Az ágyamba forgolódtam. Ébredeztem. Kipattant a szemem, és eszembe jutott a tegnapi nap. Halvány mosoly jelent meg az arcomon. Egyszer csak izgatott lettem, mert rájöttem, hogy egy csodás nap elé nézek. Tegnap este Hópihe, Sue baglya egy csodás levéllel lepett meg minket. Az egyik fiú, Kevin Goldspink, akivel a múzeumba találkoztunk, meghívott minket egy találkozóra. Azt mondta, hogy magával hozza az egyik barátját, aki mellesleg nagyon helyes, és biztos, hogy jó társaság lenne számomra. A neve Connor Allwright. Egész este azon gondolkoztam, hogy ki ő? A neve nagyon ismerős volt. Mivel én vagyok az Arcanus ház Prefektusa, és sok mindenkit ismerek, de az ő arca valahogy nem rémlett. Aztán csak felvillant egy jóképű, vagány rosszfiú képe. Hát persze! Ő az, aki rendszerességgel sétálgat a folyosókon esténként. Mi több! Ha összetalálkozunk, és jól leszidom, általában viccelődni és csipkelődni szokott velem. Egyszer, amikor Vadóccal még nem találkoztunk össze, rajta kaptam Connort, hogy a megint barangol.
- Már megint te? - csodálkoztam el.
- Szia, Cicuska! - gúnyosan mosolygott.
- Ne nevezz Cicuskának! - háborodtam fel.
- Miért? Nem az a neved, Cat? - ökölbe szorítottam a kezem, véletlenül se nyúljak a pálcámhoz. - Megkérdezném, hogy elvitte-e a cicus a nyelvedet, de butaság lenne, hiszen te vagy a cicus. - Már nem bírtam! Lassan a pálcámhoz nyúltam. - A-aaa! A te helyedben én nem csinálnám. Felmérted a lehetőségeket? Hatodikos vagyok. Annak ellenére, hogy folyamatosan bújod a könyveket, csak tudok valamivel többet, mint te. - Megint az a gúnyos mosoly. Connor néhány lépést tett, hogy közelebb kerüljön hozzám. Én csak hátráltam, ő meg egyre közelebb került hozzám. A falba ütköztem. Connor a fejem mellett tette fel a tenyerét. - Már észrevettem, hogy milyen szép vagy, de közelebbről... Elkápráztató vagy. - Ekkor az ajkai az enyéméhez tapadt. Minden olyan gyorsan történt. Ellöktem magamtól, és egy jókora pofont adtam a bal arcára.
- Mégis mit képzelsz magadról? Tűnj el gyorsan mielőtt még meggondolom magam, és valamelyik Professzornak adlak át. - Connor az arcát fogta, közben még mindig mosolygott.
- Milyen tüzes vagy, Cicuska. Még a pofonod is oly annyira finom, mint az ajkad. - Teljesen elvörösödtem. Connor nevetgélve az Arcanus ház klubhelyisége felé vette az irányt.
Nem is tudom... Talán nem olyan jó ötlet vele találkozni. Bár, ha belegondolok. Ez igazán felbosszantaná Samet, főleg, hogy elmeséltem neki ezt a kis sztorit. Még akkor megkértem, hogy ne csináljon vele semmit, mert azzal csak magának ártana.
Felpattantam, és Sue-ra ugrottam.
- Ébredj fel álomszuszék. Hasadra süt a nap. Na jó! Igazából kint esik a hó, de akkor is! Csodás nap vár ránk. - puszit nyomtam az arcára, majd még egy kicsit ugráltam rajta. Aztán hosszú igeid ölelgettem, majd leszálltam róla. - Megyek tusolni, meg készülődni. Úgy öltözz, hogy süticsata lesz. Hmmm... Kéne valami bogarat rakni UniCorni és Sabribi sütijében. - A plafont néztem, és a hajamat babráltam. A tekintetem Sue-ra szállt. - Na jó, majd tusolás közben kitalálok valamit. Te is gondolkozz, aztán összedobunk egy potya ötletet. - A fürdőbe rohantam. Gyorsan végeztem, majd Sueval azt találtunk ki, hogy összekeverjük a hozzávalókat. Cukor helyett só, kakaó helyett fahéj, stb. A csoportok a következőek voltak:
Csoki pacák
- Sue
- Cathy
- Amy
- Frederick
- Rick
- Kyle
- Harley
- Luna
- Bella
- Austin
- Delilah
- Riley
Karamellás cseppek
- Sabrina
- Cornelia
- Carlie
- Camryn
- Meagan
- Jason
- Patrick
- Philip
- Gabby
- Chris
- Savannah
- Zack
Végül mi győztünk, mert Cornelia és Sabrinának köszönhetően a Karamellás cseppek sütije borzalmas lett. Szegény felnőttek. Sueval szétröhögtük magunkat, amikor az arcokat néztük.
Ezek után gyorsan felmentünk, és elkezdtünk készülni a randira. Nem csíptem ki túlságosan magam, mert igazából úgy tekintettem a találkára, mint egy baráti összejövetel. Bármennyire is be akartam magam csapni, nem tudtam más fiúra gondolni, csak is Chris járt az eszembe. Feketében öltöztem, mert az idő nem volt kedvező a világos színű ruhákra.
Mikor megérkeztünk az Abszol úton a fiúk már ott vártak.
- Szent Merlin, Sue! - közelebb hajoltam Suehoz. - Connor nagyon helyes. - amikor odaértünk mind a kettő egyszerre köszönt, majd közelebb hajoltak, hogy puszit adjanak az arcunkra. Tétováztam, de aztán megláttam Chris, aki a bal oldalán Sabrina Adams-szal sétált. Elgurult az agyam, és rögtön puszit nyomtam Connor bal és jobb arcára. Chris megdermedt. Sabrina észrevett minket, majd elráncigálta Samet. Mi négyen a kori pályához mentünk. Nagyon jól elvoltunk, majd egy órával később, teljesen átfagyva a GMS-be mentünk. Sue-val kakaót ittunk, a fiúk meg forralt bort. Olyan sokat nevettünk, hogy egy ideig el is felejtettem a bánatomat. Megfigyeltem, hogy Connor furán néz.
- Cicus – súgta oda nekem – mondtam már, hogy elkápráztatóan festesz.
- Ne nevez Cicusnak!
- Már megint ez a duma – gúnyolódott.
- Mellesleg köszönöm. - Connor elmosolyodott. Igazán aranyosan nézett ki. Már dél elmúlt, és Sueval beparáztunk, mert megígértük anyáéknak, hogy ebédre visszamegyünk. Elbúcsúztunk a fiúktól, de mielőtt elmentek volna meghívtunk őket az esti bátorság próbára. Ha ott vannak a mi ellenségeink, akik a pasijainkkal kavarnak, akkor legyen nekünk is valaki.
Hazaértünk, de én nem voltam éhes. Sueval felmentünk pihenni. Beszélgettünk, és végül elaludtunk. Fél öt felé járhatott, amikor felébredtem. Sue még mindig szunyált. Puszit nyomtam az arcára, és a göndör fürtjeit simogattam. Kikaszálódtam az ágyból, és a fürdőbe igyekeztem. Javítottam a sminkemen, ami alvás közben elkenődött, majd még mielőtt lementem volna a zeneszobába az ajtóra egy cetlit ragasztottam.
Lent nem volt senki. A zongorához ültem, és végig simítottam a billentyűkön. Eszembe jutott egy dal, ami rég nem játszottam.
Ez ujjaim el kezdtek táncolni. A zene jól esett. El kezdtem énekelni. A dal közben könnyes lett a szemem. Chrisre gondoltam. Befejeztem a dalt. A tenyereim a billentyűkön maradtak. Egyszer csak valaki benyitott. „Tökéletes!” gondoltam magamban. „Miért van az, hogy valakire gondolok, és az megjelenik?”
- Szia Cathy! Azt hiszem beszélnünk kell. - Chris hangja bánatos volt, tele fájdalommal. Nem válaszoltam, inkább gyorsan letöröltem a könnyeket az arcomról. Felálltam, és ki akartam kerülni Samet. A padlót néztem. Chris megragadta a kezemet, és magához rántott. Kénytelen voltam a szemeiben nézni. - Ezt nem folytathatjuk tovább.
- Engedj el! Nincs miről beszélnünk.
- Dehogy nincs, félreértés történt. Hadd magyarázzam el...
- Nem érdekel a magyarázatod. Minden világos! Engedj el!
- Nem! Szeretlek, tündérem! - A mellkasát ütöttem, fészkelődtem, mocorogtam, el akartam lökni magamtól, de Chris nem engedett. Az ajkait az enyéméhez tapasztotta, és erőszakosan, de mégis lágyan megcsókolt. A térdem összerogyott, az izmaim feladták a szolgálatot, és Chris karjaiba omlottam. Egész valómban reszkettem. Egyszer csak ellöktem magamtól. A szemem teli volt könnyekkel. A fekete fölsőm ujjával letöröltem a csókját az ajkaimról.
- Becsaptál! Becsaptál! Én már nem szeretlek! - az utolsó mondatomon meglepődtem. Hazudtam. De miért? Talán azt szerettem volna, ha neki is úgy fáj, mint nekem.
- Nem hiszek neked. A csókjaid mást mondanak. - Úgy látszik minden próbálkozásom hiába. Chris jól ismert, és tudta, hogy még mindig teljes szívemből szeretem. Kikerültem, és elrohantam a kertbe. Negyed órával később, jobban lettem. A friss levegő eltüntette a könnyek nyomait. A szemem már nem volt piros, és a hideg megnyugtatott. Felmentem Suehoz. A bátorság próbáig csupán fél óra volt. Elmeséltem neki mindent, és 10 perccel a próba előtt lementünk, hogy üdvözöljük Connorékat.
A bátorság próba kezdetét vette. A lényeg az volt, hogy nem használhattunk mugli eszközöket, mint pl. zseblámpát. Sueval elindultunk. Kaptunk egy térképet, ami a nyomokat mutatja. Azokat megkeresve lehetett megnyerni a próbát.
- Akkor kezdjük. Lumos! - Sue igazán ügyes ezekben. Mintha ő lenne Susan Holmes, Sherlock Holmes utódja. Mikor az utolsó nyomot is megtaláltuk, egy bokorból zajt észleltünk. Mind a kettőnk hátraugrott.
- Szerinted mi volt ez? Tudtommal a birtokon nem élnek veszélyes állatok. - Hallgatóztunk. Csend volt. Egyszer csak két fiú ugrott ki. Vadóccal felsikoltottunk. Connor és Kevin nevettek, és pacsit adtak egymásnak. Connor közelebb jött.
- Cicuska, itt tényleg nincsenek veszélyes állatok, csak mi. - a hangja megint lágy volt. Felém hajolt, de én gyorsan elfordultam és válaszoltam:
- Nincs nagy különbség. - Suehoz fordultam – Itt az ideje, hogy visszamenjünk. Kezdek fázni, és ahogy elnézem, te sem vagy melegen felöltözve. - Ekkor Kevin és Connor ránk ugrottak. Kevin Sue-t ölelgette, Connor meg engem.
- Mi majd vigyázunk, hogy ne fagyatok meg lányok. - szólt Kevin. Sueval összenéztünk. Ekkor láttam, ahogy az unokabátyám dühösen közeledik, és letépi Kevint Sue-ról. Egyszer csak valaki leszedte rólam Connort. Chris a földre teperte, és el kezdte ütni. Connor nem hagyta magát. Nagy nehezen felborította Samet, úgy hogy ő állt fölé. Ő is ütött, és nem kicsiket. Zackre néztem, aki éppen hasba találta Kevint. Az összerogyott és a földre görnyedt. Sueval csak álltunk, és meg sem bírtunk moccanni.
- Riiick! - ordítottam fel. Kitört belőlem a pánik. Emlékeszem, hogy mögöttünk jöttek Philippel. A nagyok most nem játszottak, hanem a kicsiket figyelték, ne hogy eltévedjenek. Rick Philippel érkezett. Szétszedték a fiúkat. Philip Zacket, Rick meg Christ fogta.
- Lányok, vigyétek be Kevint és Connort. - bólogattam, és Connor segítségére siettem. Chrisre néztem.
- Ez szánalmas volt! Felettébb szánalmas. - Chris próbálta leszedni magáról Ricket.
- Engedj már el! Befejeztem. - Ordítozott. Philip ellökte magától Zacket. A két fiú a nagyokkal került szembe.
- Menjetek a szobátokba! Várjatok meg minket. - Hallottam a távolról Rick hangját. Félvállról hátranéztem, amikor fiúk elindultak. Nem sokkal jöttek utánunk. John bácsikám hazavitte a Connort és Kevint, mi meg Sueval fáradtan felmentünk a szobánkba. Carlie, Savannah és Delilah már ott vártak ránk. Camryn, Meagan, Luna és Harley is betömörödtek a hálónkba. Mindenki kíváncsi volt a történtekre. Később, amikor mindenki lefeküdt, Sueval kimentünk a fürdőbe.
- Merlinemre! El sem hiszem. Összeverekedtek. Kezdem azt hinni, hogy Chris és Zack féltékenyek. Pedig semmit sem csináltunk. Ha egy ölelés miatt annyit kaptak Kevinék, mi történne, ha jobban ránk nyomulnának? - Sue arcát figyeltem. - Te jószagú málnabokor! Mit szólnál, ha meghívnánk a fiúkat a holnap esti maszkabálra? Úgy sincs párunk. - ugrálgattam, és tapsoltam. - Na gyerünk már Sue! Kérlek!
- Tudod mi? Írjunk nekik egy baglyot. Asszem ma Connoréknál lesznek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése