Végre valahára megérkezett a kedvenc időszakom az évben, a
téli szünet. Elég sűrű heteket tudhatok magam mögött, ami nem meglepő, hisz a
hosszabb pihi előtti időintervallumok mindig idegtépően zsúfoltak.
Kezdjük azzal, hogy letudtam minden vizsgámat és büszkén
mondhatom, hogy ezt az évet is nagy sikerekkel zárhatom le, ugyanis remek
eredményeim lettek. Igazán felüdítő érzés látni, hogy a rengeteg tanulásnak valóban
van értelme, és a győzedelem őszintén ösztönöz arra, hogy a továbbiakban is
hasonlóan jól – hanem jobban is – teljesítsek. Persze azok után, hogy jól
kipihenem magam.
A határidős naplóm teljesen betelt, ugyanis a szokásokhoz
híven idén is nagyon mozgalmasak leszeknek mifelénk az ünnepek.
Ajándékvásárlás, díszítés, sütés-főzés – igen, mi jobban szeretjük Karácsony
előtt magunk csinálni, hisz ez is egyfajta családi program – no meg persze
elutazunk mind a Travasonba egy kis össznépi Wood-Salvatore családi
találkozóra. Ebben az évben Sue is meglátogat, így a Gartner’s Summers-ben
átélt kalandokból ítélve, remekül fogunk szórakozni. Alig várom már, hogy
megérkezzen a találkozás ideje.
Egyébként imádok a Salood Travasonban lenni, hisz körülvesz
minden családtagom, közöttük lenni pedig mindig különleges érzés.
A vonat utat végigaludtam, hisz eléggé kifárasztott az előző
esti, mardekáros klubhelyiségi ünnepély. A barátaimmal elég sokáig voltunk
fent, megosztottuk egymással a legviccesebb, vagy épp a legkínosabb perceinket
az elmúlt évben, illetve felidéztük a közös sikereket: a szerzett házpontokat
és a megnyert kviddics meccseket. Reggel meg korán keltem, hisz még el kellett
raknom egy s mást, amit nem tudtam volna nélkülözni otthon.
Hazaérve be sem tudtam lépni a kúriánkba, anya már a kapuban
úgy ölelt, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Úgy látszik, nagyon várt, és
hát nem tagadhatom, nagyon jól esett a nagy adag szeretet, hisz én is
rettenetesen hiányoltam. Belépve a nappaliba, nagy meglepetésemre mind a két
testvérem hazaért, és egy-egy habos kakaó mellett sztorizgattak. Amikor
észrevettek, ők is hasonlóképpen reagáltak, mint anya, aki pedig már hozta is
az én nevemmel ellátott bögrét, benne a tejcsokoládé színű, meleg folyadékkal.
Az apámmal való találkozásig viszont estéig kellett várnom, hisz szegényre
tripla annyi munka vár az ünnepek előtt, mint általában az év többi napjaiban.
Egy csomó mesélni valóm volt, és amikor anya is hallotta,
milyen jól elsztorizgatunk a lányokkal, csatlakozott hozzánk. Oly annyira
örültem, hogy látom a családtagjaimat. Még nagyobb örömöt okozott, amikor a
házimanónk behozta anya kész sütijét, ami az egyik kedvencem, csokis marlenka. Anya
előresütötte és azzal várt minket, csakhogy a nagy izgalmak közepette meg is
feledkezett róla.
Beszélgetésünket valamikor délután egy bagoly érkezése
szakította meg, nem másé, mint Devilé, az én kis hősömé. Három levéllel tért
haza, mind az én drága Susanom írta, és egyik jobb dolgokat tartalmazott, mint
a másik. Az első boríték egy képeslapot rejtett magában, ami szép emlékként fog
díszelegni a szobám falán, ugyanis ő eleveníti fel majd egy remek tekergős
korszakot. Annak ellenére, hogy elbúcsúztattuk Kyrát, és Lilientől sajnálatos
módon meg kellett válnunk, be kell vallanunk, remek csapatot alkottunk.
 |
| Kép: Susan J. Gartner |
A második egy meghívót tárt elém, ami az egész családomnak
szólt. Bár eddig is tudtam, hogy megyünk, a piros szalagos lap hivatalos vendégekké
tett minket Andrew Gartner, azaz Jessie tesójának esküvőjére.
Az utolsó, talán a legkedvencebb baglyom, egy illatos
csomaggal ajándékozott meg. Sue kellemes ünnepeket kívánt egy fénykép és néhány
csodálatos sütemény kíséretében.
 |
| Köszi, Sue! |
„Micsoda csodálatos ötlet!” gondoltam magamban, és fel is
pattantam, hogy hasonló meglepivel köszönjem meg. Igen, a délután többi részét
sütögetéssel töltöttem, amiben az ikreim is segítettek. Elég mókás kukták
voltunk, főleg Carlie, akinek egyik sárgája akaratlanul is a padlón landolt. A
végeredmény pedig a következő lett:
Mivel elég nagy adag süti született, ezért elpostáztunk még
párat a családtagjainknak, a lányok is küldtek barátaiknak, a maradék néhányat
meg mi faltuk be tesztelésképpen.
Az este estélyik próbálásával ment el, hogy készen álljunk a
legidősebb Gartner nagy napjára. Még a bátyám is beugrott, hogy megbeszéljünk
pár apró részletet, mint például az indulás idejét.
Két darab gyönyörű ruhadarab között vacilláltam, majd inkább
az ágyam felé vettem az irányt, hátha kipihenten döntésképesebb leszek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése