Felkeltem, és elég szomorú voltam, mert tudtam, hogy ez az utolsó egész napom, amit Sueval tölthetek. Boldogabb lettem, amikor visszaemlékeztem az elmúlt napokra. A sok kiruccanás, tánc, csók ♥. Ez emlékek még pörögtek a szemem előtt, amikor lementem reggelizni.
A család bejelentette, hogy Gartner maratont szervezett. Elszontyolodtam. Nagyon imádtam azt, hogy varázsló vagyok, ugyan is van seprőm, és nem kell futnom. Végül is a 9. helyezést nyertem el. Talán ha jobban beleadtam volna, akár az első 5-ben is benne lehettem, „de istenem, ezért találták ki a seprőt.” Ezzel mentegetőztem. Sue meg azt mondogatta, hogy: „Én nem vagyok mugli, hogy fussak. Repülni akarok „. nevettem, ahogy ő is, de igaza volt. Egyet értettem vele. Délután pihizni mentünk. Aludni szerettünk volta. Már majdnem elaludtam, amikor egy párna rám zuhant. Felriadtam, és Chris hangját hallottam: Na mi van, Álomszuszék? Nem volt elég az esti alvás. Megfogtam a párnát, és visszahajítottam. A pihenésből, párnacsata lett. Aztán a fiúk mellék feküdtek, és mindenki pihent. Délután ébredtünk fel, és most kivételesen nem én voltam a Csipkerózsika, hanem Sue. Hát igen... Ha nem én, akkor ő, és fordítva... Uzsonnáztunk, mert reggel óta nem ettünk semmit. Elkezdtünk készülődni. Ruhák repültek a szoba egyik sarkából, a másikba. Mindenütt parfümillatok, sminkek. Kész ruhabemutató. Nagyon csajos volt ez az este. A végeredmény: egy kupacban sok-sok csinibaba. Nyolckor hopporral elmentünk a Gartner's Magical Storeban a Magne nevű diszkóban. Nagyon rázós este volt. A szülők kb. 11 – kor mentek haza, viszont a fiatalok, reggelig uralták a dancinget... Csak reggel 6 - kor értünk haza.
Sue beszámolója ->
Sue beszámolója ->
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése