Reggel nagyon nehezen keltem fel. Anyum legalább ötször jött be felébreszteni. Végre sikerült kinyitnom a szemem, és megint eszembe jutott a Chris-szel töltött tegnap, ugyan is az első dolog amit láttam, az a éjjeliszekrényemen lévő fényképe. Ez egyféle pillanatkép. Azok a legjobbak róla <3.
Miután nagy nehezen összeszedtem magam, egy pálcasuhintással bepakoltam a bőröndömet. Egyáltalán nem is érdekelt, hogy milyen ruhákat viszek. Csak beraktam ami elöl volt. Úgy is még egy csomó van Görögországban.
Elég nyűgős voltam, ahogy a testvéreim is. Ez mind a fáradságtól volt, legalábbis náluk. Rajtam a tegnapesti búcsúzkodás is nyomot hagyott. Alig vártam már a December. 21-ét, mert akkor egész nap Chris-szel lehetek. De addig több, mint egy hónap van. Ekkor jutott eszembe, hogy Sue nem is tudja, hogy Zack ott lesz a Salood Travasonba. Legalább ők boldogak lesznek.(L)
Uhh... A napunk húzós volt, mivel reggel később keltünk, és majdnem elkéstük az Anderson családdal való találkozóról. Végre találkozhattam az uncsitesóimmal. Én és Carlie már nagon vágytunk Savanah társaságára, Camryn meg Harleyéra. A megbeszélt hely az erdőben volt egy régi tölgyfa mellett. Ott rejtőzik az egyik zsupszkulcs, és mivel az Andersonék szintén közel laknak hozzá, megbeszéltük, hogy találkozunk.
Amikor odaértünk egymás nyakába ugrottunk. A kis Rebecca nagyon sokat nőtt, de még mindig úgy nézett ki, mint egy kis angyalka. Fehér ruha volt rajta, és a szőkés-barna haja csillogott a napon. Az utazás nem volt kellemes. Sosem szerettem a zsupszkulcsokat. Leszálláskor a popómra estem. Még mindig jobb, mint az utolsó utazásom, amikor is mellkasra érkeztem, és az ütközés a szuszt is kinyomta belőlem. Beléptünk a házba, és az egész testemben egy ismert érzés kúszott be. A tavalyi karácsonyi élmények. A Salood Travason most is csodálatosan nézett ki. A karácsonyi díszek mesébe illőek voltak. A házba már ott voltak Shelby néni – és John bácsi családja. A konyhába Elena nagyi Deborah nagyival már sütötték a sütiket. Az egész házban narancs és csokoládé illat terjengett. A nappaliban pedig a két nagyapám Bill és James beszélgettek. Mindenki nagyon örült nekünk. Lepakoltunk, majd mindenki elvonult a szobájában, és kb. délután 5-ig aludt. Aztán anya felkelt segíteni a házimanóknak vacsit csinálni, én meg Carlie meg még punnyadtunk Camryn szobájában. Apa a dolgozójában dolgozott, már megint.
Volt egy kis időm, tehát baglyot írtam Chrisnek:
Mikor mindenki felkelt, elmentünk síelni, ill. én, Camryn, Harley és Amy inkább a korcsolyázást választottuk. Rebecca és Justin a házban maradtak, a fiúk meg egyedül mentek el síelni. Később Luna és Delilah csatlakoztak hozzánk, ami azt jelentette, hogy az Alaric család is megérkezett. Elmondták nekünk, hogy sajnos William bácsi családja, csak holnap jön, mert kiderült, hogy Frederick eltörte a karját snowboardozás közben.
A vacsi volt a legjobb. Annyian voltunk... Olyan jó érzés volt újra látni az egész csalládot. Már csak William bácsiék hiányoztak. Miután megettünk mindent, felmentem a szobába és írtam Frednek:
Most megyek, mert lányos beszélgetés lesz. Biztos szóba jön Chris is <3
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése