2010. december. 06.

---

    

---

Menekültem. Fák vettek körül. Egyenesen futottam megállás nélkül. Néha hátranéztem azt figyelve, hogy leráztam-e azt, aki követ. Egyszer előre néztem, és nyomban megálltam. Ott volt előttem. Sabrina, teljesen átváltozva. A szemei vörösen izzottak, alattuk barna erek húzódtak, agyarak villantottak ki a szájából, és a bőre... Élettelen volt. Rögtön megfordultam és visszafelé futottam. A messzeségben egy alak állt. Előtte egy másik, mely vergődött. Közelebb kerülve láttam, hogy Sabrina fogságban tarja Samet. Egy mozdulat, és az éles agyarai Chris nyakába vájódtak. Körülöttem lelassult a világ. Minden mozdulatom nehéz, szinte értelmetlen erőlködésnek tűnt. Nem mozdultam, viszont Sam ott volt Sabrina karjai között, és az élet lassan elillant a szemeiből. Sabrina felemelte a fejét. A szája véres volt. Ott csillogott rajta Sam karmazsin színű vére. Kiáltani akartam, segíteni, de képtelen voltam. A tehetetlenség elkeserített. Sabrina villámgyorsan elém került, Chris testét elhagyva, mely a földre zuhant, és pár centire az arcomtól megszólalt:

- Ő már az enyém! Örökké! - gyorsan beszélt, és mély hangon. A hangnemétől valami összedőlt bennem. Felriadtam. Ziháltam. A pulzusom az egekben járt, és verejték borította a homlokomat. Feltápaszkodtam, majd bementem a fürdőbe. Hideg vizet fröcsköltem az arcomra. A tükörbe néztem. A szemeim kék karikásak voltak. Az arcom sápadt, és fáradt kinézetem volt. Kikukucskáltam a fürdőből, a fali órát fürkészve. Csak reggel háromnegyed öt volt. Visszamásztam az ágyamban, és sikerült visszaaludnom. Fél hatkor megint felébredtem. Nem bírtam visszaaludni, tehát lementem a konyhába. Egy bögre kávéval felültem az egyik magas székre, melyről kiláttam a kertbe. Keresztbe tettem a lábamat, és a bögrét a térdemre helyeztem, két oldalról fogva azt. A nap megvilágította a havat, és millió csillagocskákká varázsolta a hópelyheket. A sok kis fényt néztem. Semmin nem gondolkoztam, csak bambultam. Teljes csend volt. Szinte hallottam a légzésemet. Léptek megzavarták a nyugalmamat. Pislogtam párat, hogy visszatérjek magamhoz.

- Jó reggelt! - szólt egy hang, amelytől teljesen libabőrös lettem, és a szívem hevesen kezdett el dobogni. Lepattantam a székről. A bögrét a pultra raktam, és hátrafordultam. Ott állt Ő! Chris bal szeme alatt egy kék monokli virított. A homlokán egy elég csúnya horzsolás díszelgett. Nem válaszoltam, csak továbbra néztem. Fehér feszülős póló volt rajta, mely gyönyörűen kihangsúlyozta sportos testét, fekete selyem pizsigatyával kombinálva. Eszembe jutott, hogy milyen jó volt, amikor a karjaiban tartott. A fejem a vállánál, a nyakát csókolgatva, a parfümje illatát lélegeztem be. A nyakáról rögtön felvillant az álmom, és megdermedtem. - Elég korán van. Szokatlan, hogy ilyenkor látlak, annak révén, hogy tudom, mennyire szeretsz aludni. 

- Aaa... Igazából direkt keltem korán. - De rosszul hazudtam. Erre Sam csak elmosolyodott.

- Ah... Igen? Mi oka? - a szeme csillogott, és a mosolya... Még mindig szeretem. 
- Miért csinálod? Kiver a frász! - a kezemet a pultra raktam. A testsúlyom a jobb lábamra került. Kérdőn néztem Samre. - Szent Merlin! Majdnem megcsókolt. Még jó, hogy majdnem, különben Sakk-matt lett volna a vége. Ha megcsókolt volna, akkor bebizonyosodhatott, hogy bármit is csinálok Connorral, az mind színjáték, csak hogy felbosszantsam.
- Mégis micsodát?
- Micsodát? Úgy beszélsz velem, mintha semmi sem történt volna. A mosolyod, és a hangod... - megálltam. Nem akartam befejezni a mondatomat, mert úgy gondoltam, nem lenne jó, ha elmondanám neki, hogy hideg és meleg hullámok járják be a testemet a hangja hallatán, és hogy a szívem hevesen dobog, ha meglátom.
- Igen? Folytasd csak. Azt akarod mondani, hogy...
- Igen! - förmedtem rá. - Még mindig szeretlek. De ahogy láttam nem kölcsönös. - Chris elmosolyodott, és felém indult. Lenéztem a fehér csempékre. A következő pillanatban előttem állt. A mellkasát néztem és azt kívántam bárcsak megérinthetném, bárcsak a karjaiban lehetnék. A mutatóujját az állam alá rakta. A szemem most az övébe nézett. Az ajka olyan közel járt az enyémhez. Ekkor Willow, a fő házimanó bejött a konyhába.
Hátraléptem, Chris meg elfordította a fejét. Egy pillanatig néztem, aztán kirohantam. Szokásom szerint mindent elmeséltem Suenak, mert ha neki nem, akkor ki másnak? <3
Lementünk reggelizni. Chris egész végig figyelt, kivéve, ha valaki beszélt hozzá. Reggeli után Sueval jól felöltöztünk, mert egy Janm nèj nevű kis szigetre mentünk kirándulni. Ezt a helyet régen boszorkányok lakták. Itt találtak nyugodt életet az üldözöttek. Viszont egy Luke Szatana nevű varázsló elárulta a sziget helyét, csak hogy mentse a bőrét. Az üldözők a sziget partjaira szálltak, és egytől-egyig kivégezték az itt lakó boszorkányokat és varázslókat. Lukenak szintén itt halt meg. Az üldözők kihasználták, és hazudtak neki. Miután mindenkivel végeztek őt is megölték egy barlang közelében. Az összmert ha nem elég erős egy-egy mágia elvégzéshez, az itt rejlő erőket használja föl. Csoportokra bomoltunk és elindultunk a szigeten. Sue, Savannah, Carlie, Gabby, Rick és én kerültünk egy csoportba. 

A séta nagyon hosszú volt. A végén Sueval teljesen kifáradtunk. Még jó, hogy hopp-porral mentünk. Anyáék nem merték bevállalni a zsupszkulcsot, nehogy valaki elengedje, mert nagyon elfáradt. Ahogy hazaértünk egyből a fürdő felé vettem az irányt. Jó volt a hideg, hosszú séta után a meleg víz alá állni. Leültünk ebédelni.

 - Gyerekek, szerintem menjetek pihenni, hogy este el ne aludjatok a maszkabálon. - szólt nevetgélve Shelby nénikém. A többi felnőtt is egyetértett. Vadócra néztem.

 - Amúgyosolyogtam.

 - Mi ki fogjuk bírni, mert a szervezetünknek sok alkalma volt megtanulni, ugye Corni? - szólalt meg Sabrina. A sztékembe szúrtam a az ezüst villát.

 - Mi az Cat? - kérdezte a mellettem ülő Camie.

 - Semmiii... Az égvilágon semmi. - dühösen vágtam a hússzeletet.

 - Pedig nem úgy tűnik. Úgy mélyesztetted bele a villát a szegény húsiba, mintha most készült volna a szökésre.

 - Még mindig jobb, mintha Sabrinaba szúrnám. - Camie-n látszott, hogy vágja a témát, tehát folytatta az evést. Ebéd után a tervek szerint felmentünk pihenni. A szobámba ott várt Devil. Kevinék válaszoltak.

Visszaírtunk a fiúknak, hogy, amikor megérkeznek nyugodtan jöjjenek be, és mondják azt, hogy mi hívtuk meg őket.

Délután 5 felé keltünk. A bál 8-kor kezdődött, szóval egy csomó időnk volt készülődni. Teljesen fekete báli ruhát vettem fel. 

Hozzá egy fekete magassarkút. A cipőmnek nem volt orra. Az elején meg gyémántokból kirakott virág állt.

A hajamat simán csak kiegyenesítettem, és hátrafogtam.

Egy kis smink, rúzs, és a legfontosabb - a maszk. A maszkom gyönyörű, szintén fekete színű volt.

Egy kis hajlakk, és voala.

Suera néztem és átöleltem. 

- Csodaszép vagy! Kár, hogy maszkabál, mert felettébb kíváncsi lettem volna arra, hogy Kevin nyálat csorgatva bámul, amíg Zack halálosan féltékenyen nagy nehezen visszatartja magát, hogy még egyszer le ne üsse. - nevettem, és még egyszer átöletem a gyönyörű angyalomat. - Készen állsz? - Egymást néztük. - Akkor hajrá!

Lent a bálterem csodaszép volt. Sok vendég eljött. Reméltem, hogy itt vannak a barátnőim – Dana, Rei, Sally, Hannah és Lindsay. Dana-t vártam a legjobban, mert őt rég láttam. Az emberek azt mondják, hogy nagyon hasonlítunk. Már volt, hogy összetévesztettek minket. Hát külsőleg lehet, de belsőleg... A-a! Dana teljesen más. Sue is meghívott pár embert. Nagyon örültem, hiszen sok jó ember, kis helyen is elfér. :D Sajnos nem csak a barátnőim, hanem az ellenségek tyúkjai is meg lettek hívva. Denisa Salmon, Briana Lennox, Massie Archer. El lehetne felejteni ezeket a neveket? Míg nem is lenne baj, de a drága Cornelia is meghívta a bagázsát (Patricia Calleghn, Charlotte Sprinc, Aurora Whyten), hogy le ne maradjon a kopizással. Tehát egy kicsit szűk lesz a bálterem, de túléljük.

A bálteremben álltam, a sok ember között, amikor fényt észleltem a hátam mögött, aztán valaki átölelt.

 - Szia szépség! - Connor hangja volt az.

 - Jaj csak nem mágiát használt? Ez szabálytalan. - huncuttan mosolyogtam.

 - Nem kellett mágia, hogy kiszúrjam a legszebb lányt.

 - Óó milyen hízelgő. Kár, hogy hazugság - megfordultam, és és egymás szemében néztünk. Tettem hátra pár lépést. - Ó, milyen helyes ez a kosztüm! - végignéztem rajta.

 - Remélem, nem csak a kosztüm helyes. - mind a kettőnk nevetett. - Táncolunk? - kérdezte. A karomat nyújtottam, és Connor elvezetett a tömeg közepébe. Múlt az idő, mi meg csak táncoltunk.

 - Bárcsak megtalálhatnám Cathyt. - hallottam a hátam mögött. A hang hasonló volt az enyémhez. Dana! Elengedtem Connort. - Megbocsátasz? Egy pillanat. - Megfogtam a mögöttem lévő lány vállát.

 - Hát szerencsés napod van, ugyan is itt van mögötted. - Dana megpördült.

 - Cathyyy! A nyakamba ugrott. Hogy vagy?

 - Köszönöm jól. Annyira hiányoztál! - sóhajtottam.

 - Te is nekem. Csodásan festesz!

 - Köszönöm, te is. Hol vannak a többiek?

 - Keressük meg őket.

 - Rendben, csak még be akarlak mutatni titeket valakinek. Találkozzunk a bejáratnál.

 - Rendben. Ott várunk. - El kezdtem keresni Sue-t. Nem telt sok időben, amíg megtaláltam, mert a ragyogása vakító volt. Ő is táncolt valakivel, bizonyosan Kevinnek. Ezek a fiúk. Biztos megbeszélték, hogy egyből megkeresnek minket.

 - Sue! - ragadtam meg mosolygós barátnőm karját. Bocsi... Kevin?

 - Igen. Én vagyok az. Hogy ismertél föl?

 - Nem is tudom. - mondtam gúnyosan. Röhögcséltem. - Bocsi, de elrabolom Sue-t egy pillatatra. - meg sem vártam a válaszát, már indultam is a kijárat felé. - Gyere, Vadóc, mutatok neked valakit. - Odaértünk, és a lányok a megbeszélt szerint már ránk vártak. Egymás nyakába ugrottunk. Mindegyik nagyon csinos volt.

 - Lányok ő itt Sue, az én kincsem. - mutattam Sue-t.

 - Szia, Sue. Már nagyon sokat hallottunk rólad. Cathy mindig mesél. - nevetgéltek.

 - Sue, ő itt Sally, Hannah, Rei, Lindsay, és Dana. Dana az, akivel hasonlítunk. Egyszer azt hitték a testvérem. - Danaval összenéztünk, és mosolyogtunk. - Mivel az én barátnőim megvoltak, Sueval megkerestük az övét, és megismerkedhettem velük.

 - Lányok, negyed óra múlva éjfél. Nem sokára le kell venni a maszkokat. - mondta Sally. A hangja izgatott volt. Sue kezét szorongattam. Ekkor valaki megragadt minket hátulról. El kezdtünk hadonászni. Mikor kint voltunk, a két ragadozó, elengedett minket. Sueval hátratántorodtunk.

 - Mi a jó Merlin volt ez? - Kevin és Connor levették a maszkokat.

 - Menjünk el szórakozni. Mielőtt mindenki levenni a maszkáját menjünk egy szórakozó helyre. Mi szóltok? - Suera pillantotta.

 - Nem is tu...

 - Naaa, lányok! Holnapután hazamegyünk, és nem lesz izgis élményünk. - nyavalygott Kevin.

 - Tudjátok mit? Válasszatok a klubbot. - Mondta Connor.

 - Sue, menjünk a kedvenc helyünkre, a Magic drinks & funny dance-be.

 - Jól van, akkor egészkor itt találkozunk. - Mondta Kevin, és meg sem várva a válaszunkat elhúzott Connorral együtt. Sueval felmentünk. Egy gyors varázslattal göndörré varázsoltam a hajamat. Felvettem egy cuki rucit, és vagányabbá varázsoltam a sminkemet. Belebújtam egy másik magassarkúba, és már készen is álltam. Sue is szédítően jól nézett ki.

 - Megáll az ész! Muszáj neked ilyen szépnek lenned? - mosolyogtam. - Ma este elfelejtünk mindent, és mindenkit. Iszunk a magunk szórakoztatásáért, és hogy elfelejtsük egy kis időre a sok problémát. - Sueval lementünk, és a fiúkkal a ház bejáratánál találkoztunk. Zsupszkulcs-csal elmentünk Párizsba, ahol a klub helye van. Bementünk. A zene dübörgött. Táncoló testek vonaglottak előttünk. Az asztaloknál varázslók és boszorkányok ittak, és nevettek. Az egész helységben füst gomolygott. A világítások más-más színűre varázsolták azt.

 - Igyunk valamit – Mondták a fiúk.

 - Rendeljetek nekünk. Mi asztalt foglalunk. - Sueval egy kis asztalhoz mentünk, amely az egyik sarokban volt. Az volt a kedvenc helyünk. A kanapék feketék voltak és párnák díszelgettek rajtuk, az asztal meg fehér. A fiúk visszajöttek. A kezünkbe nyomtak kék színű, füstölő koktélokat.

 - Proszit! - emelték fel poharukat. Sueval ugyanazt csináltunk, majd belekortyoltunk a löttybe. Összeráncoltam a homlokom. Az ital elég erős volt. - Igyátok meg, aztán menjünk táncolni. - Lassan kortyolgattam a koktélt, és egy idő után nem éreztem azt, amit az elején.

 - Hoztok nekünk még? - kérdeztem.

 - Persze! - ezúttal a fiúk zöld színű, szintén füstölő koktélt hoztak. Azt is megittuk. Elcsodálkoztam magunkon, hisz, mi nem iszunk, tehát a szervezeteink nem igazán bírják.

 - Menjünk táncolni! - szólt Sue.

 - Szerintem is jó ötlet! - a fiúk kezet nyújtottak nekünk, és kimentünk a parkettára. Sue nagyon sexysen táncolt, ahogy én is :D Egy idő után melegünk lett, tehát megittunk még egy koktélt. Ezt már nem kellett volna, ugyan is el kezdtem szédülni. Igaz, hogy próbáltam nem figyelni rá. Connor is megváltozott. A fiúk sokkal többet ittak, mint mi. Durvábbak, és erőszakosabbak lettek. A fal közelében táncoltunk, amikor Connor a falnak nyomott. Kevin követte példáját, és erőszakosan Suera nyomult. Próbáltam ellökni magamtól, de erősebb volt, mint én. Erőszakosan csókolgatta a nyakamat, a keze meg a combom felé irányult.

 - Hagyd abba! - visítoztam. Kár, hogy a zenétől nem hallatszott. Bokán rúgtam Connort, és meglöktem. A földre zuhant. Suehoz mentem, és nagy nehezen levakartam róla Kevin-t.

 - Sue, gyerünk! Menjünk. - megfogtam Vadóc csuklóját, és kifelé indultam. Már az ajtóba álltunk, amikor Connor valahogy előttünk termett Kevinnel az oldalán. Sueval az erdő felé vettük az irány, hisz ott volt a zsupszkulcs. Viszont annyira szédültünk, hogy járni sem tudtunk. Már nagyon rosszul voltam, és azt sem tudtam, hogy merre megyek. A lényeg az volt, hogy minél messzebb a két fiútól. Épp az erdőben értünk, amikor Connor és Kevin a földre rántottak minket.

 - Cathy, ne mocorogj. Már rég meg kellett volna történnie. - suttogta a fülembe Connor.

 - Szállj le rólam te elmebeteg állat! - kapálóztam. Megrúgtam, és Connor magzatpózba görnyedt. A földön kúsztam, amikor a fejem egy erős ütést érte. Minden elhomályosult. Az utolsó kép, amire emlékszem, hogy Connor mellettem zuhan le, aztán valaki hozzám beszél, de nem értem, hogy mit mond. Az a valaki átölelt. Az illata nyugalmat sugallt.