetni, csak már tényleg késő volt, úgy hogy felkeltem, különben reggeli nélkül maradtunk volna :D na jó, azért csak kaptunk volna valamit, de nem olyan élvezetes, ha nem csapatban eszünk.
Megbeszéltük, hogy bemegyünk a városban egy kicsit vásárolgatni. A fúk különváltak, mert ugyebár ők nem igazán rajongnak a shoppingolásért... Egy csomó üzletben ellátogattunk. Vettem néhány rucit, meg kiegészítőt hozzá, pár cipőt, és egy képet a tengerpartról. Ezek voltak a szuvenírek. Később egy megbeszélt helyen csináltunk, egy óriási családi képet. A programunk egy étteremben vezetett, ahol beültünk egy késő ebédre.
Az esténk elég zenés volt. Rendeztünk egy karaoke verseny, és taroltam. Második lettem. Yuhééé ...Chris-szel kimentünk a kertben, ahol hallani lehetett a benti zenét. Valami lassú dal ment. Chris velem szemben állt. Meghajolt és a kezét nyújtotta: „ Táncolna velem, kisasszony?” Annyira aranyos volt. Egymáshoz simulva lassan táncikáltunk.

Sue beszámolója ->

2010.aug.10

A reggel jól kezdődött. Sue és Zack hivatalosan és bejelentették, hogy járnak. Először csend volt, de aztán mindenki örvendezett. Így hát Chris úgy döntötte, hogy ő is bejelenti. Tehát felállt, megfogta a kezemet, és elráncigált mindenki előtt. Nekünk is örültek. Én legfőképpen annak örültem, hogy Sue és Zavk együtt vannak.

A nagy hírek után a Luenfall szigetre mentünk. A természeti mágia nyomait kerestük, és sikerünk is volt. Egy csomót találtunk. Mindenki csodálkozott, hogy mikre voltak képesek az egykori varázslók pálca nélkül is.

Délután megtartottuk az az napi fürdést. Megint birkóztunk. Ez már közkedvelt lett. :D.

Este tábortüzet raktunk. Jó volt úgy ölelkezni Chris – szel, hogy nem kell elrejtőznünk. Átkarolt... olyan jó volt az ölelése. Mindenki bement a házban, és csak a két pár szerelmes tubicák maradtak. Sue Zackkel, és én Chris – szel. Egyszer csak eszembe jutott, hogy elmehetnénk mozizni a Gartner házban. Sue díjazta az ötletemet. Andrew feloldotta a Hopp-por mentesítő zárat, ami a házat védte, és már mehettünk is. Sue a Lagzi, ízig- vérig című filmet nyomta be, ami igazán romatikus. Néhányszor meg is csókoltuk egymást Chris – szel, de láttam, hogy nem csak mi romantikázunk. Ez volt a nap csúcspontja.


Sue beszámolója ->

2010.aug.09

Rögtön elaludtam, miután végig hallgattam Sue történetét. Reggel arra ébredtem fel, hogy valaki megpuszil. Kinyitottam a szememet, és láttam, hogy Cris mosolyog. Felriadtam, mert attól féltem, hogy valamelyik lány felébred, és kirúgja a szobából. De aztán megnyugodtam, mert rájöttem, hogy azért jött fel, mert én vagyok az egyetlen, aki még alszik. „Aha... Ez is biztos miss Gartner egyik tréfája” gondoltam magamban. Végül is jól esett a puszi. Reggelinél megkaptuk a roxforti baglyainkat. Itt is van az enyém:
Kattincs rá, hogy megtud mi rejtőzik benne!

A levélborítékban, mellékelten megkaptam az órarendemet. Mikor megláttam, hogy Sue milyen ari órarendet csinált magának, megkértem, hogy csináljon nekem is. Itt is van:

Amikor átadta, szétöleltem szegény :D Remélem, nem fojtogattam :D Csak nagyon örültem az órarendnek.
Később valaki kitalálta, hogy pókerezzünk. És nem sima póker ámm... Hanem vetkőzőset. Minden lány el volt pirulva, amikor már csak fürdőruha volt rajtunk. A fiúk meg megbolondultak. Zack csorgatta a nyálát Suera :D, plusz még a szemöldökét és emelgette. Közben a barátja Chris (L) csücsörített nekem. Egy picit fel voltunk háborodva, de Andrew megnyerte a játszmát, és szerencsére vége lett a játéknak.
Ezután fel kellett mennünk ebédelni. Sue-t kerestem, hogy megbeszéljük a történteket, de nem találtam. Kimentem a verandára, és mit látok?? Zack falja a barátnémat. Elejtettem a tálamat. Úgy el kezdtem ugrándozni boldogságomban. Elég hosszú volt ez a csók :D. Én meg táncikáltam, boogieztam, diszkóztam, baletteztem és azt énekeltem, hogy: „Sue a családtagom lesz, laaa-la-laaa-la-laaa pabam” :D Egyszer csak valaki a hátam mögött szólt: „Miért? Ha befejeztük a sulit, akkor hozzám jössz feleségül?” Annyira megijedtem, hogy hátrapördültem. Egy tágra nyílt mosoly villant. Chris volt az, és nevetgélt a táncomra :D nem tudotam mi mondjak. Szerencsére Sue visszatért, és megmentett.
Délután kimentünk a napra sütkérezni. Majdnem megcsókoltuk egymást Chris-szel. Csak épp átrepül a fejünk fölött egy sirály, és nagyon megijedtem. Olyan közel volt. Nem hiszem el. Pont ilyenkor kell zavarni. Felmentünk a házban, és egy csomó ideig beszélgettünk, amikor Zack, és Sue minket szólítottak. Egy szó nélkül elvittek minket egy gyönyörű szép helyre. A homokban egy óriási kivájt szív volt. A mélyedéseiben gyertyák lángjai lobogtak. A szív közepére egy pléden, ételek, és italok vártak ránk. Sue drága még némi alkoholt is becsempészett. Ott hagytak minket. Sötét volt, és csak a gyertyák égtek. Egy kicsit fújt a szél, de mégis meleg volt. Azért mégis magunkra varázsoltunk egy plédet. Az égett néztünk, és aztán egymás szemére akadt meg a pillantásunk. Chris megcsókolt. Aztán leraktunk a plédet, és a megmaradt ételt arrébb raktuk. Hátradőltünk. A fejem Chris mellkasán pihent. A csillagokat néztük. Chris jobb keze a fürtjeimet babrálta.
Amikor hazaértem, Sue a szobájában ült az ágyban. Benyitottam, és nekifutottam az ágynak. Sue-ra ugrottam. Azt hittem megfojtom örömömben.
Később bementünk a városba. Közben minden részletről beszámoltam Jessienek.

Sue beszámolója ->

2010.aug.08

Haza értünk. Annyira fáradt voltam, hogy ruhában aludtam el. Amikor haza jöttek a Gartner szülők, mi már rég álmodtunk. Hagytak nekünk némi reggelit, és egy cetlit, amiben azt írják, hogy elmennek a kicsikkel egy napra. Rögtön rosszra gondoltam :D:D. Csodás ötlet jutott eszembe. Elmentem sétáni Chrissel a tengerparton. Közben megosztottam vele az ötletemet, és a segítségét kértem. Természetesen igent mondott, én meg annyira örültem, hogy véletlenül egy puszit nyomtam az arcára. Rögtön el is pirultam. Chris ezt észre vette, és ő is követte a példámat. Puszit nyomott az egyik oldalamon. A szemében néztem és mosolyogtam. Ő is. Visszafelé úton, na kivel találkoztam. A két szerelmes tubicámmal Sue és Zackkel. Megbeszéltük, hogy elmegyünk ebédelni egy nagyon szép étteremben. Igaz, hogy nem volt olcsó mulatság, de az étel minőségi volt.

Délután megtartottuk az aznapi úszást. Vicces volt, meg sokkal romantikusabb, mert csak mi 4 voltunk. Már kezdett beesteledni, így hát gyorsan valóra kellett váltanom az ötletemet. Kivittem egy egy asztalr, és két széket, némi ételt, és egy üveg pezsgőt. Aztán gyertyákat raktam mindenütt. Azt hiszem a végeredmény csodás volt. Gyorsan megkerestem Sueékat, és azt mondtam nekik, hogy találtam valami hihetetlent. Nagyon meg volt lepődve, amikor meglátta a meglepi-t. Én is Cris felmentünk a házban, és azt találgattuk, hogy vajon mit csinál a két fiatal. Aztán különváltunk, és megint kézben vettem a könyvemet Jessiere várva. Amikor hazajött, berohant a szobában, és szétpuszilt. ♥ Nagyon kíváncsi voltam a részletere, szóval nem is húztam az időt. Rögtön rátértem a lényegre...


Sue beszámolója ->

2010.aug.07

Ma tele voltam energiával. A tegnap esti párnacsatával ébredtem. Nem akartam felébreszteni Sue – t, így miközben ő aludt, én felöltöztem. Végül is csak fel kellett rázni a Csipkerózsikát. Reggeli közben a szülők ismertették velünk a mai programot. Délutánra Mágikus sakk – ot terveztek, este meg elmennek, és csak holnap reggel jönnek vissza. Sajnos nem lesz, aki vigyázzon a kicsikre, így hát ránk maradnak. A sakk után Angela, Zoey és Kathrine elmentek megint pasizni. Dan, Sue, Chris, és én elmentük sétálni a partra. Séta közben Cris megfogta a kezemet ♥ A szívem majd kiugrott volta a helyiből. Hátra néztem, hogy megnézzem, mit csinálnak Zackék, és láttam, hogy ölelkeztek. Nagyon boldog voltam. Aztán Jessievel elkülönültünk, és megbeszéltük a történteket. Közben utánunk loholtak az udvarlók, és néha néha beszólogattak a beszélgetésünkbe, amitől mi felkuncogtunk. Olyan viccesek tudtak lenni. Sue elvitt minket egy tisztáshoz, egy vízeséshez mellett, ahol egy hatalmas, tágas domb teli volt virágokkal... Chris elszakított egyet, és a hajamba rakta. Megnéztük a naplementét, ami nagyon romantikus volt. Sajnos újra sikerült hajnalban, hullafáradtan hazaérni, de megérte...

Sue beszámolója ->

2010.aug.06

Előttem még mindig ott volt a tegnap esti tánc, ahogy mindenki egymáshoz simulva táncolt, vagy külön – külön. Sueval nem vesztegettük az időnket. Jobbnál jobb táncmozdulatokat csináltunk, amitől a fiúk nyála csak csorgott xD.

Mikor már mindenki fent vlt, mesélgettük egymásnak az előző napi buli élményeit. Nagyot röhögtünk, ugyan is varázslattal sikerült elmenteni a fiúk arcát :D. Erről még Sue sem tudott. Kiderült még, hogy az idősebb leányzók is bepasiztak. Egy csomó ideig röhögtünk, de ideje volt már felkelni.

Reggelinél Sueval még mindig a srácokat elemeztük. Gondolatban előfordult, hogy azon gondolkozom, hogy mennyi időt szánunk rájuk :D Szinte egész végig róluk beszélünk. Aztán láttam, hogy Suenak nagyon bejön Zack, és tudtam, hogy fordítva is igaz. Felemelően boldog lettem, hogy nemsokára, akár igazi családtagom lesz. Sue a családtagom! Egyfolytában ez zengett a fülemben, és nagyon jó érzés volt rágondolni.

Később William, Sue bácsikája közölte velünk, hogy Varázslatos Ki Mit Tud?-ot szerveztek a szülők a gyerekek számára. Még a legkisebbek is rész vettek benne. Más-már azt hittem, hogy Sueval benne leszünk az első háromban, de mind a kettőnk elbukta a próbát a fiúk miatt. Látni lehetett az arcukon, hogy milyen boldogok. Szerintem ők is tudták, hogy miért vesztettünk Jessievel.

Mindenki nagyon éhes lett, és szerencsére ebéd idő volt. Sueval már megint ugyan azon a témán akadtunk meg: a fiúk.

Később a szülők elvittek minket a Három Seprű Múzeumba, amelyben minden Harry Potter korabeli olvasmányok és tárgyakat találtunk. Nagyon tetszett, és örültem, hogy a Gartner család a fejlődésünkért is gondol.

Estére nem volt programunk. Sue Zoya körmét festette, miközben én egy szerelmes kötetet lapozgattam egy kényelmes fotelben. Egyszer csak a fiúk berohantak a szobában. Leesett az állam. Miniszoknyában, rosszul kifestve. A szobában röhögés zengett. A csajos este végén párnacsata lett. Fiúk vs. Lányok. Vagy inkább röhejes lányok vs. Lányok :D Sue és Zack el kezdtek bírkózni. Nagyon jó volt őket így látni. Egyszer csak kaptam valakitől egy párnát a fejembe. Mikor hátranéztem Chris fülig mosolygott. Felvettem a párnát a földről és lerohantam... Látható volt, örült annak, hogy sikerült a terve, ugyanis jól kihozott a sodromból :D Nem tagadhatom! Élveztem a párnacsatát :D


Sue beszámolója ->

2010.aug. 05

Az este szédületesen jól sikerült, viszont a hazaút egy kicsit bonyolult volt, ugyanis teljesen megfeledkeztünk az időről, és hajnalban értünk vissza. Reggelinél úgy néztünk ki, mint egy holdkóros banda. xD Mindenki dörzsölte a szemét, és ásított. Próbáltuk az a látszatot kelteni, hogy egész este az ágyainkban szunyókáltunk, de nem tudtuk átverni a szülőket.
Reggeli után egy energiafogyasztó program jött- egy repülő verseny. Klassz!
Nagyjából hasonlóan teljesítettem, mint Sue. Ennek nagyon örültem, mert ez azt jelentette, hogy sokat fejlődtem. Chris nyerte meg a versenyek többségét. Annyira aranyos volt, amikor örült.
Ebéd után még fáradtabb lettem, így hát elaludtam. Szerencsére nem voltam egyedül. A többi lány is velem tartott az Álmok szigetre.
Amikor felkeltem észrevettem, hogy hiányzik valaki. Sue már fent volt, és elment valahova. Elmentem megfésülködni, és hallottam, ahogy valaki belépett a szobába. Sue volt az. Egy kicsit szomorúnak tűnt. Mielőtt felébresztettük volna a lányokat, Jessie mesélt a fiúk beszélgetéséról. Zack Kathrine nevét emlegette :@. Majd meglátja ő. Már kész voltam elverni azt a szemtelent, de Sue mondta, hogy inkább ne.
Délután kettőkor elmentünk a Szellemek szigetére. Nagyon vicces volt. Jót mulattam Sueval. Egy csomó ideig röhögtem egy szellemen, aki olyan szerencsétlen volt, hogy nem tudott átrepülni egy folyón, de az viccesebb volt, hogy a csapat is elröhögte magát.. a nevetésemen.
Amikor visszaértünk a túráról, még mindig nagyon meleg volt. Úgy döntöttünk, lemegyünk a partra egy kicsit kipihentetni magunkat. Nagyon sokat nevettem. Egyszer csak észre vettem, hogy Sue Zackkel úszik be, és a  parton csak én és Chris maradtunk. Nagyon csöndes volt a környék, és csak a nevetésemet lehetett hallani, na meg a tengerpartot mosó hullámokat. Chrissel elkezdtünk beszélgetni és olyan jó volt. Mindig meg tud nevettetni.
Este kb. nyolc felé megvacsoráztunk, és némi szülői segítséggel szellemet idéztünk. Sajnos sikeretlenek voltak a próbálkozásaink. Ezután lementünk a partra. Jó volt sétálni a sötétben. A hold megragyogtatta a tengert, ami csillogott a fényben. A homok meleg, és száraz volt.
Úgy gondoltunk benézünk egy bárba. Ott teljesen más volt a környezet. A parti nyugalomhoz képes, nyüzsgés volt, igazi buli. Sueval egy-egy koktélt ittunk meg (amiben némi alkohol is volt), miközben a fiúkról beszélgettünk. Abban egyet értettünk, hogy a rokonaik illenek a legjobb barinkhoz. Még abban is egyezett a gondolatunk, hogy egymást lecseréltük a fiúkra. Mind ezt egy mondattal indokoltuk: „Hát nyár van...”. A fiúk felkértek minket, és egész este a dancingen táncoltunk.

Sue beszámolója ->

2010. aug. 04

-->

Végre megérkeztünk! Az út fárasztó volt, de alig vártam, hogy találkozzak Sueval. Az egész úton pörögtem. Szegény Zack! Egész végig elviselt. 
Amikor Sue ajtajában álltam, egy pillanatra megálltam, és leraktam a bőröndömet. Az ujjam a csengőhöz tapadt. Egyszer csak kinyílt az ajtó és megjelent Sue. Látszott rajta, hogy nem rég kelt fel. Szorosan átöleltem a drágát. Egyszer csak éreztem, hogy sajog a lábujjam, és egy lábon kezdtem el szökdécselni. Eszembe jutott, hogy teljesen megfeledkeztem a másik csomagomról és örömömben a lábujjamra ejtettem. 
Amikor már nem éreztem a fájdalmat, újra Suera pillantotta, aki Zackket kereste. Hát persze... Már megint elfelejtettem szegényt. Hátra pillantottam, és láttam, hogy a többi csomagomat hozza. De aranyos! 
Aztán bementünk a házba, ahol egy csomó ember ült, és reggelizett. Ott volt köztük Chris, Sue unokabátya, aki olyan cuki. Én meg az ajtó előtt la kukaracháztam. Juj...

Gyorsan elmentem Sueval beszélgetni. Meséltem neki Zackról, és hogy a tekintetéből látom, hogy tetszik neki a leányzó. Aztán elmentünk enni. Sue mamája isteni fincsi palacsintát csinált. Nyamii...

Később a lányokkal - Angela, Zoey, Sue, Kathrine, Vicky - a napi programokon gondolkoztunk. Először is lementünk a partra. Csoda klassz volt. A víz , és nap, meg a homok... Csak a fiatalok, és semmi felnőtt :D A fiúk még meg is büntettek minket. Sueval beszélgettünk róluk, és közben néztük őket. A ravaszak észrevették, és megbeszélték, hogy bedobnak minket a vízbe. Váratlanul ért minket az ötlet, mert a fiúk láthatatlan varázsigét használtak.

Mivel elkészült az ebéd, így hát vissza kellett mennünk a házba. Felköszöntöttük Jessie nénikéjét, aki szintén Jessica. Ajándékba csináltam neki egy dobozt. Amikor kinyitotta kis csillagok szabadultak ki, és bevilágították az egész szobát a Happy Birthday – t énekelve. Remélem tetszett neki.

Délután a fiúknak azt a remek ötletet adták, hogy játszunk kviddicset. Lányok fiúk ellen. Biztosak voltak, hogy győznek, de sajnos nem így történt, mert a mérkőzésnek nem lett végeredménye, mivel besötétedett.

A szülők tábortüzet raktak. Ott készült a vacsi is. Szintén nagyon fincsi volt. A beszélgetés, és nevetésben, még belefért néhány rémsztori is, amitől megborzongtam.

Este Sue mondta, hogy menjünk bulizni. Mielőtt elindultunk volna Zack kiráncigált a verandára, ahol Sue után kérdezősködött. Meg sem kérdeztem, hogy miért érdekli ennyire a szőkeség. Tudtam, hogy igazam lesz, és Zacknek bejön majd a kedves Sue-m. Végül kiosontunk egy kijáraton, és elmentünk egyenesen a városban bulizni... Zack kihasználta a pillanatot, és közelebb merészkedett Jessiehez. Szegény lány kérdésekkel bombázta... Végül is vett neki egy nagyon szép mugli karkötőt. Aranyos volt tőle.


Sue beszámolója ->

2010. aug. 03

A Nap még elő sem bújt a horizontvonal mögé, de én már rég ébren voltam. Egy szokásos nyári napon még szundiznék, de mivel ez nem olyan volt, egyszerűen képtelen voltam alvásra késztetni magam. Vártam, hogy teljen az idő, Merlinhez fohászkodtam, hogy kezdjen valamit az indulást oly messzinek láttató idővel, de a percek a megszokottnál is lassabban teltek. Pedig már szívesen indultam volna Suehoz, hogy együtt belevessük magunkat a nyarunk közös 10 napjába.

Végül nem bírtam már az ágyamban feküdni, így kipattantam, és a dolgozószobámba rohantam a listáért, amit már megannyiszor átnéztem, átolvastam és ellenőriztem. A gyomromban mintha lepkék repkedtek volna, úgy izgultam.

Ajándékok, zoknik, seprű… nagyot ásítottam. Fogkefe, fürdőruha… na jó! Ebből elég legyen! Ha még egyszer átnézem ezt a listát, akkor nem csak azt hagyom itthon, amit véletlenül nem raktam el, hanem azt is, amit már igen… ha meg valamit elfelejtek, anya úgyis utánam küldi.

Még csak a pizsamámban voltam, lazán felkontyolt hajjal - amiből az éjszaka folyamán mindenhonnan kicsúsztak különböző méretű és hosszúságú hajtincsek – amikor úgy döntöttem, leviszem a bőröndjeimet. Útközben Zach-kel, az unokatestvéremmel találkoztam, aki meglepetten figyelte, ahogy szenvedek.

- Még véletlenül se segíts, te kis csiganyák! – förmedtem rá, de látszólag nem vette magára, ugyanis ajkai széles mosolyba görbültek.

- Neked is jó reggelt, Cathy! – szólalt meg, majd átlépte a szobája küszöbét. – Ha végeztél, az enyémeket is levihetnéd. – csendült fel újra a hangja a félig csukott ajtó résén, ugyanazon a viccelődő, szórakozott tónuson, mint az előbb.

- Héj! Nem vagyok a házimanód, oldd meg magad, nagyfiú vagy! – válaszoltam neki felháborodottan.

- Jó reggelt, kisasszony! – köszönt rám egy rekedtes, mély stílusú hang.

- Neked is, Tarkey! – reagáltam udvariasan, de nem pillantottam a házimanónkra, ugyanis arra összpontosítottam, hogy ne borítsak fel semmit, miközben a ládámat húztam magam után, és még véletlenül se essek el, és hagyjam, hogy a több kilós csomag szilánkokra zúzzon. Tarkey csettintett egyet, a több tonnás súly kámforrá vált, én pedig hirtelenül a popómra huppantam.

- A csomagja a kandalló mellett várja! – mosolygott rám a manó, amikor szúrós tekintettel pillantottam rá.

Időt nem pocsékolva felpattantam, és mint aki az életéért fut, a szobámba rohantam, miután megköszöntem a házimanónknak a segítséget.

Gyorsan letusoltam, fogat mostam, magamra kaptam a rövid szoknyás, egyszerű toppos szettet, amit tegnap este összeválogattam, majd pálcát rántottam és a hajamra célozva elmondtam a varázsigét, amit Sue-tól tanultam, aki szintén göndörhaj problémákkal küzd: Straighthair.

Még ki sem egyenesedett az utolsó hajtincsem, de már rohantam is le elbúcsúzni a családomtól, akik épp reggeliztek. Apa nem nézte jó szemmel, hogy üres gyomorral tervezek útra kelni, ezért rohanás közben felkaptam egy pirítóst az asztalon helyezkedő tálak egyikéről. Az egész ház szinte a padlón kopogó futó lépéseimtől zengett.

Édesanyám a vállamra akasztotta a táskámat, majd végigsimította a hajamon és megpuszilta a homlokomat.

- Csomagoltam pár szendvicset és friss töklevet, kicsim. – szólalt meg halkan, miközben a többiektől vettem „könnyes” búcsút.

- Tíz nap múlva egyben akarlak látni – figyelmeztetett apa, majd szélesen elmosolyodott. Még egyszer utoljára átöleltem a szüleimet, majd a kandalló felé vette az irányt. Egy nagy adag port szedtem a markomba, és pont az útvonalat mondtam volna, amikor eszembe jutott valami.

- Zaaaaaaaaack – kiabáltam torok szakadtából. - Le fogjuk késni a vonatot!

Majdnem itt hagytam Zacket, az unokatesómat. Csupán azért kísér el, mert egyedül ő volt annyira béna, hogy nem találta ki, hova megy nyáron. Ezen kívül anyáék nem akarták, hogy egyedül utazzak, és mivel muszáj volt valakit magammal vinnem, aki idősebb nálam, azt gondoltam, miért is ne... egyébként is a sors is így akarta, hisz ha jól tudom, Sue-nak bejön, abban pedig biztos vagyok, hogy Zack meg fog bolondulni, ha megismeri Susant. Alig várom már, hogy egymásba gabalyodjanak.

Pillanatokkal később már a vágányon voltunk, és sajnos nagyon hosszú út várt még ránk – egy teljes nap és egy éjszaka - de nem aggódtam, hisz kitaláltam, hogy mit fogunk csinálni. Mi több, azért döntöttem a hosszú út mellett, hogy Zack-nek legyen ideje felkészülni a találkára.

Miután felszálltunk a vonatra rögtön neki is kezdtem a betervezett programunknak. Az út nagyobb részében Sueról meséltem a drágalátos unokatestvéremnek.

Sue beszámolója ->

Cathleen emlékei, titkai, mindennapjai

Cathleen kis kora óta naplót vezet. Viszont csak most döntött úgy, hogy azt meg is osztja. Hát kukkantsatok bele az emlékeibe, titkaiba, és mindennapjaiba.

2010.

Dear Diary: Today will be different. It has to be. I will smile and it will be believable. My smile will say, 'I'm fine. Thank you. Yes. Much better.

Augusztus 01. 02. Gartner Summers 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11. 12. 13. 24.

Szeptember 01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11. 12. 13.

November 01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.a 17.b 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.a 26.b 27. 28. 29. 30.

December 01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11.

2012.

Dear Diary: I made it through the day! I must have said "I'm fine, thanks!" at least 37 times, and I didn't mean it once. And no one noticed.

Február 01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11. 12. 13. 24.

Szeptember 01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11. 12. 13.

November 01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.a 17.b 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.a 26.b 27. 28. 29. 30.

December 01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11.

Varázslók a mugli világban

Cathleen elég sok időt tölt a mugli világban is. Az iskolai szünetekben szinte csak is a muglik között tartózkodik. Viszont nem csak ő, hanem az egész családja. Így hát, mindenkinek van mugli foglalkozása és háza is.
Kezdjük akkor Cathleen szüleivel:

SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! 

Cathrine Jennifer (Salvatore) Wood - ruha tervező. Cathrine kis kora óta nagyon jól rajzol. Az évek során ezt a képességét fejlesztette. Aztán rakott a rajzaiban egy kis fantáziát és voala. Ő tervezi az ikrek ruháit. Van egy üzlet lánca is, amit a férjével vezet. A ruhák minden országban elérhetőek, és nagyon sikeresek.

---

Jacob Matthew Wood - légi társaság/üzlet lánc vezető. Mivel nagyon jól ért a cégek vezetéséhez, így hát ő segíti Cathrine-t. Van egy légi társasága, amit az apja alapított, és híressé tett. Tehát Jacob tovább viszi a családi bizbisz. Viszont nincs egyedül, ugyan is a többi Wood család tag is segít. A legjobb az egészben, az hogy bárki, bármikor, bárhova elutazhat.

---

Rick Jeremy Wood - autószerelő. Rick nagyon érdeklik a mugli járművek. Igaz, hogy csak nyáron dolgozik, de most már sok mindent tud róluk.

---

Bill Wood - nyugdíjas.

---

Camille Wood - nyugdíjas. 

---

Clarissa Arianna Anderson -  program szervező. Clarissa bármilyen ünnepet nehézségek nélkül megrendez. általában ő az aki a családi nyaralásokat szervezi. Ezekben benne vannak a családi esték (vacsik, nyársalás, házimozi ...), napi programok, születésnapok, név napok, családi ünnepek (ha talán akadna.)

---

George Daniel Anderson - orvos. Ő a család dokija. Sokat dolgozik,ha a mugli világban vagyunk. George, azért lett orvos, mert nagyon szeret segíteni.

---

Christine Joelle (Wood) Remler - fényképész. Christine kis kora óta nagyon szeret fényképezni. Sok sok éven keresztül tanulmányozta ezt a hobbit, amelyből később szakma is lett. Christine most már ismert. Úgy fedezték fel, hogy megtalálták a blogját, és nagyon tehetségesnek titulálták.

---

Kevin Alaric Remler - ingatlanos. Ő az, aki minden család tag számára megtalálta a legjobb házat. Házakat árul, és most már van egy-két ingatlan irodája. Nem annyira híres, pedig kár, mert nagyon ügyes. 

---

James Salvatore - nyugdíjas.

---

Deborah (Williams) Salvatore - nyugdíjas.

---

John Albert Salvatore -építészmérnök. John nagyon szereti a szakmáját. Nagyon is jó benne. Igen érdekes épületeket épít. Néhány családi nyaralót is ő tervezte.

---

Makayla (Summersby) Salvatore - újságíró. Makayla kitartott a szakmája mellett. mindig is ezt akarta csinálni, attól függetlenül, hogy melyik világban élt.

---

Twiches

Története:

Két lány, nevezetesen Susan Jessica Gartner és Cathleen Leah Wood hatalmas barátságot ápoltak, mivel apukáik munkakapcsolatban álltak, a Wood család feje szállított a Gartner boltba gyógynövényeket. A lányok olyanok voltak, mint két jó testvér, s családjaik is szívesen látták egymást vendégül. Hatalmas kreativitás, álmodozás és alkotókészség övezte őket. Nemcsoda, ha sokszor együtt alkottak. Ruhaötleteket gyártottak, sőt néha fotózkodtak is, csak úgy heccből. Ezek papírra is kerültek a műveik, s egy vastag füzetben tárolták őket. Egyszer, egy kerti partin, a csillagos ég alatt mutatták be rajzaikat, s egy- két kreációt még varázslattal magukra is kaptak. Mindenkinek nagyon tetszettek a munkájuk és a csodálatos darabok igazán tükrözték a kis boszorkányok énjét.
Gartner apuka, rögtön komoly megállapításokat tett, látta az ötletek jövőjét, így rögtön szponzorokat keresett.Már csak a név hiányzott... 
Mivel a kreációk Sue-é és Cathy-é voltak, a lányok azt a feladatot kapták, hogy találjanak ki maguknak nevet.. A kis hölgyek nagyon komolyan vették a megbízatást és egy "ottalvós bulin" gondolkoztak a nevükön. Mivel a lányok rendkívül szerették egymást, kettőjük között pedig olyan kötelék volt, mintha ikertestvérek lennének, és mind a kettőjük boszi volt, Cat azt a szót ajánlotta, hogy Twiches. Tehát a Twins és Witchből lett a Twiches.
Mivel Cath apukája jól értett az üzleti ügyekhez, Mr. Gartner pedig egy óriási bolttal rendelkezett, ketten összefogtak és egyenlő jogú partnerekként elkezdtek dolgozni a lányok kollekciói hirdetésén. Mivel a ruhákat reklámozni is kellet egy lap is alakult az üzlethez, amely a ruhadarabokat reklámozta kezdetlegesen, ám később már nem csak ruhakölteményeket és áraikat hirdető újság volt, hanem divatlap. Valamikor a ruhák háttérbe kerültek művészi pózok miatt. Az újság témái röviden:
- Legfrissebb ruhaköltemények
- A Twiches megalktóiról
- A cégről ma/ Twiches hírek
- Legjobb prafümök (+ ILLATMINTA)
- Szépségápolás
A két kisművész mindig ingyen újságokat kap, s ingyen válogathatják össze a ruhakollekcióikat., amelyet nap mint nap hordanak. Sokszor az ő kreációjuk is napvilágra kerül és ami a legfontosabb, amint a két Twiches (ez lett a becenevük) nagykorú lesz, öröklik a cég teljes egészét.

A Twiches logója:

Készítette: Berenice Mayflower, aki a logó pályázaton az első helyen tündökölt, így megnyerte az egy évi Twiches újság előfizetését és 30 db terméket ingyen vásárolhat az üzletben. Ennek karakterizálása:

A művésznők:

Kattints a nagyításért.

Néhány kép az újságból:

És a ruhákhoz tartozik egy illat ágazat is: