2010.aug.06

2010. augusztus 22., vasárnap



Előttem még mindig ott volt a tegnap esti tánc, ahogy mindenki egymáshoz simulva táncolt, vagy külön – külön. Sueval nem vesztegettük az időnket. Jobbnál jobb táncmozdulatokat csináltunk, amitől a fiúk nyála csak csorgott xD.

Mikor már mindenki fent vlt, mesélgettük egymásnak az előző napi buli élményeit. Nagyot röhögtünk, ugyan is varázslattal sikerült elmenteni a fiúk arcát :D. Erről még Sue sem tudott. Kiderült még, hogy az idősebb leányzók is bepasiztak. Egy csomó ideig röhögtünk, de ideje volt már felkelni.
Reggelinél Sueval még mindig a srácokat elemeztük. Gondolatban előfordult, hogy azon gondolkozom, hogy mennyi időt szánunk rájuk :D Szinte egész végig róluk beszélünk. Aztán láttam, hogy Suenak nagyon bejön Zack, és tudtam, hogy fordítva is igaz. Felemelően boldog lettem, hogy nemsokára, akár igazi családtagom lesz. Sue a családtagom! Egyfolytában ez zengett a fülemben, és nagyon jó érzés volt rágondolni.
Később William, Sue bácsikája közölte velünk, hogy Varázslatos Ki Mit Tud?-ot szerveztek a szülők a gyerekek számára. Még a legkisebbek is rész vettek benne. Más-már azt hittem, hogy Sueval benne leszünk az első háromban, de mind a kettőnk elbukta a próbát a fiúk miatt. Látni lehetett az arcukon, hogy milyen boldogok. Szerintem ők is tudták, hogy miért vesztettünk Jessievel.
Mindenki nagyon éhes lett, és szerencsére ebéd idő volt. Sueval már megint ugyan azon a témán akadtunk meg: a fiúk.
Később a szülők elvittek minket a Három Seprű Múzeumba, amelyben minden Harry Potter korabeli olvasmányok és tárgyakat találtunk. Nagyon tetszett, és örültem, hogy a Gartner család a fejlődésünkért is gondol.
Estére nem volt programunk. Sue Zoya körmét festette, miközben én egy szerelmes kötetet lapozgattam egy kényelmes fotelben. Egyszer csak a fiúk berohantak a szobában. Leesett az állam. Miniszoknyában, rosszul kifestve. A szobában röhögés zengett. A csajos este végén párnacsata lett. Fiúk vs. Lányok. Vagy inkább röhejes lányok vs. Lányok :D Sue és Zack el kezdtek bírkózni. Nagyon jó volt őket így látni. Egyszer csak kaptam valakitől egy párnát a fejembe. Mikor hátranéztem Chris fülig mosolygott. Felvettem a párnát a földről és lerohantam... Látható volt, örült annak, hogy sikerült a terve, ugyanis jól kihozott a sodromból :D Nem tagadhatom! Élveztem a párnacsatát :D


Sue beszámolója ->

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése