2010. november. 16. 23:13

Ma 7-kor keltem. Gyorsan megreggeliztem, majd mentem készülődni. Végül a rövidebb ruha mellett döntöttem. Először letusoltam, majd megcsináltam a hajamat. Most göndören hagytam, és magasra tűztem fel. Aztán jöhetett a smink. Semmi, ami műnek látszhat, csak természetesen. Egyedül a szájfényem volt erősebb színű. Anya segítségével felvettem a ruhámat. Aztán fogtam a retikülöm, és lementem az előszobába, hogy megvárjam a többieket. Már mindenki készen állt.

Jacob Matthew Wood

Cathrine Jennifer Wood

Rick Jeremy Wood

Camryn Stephany Wood

Cathleen Leah Wood

Carlie Melissa Wood

Közben megérkezett Zack családja is. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk az ünnepre.

Ma találkoztam Chris-szel. Nyár óta nem láttam, és már nagyon hiányzott. Alig vártam, hogy átöleljem. Mivel ő még nem találkozott a testvéreimmel úgy gondoltuk megvicceljük. Ugyan olyan ruhát vettünk fel, csak a masnik és a cipőink színe különböztek.

Mikor odaértünk a házba, minden készen állt. Sue <3 is fogadta a vendégeket. Akkor láttam először a vonatozás tuán. Gyönyörű szép selyem ruhát viselt, ami kihangsúlyozta a csinos alkatát. Mikor hátranéztem, láttam, ahogy Zack csorgatja a nyálát.

„Töröld le, mert a végén foltot hagy a kosztümödön” - viccelődtem az unokatesómmal, aki gyorsan észben kapott, és egy puszival üdvözölte a barátnőjét. Végig fürkésztem az összes vendéged Chrisszet keresve. Egyszer csak valaki megfogta a derekamat, és a fülembe suttogta:

„Szia, édes! Rég láttalak.”. Az ismerős hangtól a szívem kihagyott néhány dobbanást. Megfordultam és átkaroltam a nyakánál Christ, aki a szintén átkarolt, de a derekamnál. Annyira boldog voltam ténytől, hogy ő is itt van.

„Olyan elegánsnak tetszik lenni, Mr. Gartner.” Erre Chris széttárta a kezét, úgy hogy a tenyere befelé nézett, a bal cipője orrát a levegőben emelte, úgy hogy a sarka a betonon maradt, és a cipőjétől felfelé, végig mért magán.

„Azt mondja? Szerintem meg a legelegánsabb itt magácska Mrs. Wood.” Még egyszer átöleltem, és eszembe jutottak a testvéreim. Most már jöhetett a móka. Mondtam neki, hogy maradjon, és hogy egy pillanat múlva visszajövök. Ekkor jeleztem a tesóimnak, hogy bevetésre fel. Ekkor Camryn elment mellette. Chris természetesen megállította, és azt kérdezte tőle, hogy hol volt. Camryn kérdőn nézett vissza, aztán elnézést kért, és azzal válaszolt, hogy nem ismeri, majd elindult. Chris csak nevetett, és utána ment, de a nagy tömegben elvesztette. Akkor jött Carlie, akit szintén megállított, és azt kérdezte tőle, hogy mi volt ez a vicc az előbb. Carlie csak kikerülte, és tovább ment. Szegénynek nehezebb volt elmenekülnie, mert pont akkor ment el a tömeg többsége. De szerencsére elbújt az egyik bokor mögött, épp amikor Chris másfelé nézett, tehát őt sem kapta el. Most már tényleg összezavarodottnak tűnt. Ekkor újra Camryn következett, aki mögötte jött, és azt kérdezte:

„Csak nem engem keresel?” - Ekkor Carlie előbújt a szemben lévő bokorból is ugyan ezt kérdezte. A legviccesebb: én oldalról jöttem és szintén ezt a kérdést tettem fel. Chrisnek elakadt a szava. Gyorsan magához tért, és mindnyájunktól kérdezte:

„Talán olyan szerelmes vagyok, hogy mindenhol Cathyket látok?” ezen mind a hármunk felkacagott. Én odamentem hozzá, és a tesóim is közelebb jöttek. Hát így ismerkedett meg Chris Camrynnel, és Carlieval. Az ismerkedés befejezettével elmentünk ülőhelyet keresni.

Fél 11-re már el is kezdődött a ceremónia. A vőlegény már idegesen várta a menyasszonyt az oltárnál. Egyszer csak felzendült a nászinduló, és a koszorúslányok, köztük Sue is, könnyű léptekkel kijöttek a házból. Mögöttük a menyasszony lépkedett az apját karolva. A ruhája olyan fehér volt, hogy szinte csillogott. A csokor, ami a kezében szorított egyszerű, és klasszikus, de rendezett, és a virágszálai szépen kiválasztottak voltak. A lilás szín benne feldobta a menyasszony egész kinézetét. A lány arca ragyogott, és a mosolya vidám volt. A fantáziám elkalandozott, és csak akkor tértem magamhoz, amikor a pap férjnek és feleségnek nyilvánította a két fiatalt. Ekkor megszorítottam Chris kezét, és egymásra mosolyogtunk.

Ezután mindenki a bálteremben ment. Egy két szó a vendégekhez, majd az ifjú házasok kimentek a kertben néhány képet készíteni.

Háromkor elkezdődött az evés. A családommal egy a Sue asztalához közeli asztalt kaptunk, tehát könnyen beszélgettünk. Mindegyik fogás csodás volt. A desszert meg isteni. Négy torta között választhattunk.

Az étkezés befejezettével mindenki el kezdett táncolni, még Sue is. Szegény egész nap össze-vissza rohangált. Hol besegített a felszolgálásban, hol szórakozott. Nagyon el volt foglalva. 

Közös kép