Mindegy, mi áll előttünk. Működni fog. Mert túlságosan szeretlek ahhoz, hogy valaha is elengedjelek.
Claudia Gray
• • •
Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Minden fehér volt körülöttem. A kellemesen meleg levegő átjárta a testemet és a puha talaj, melyen jártam jólesőn csiklandozta a talpamat.
- Cathy! – hallottam a nevemet. Megfordultam, mögöttem pedig egy aranyszőke hajú lány állt, aki gyönyörű szép, vakító fehér ruhában volt. A bőre úgy csillogott, mintha nap sütné. A hajáról Sue jutott eszembe.
- Hol vagyok? - tettem fel a rég megfogalmazódott kérdést. Össze voltam zavarodva.
- Kérlek, köves! – a lány, mosollyal az arca elindult, nekem pedig nem volt jobb ötletem, úgy hogy követtem. – Ez itt egy hely, megy egy határ az álmok és a valóság világa között.
- Szóval, ez csupán egy álom? És ki vagy te?
- Én, kérlek szépen, az őrangyalod vagyok.
- De… De mégis hogy kerültem ide?
- Te szent Merlin, de sok kérdések van – kuncogott fel – Azért vagy itt, mert… Fogalmazzunk úgy, hogy mozgalmas estéd volt - mosolygott, majd lenézett a talajra – de a lényeg, hogy utána kell járnod pár dolognak, ha felébredtél. Becsaptak, és…
- Már rájöttem – vágtam félbe a mondatát – Az őrangyalom vagy, de még azt se tudod, hogy mi történik velem?! – a hangomban egy kis harag jelent meg a „becsaptak” hallatán. A lány meglepetten felvonta a vékony, szintén aranyszőke színű szemöldökét.
- Hogy mondhatsz ilyet? – hökkent meg – Ha végig hallgatnál, te makacs, akkor megértenél. Chris nem csapott be. Pont ennek kell utána járnod. – A lány tágra nyitotta a mélysötét kék szemeit és az ajkaira tapasztotta a tenyereit – Hupsz! A kelleténél egy kicsivel t9bbet mondtam – ismét felcsendült a hangja – Tehát, ha felébretééél, járj utána az egész dolognak… Remélem ezzel segítettem! Most viszont ideje, hogy elbúcsúzzunk. Vigyázz magadra és ne hagyd, hogy egykönnyen becsapjanak. Viszlát, drágám!
- De én… - szóltam utána, de a lány csak integetett. Kinyitottam a szemem. Szükségem volt pár percre, hogy rájöjjek, ne a szobámban vagyok.
- A faház – suttogtam, mert csak ennyire voltam képes. Még a beszélés is nehezemre esett.
Nem messze tőlem, bal oldalt feküdt Sue. Nem tudtam, hogy ébren van-e, mert háttal volt nekem. Benéztem a takaró alá, és azt vettem észe, hogy pizsamában vagyok. Megpróbáltam felkelni, de elszédültem. Szörnyen fájt a fejem. A sajgó részhez nyúltam, amikor bevillant egy kép. Az arcom eltorzult. Eszembe jutott a tegnap esti kiruccanásunk – De hogy kerültem ide? – másodszorra tettem fel magamba a kérdést.
- Sue, ébren vagy? – vártam a választ – Sue! Jól vagy? – Vadóc felém fordult. A szeme piros volt az arcbőre pedig sápadt. – Emlékszel, hogy mi történt? – könny szökött a szemembe. Nem kellett, hogy válaszoljon. Tudtam, hogy minden tudatában van az eseményeknek. –Ó, drágám, bocsáss meg, hogy veszélybe sodortalak – a könnyek elöntötték az arcomat. Sue és én is megpróbáltunk felállni. Fáj a bal karom, és a hátam. Hasogatott a fejem, a combom és a karom pedig tele volt horzsolásokkal.
Egymáshoz léptünk, majd szorosan átöleltük egymást. Mikor elengedtük egymást, ismét megszólaltam.
- Viszont azt nem értem, hogy hogy kerültünk ide. Miért nem vagyunk a halónkban? – a falat fürkésztem. Az alsó ajkamat harapdáltam, és az ujjaimat tördeltem. Magamra pillantottam, majd Suera. – Gyere! Együnk valamit! Fel kell töltődnünk.
A gyomrom korgott és szükségem volt energiára. Először is azért, mert tudtam, hogy bajban vagyok. Tegnap éjjel csak úgy, semmi üzenet nélkül mentem el, és ha Chris és Zack nem lettek volna… Beleborzongtam a gondolatba. Nem akartam folytatni a gondolatmenetet.
Kiértünk a konyhába, ahol finom reggeli illatozott. Tojásrántotta, palacsinta, bacon, pirítós, tea, kakaó, kávé. Minden, ami szemnek-szájnak ingere. Nem rég készíthették el, ugyan is minden meleg volt.
Az asztal közepén egy csokor virág állt - tigris liliomok. „Tigris - egy macska, vagyis Cat, liliom meg egyenlő Sue.” - Huh… Milyen találós. - A virágokhoz mentem, és beszippantottam az illatunkat. A szívem azt súgta, hogy az kreálta mindezt, akit még mindig szeretek, attól függetlenül, hogy mit tett velem. Az agyam viszont tiltakozott. Ettől egyre jobbam összezavarodtam. - Van tipped, hogy ki csinált reggelit? Valaki, aki TIGRIS LILIOMOT ajándékoz nekünk. - még egy pillanatig álltunk, majd tapsoltam egyet, megdörzsöltem a tenyeremet és elmosolyogtam. - Fogjunk hozzá!
Leültünk az asztalhoz. Két palacsintát raktam a tányéromra, majd juhar sziruppal locsoltam le. A villával levágtam a egy rész a finom reggeliből, majd az evőeszközre szúrtam. Míg mielőtt bekaptam volna, Vadóchoz fordultam.
- Sue – szóltam, miközben a szirupos palacsintát bámultam- gondolkoztam, és arra jutottam, hogy utánajárok a Chris-Sabrina csóknak. Túlságosan szeretem Sam-et, hogy elhiggyem, a csók részéről is megtörtént. Szívem szerint, ha most meglátnám magamhoz szorítanám, és elmondanám neki, hogy mennyire szeretem. – Szinte a szemme előtt játszódott le a jelenet, amikor valaki köhintett. Nem női hang volt. Említett szamár. Beszélnünk sem kellett a fiúkról, már ott teremtek. Chris és Zack a kis konyha ajtajában álltak. Chris fülig mosolygott. A szám elé kaptam a kezem. „Vajon mióta állhattak ott?” Sue rámnézett.
- Gyerünk Cathy! Itt a lehetőség, hogy valóra váltsd az álmaidat. - Vadóc mosolygott. Chrisre néztem, aki boldog vigyorral az ajtófélfának támaszkodott. Lepattantam a székről és a nyakába borultam. Annyira jü volt újból átölelni, hogy elsírtam magam. Annyira hiányzott az illata, a teste melegsége. Chris a derekamnál ölelt át, és gyengéden a fülembe súgott:
- Nyugodj meg, tündérem! Nem sírj! Én is szeretlek. - A könnyeim teljesen átáztatták Chris vállát. A nyakára tapasztottam az ajkaimat, és egy puszit nyomtam rá, aztán felszippantottam az illatát. A gyomrom összeszorult a boldogságtól. Chris felcsúsztatta a kezét a lapockámig, és erősen megszorított. Még egy picit fel is emelt. :)
- Szóval… - szakította félbe az örömpillanatokat Zack. A fiú mindenkihez beszélt, de egyfolytában Sue-t nézte. - Igazából azért jöttünk, mert hoztunk nektek valakit. - Oldalra hajoltam. Chris és Zack háta mögöttük, ott volt Becca. Rózsaszín, fekete pöttyös ruhácska volt rajta. Fölötte hosszú rózsaszín kardigánt vett fel. Pici rózsaszín csizmával párosította az öltözékét. Olyan volt, mint egy angyalka.
- Cathy!!! - rohant le. - Azt hittem, hogy bajotok esett. Nagyon megijedtem. - Szorosan átöleltem.
- Nyugodj meg – mondogattam neki, miközben a haját simogattam. – Szerencsére semmi ne történt.
Becca rám nézett, és egy cuppanos puszit nyomot az egyik oldalamra. A tekintete a mögöttem lévő Suera vándorolt, a szeme pedig felcsillogott.
- Sueeeee – tipegett oda a barátnőmhöz, hogy átölelje. Felálltam, és néztem, ahogy Jessie göndör haját markolja, miközben ölelgeti. Becca megfogta Sue kezét, és hozzám vezette, majd megfogta az én kezemet is. A nappali felé navigált minket. Egy pillanatra megállt, hátrafordult, elengedte a tenyeremet, és fiúknak intett, hogy jöjjenek. Zack és Chris összenéztek, majd mosolyogva követtek minket. Becky a kanapéhoz vezetett.
- Üljetek le, mert beszélnünk kell. – parancsolta meg nekünk, mire mindenki helyet foglalt, és a tekintetek pedig a kislányra szegeződtek. - Tehááát… Tegnap beszélni akartam veletek, mert fontos dolgot tudtam meg. - Felvont szemöldökkel néztem. - Tudooom!!! Anya azt mondta, hogy ne hallgatózzak, de egyszerűen nem bírom abbahagyni a kémkedést. – Vállalta be a bűnét, amitől mindenki elmosolyodott. - Tegnap este, amíg Alexet kerestem hallottam, ahogy azok a boszorkák - lábujjhegyre állt, és kezét a magasba emelte, mint ahogy a mesebeli boszorkányok szoktak az üstjeik fölött, amikor bájitalokat készítenek - arról beszéltek, hogy milyen jól átvertek titeket, és milyen könnyű volt megszerezni Christ és Zacket.
A szemem kikerekedett és nem akartam hinni a füleimnek. Valami összeomolt bennem. Megvádoltam Christ, pedig ártatlan volt, nem csinált semmit. Jobban is megbízhattam benne. Azt hiszem az irigység elvakított.
A szemem el kezdett csípni, és nagyon dühős lettem. – Minden barátnőjük tapsolt, és gratulált a két ördögnek. Azt mondták, hogy csodás munkát végeztek. Ekkor meg akartalak keresni benneteket, mert sokszor láttam, ahogy Chris és Zack szenvednek, amikor azokkal a fiúkkal látnak titeket - bűnösen pillantottam Samre. „ Megvádoltam, pedig ártatlan.” mondogattam magamban. Egy könnycsepp gördült le a szememből, majd a súlyának köszönhetően villámgyorsan leszállingózott az oldalamon, majd a combomnál helyezkedő tenyeremre érkezett. Gyorsan letöröltem a nyomokat, és Becca-ra néztem. - A lányok azt mondták, hogy még csak most jön a java, ugyan is sikerült a fiúk bizalmába férkőzniük…
- Azt csak hiszik - mondta feldúltan Zack, és Suera pillantott.
- Azt tervezik, hogy teljesen elszakítanak titeket a fiúktól. Elvileg már beszéltek Connorral és Kevinnel, de nem tudom, hogy sikerült-e őket is belevonni az egészbe, mert elrohantam, hogy megkeresselek titeket. Sajnos pont akkor mentetek el, én meg elviharoztam Chrisékért. Elmondtam nekik, hogy elmentetek, és ha a fiúk...
- Nem lettek volna, ki tudja mi történt volna - fejeztem be Rebecca mondatát.
- Tehát... - Becky vett egy mély levegőt. - a fiúk ártatlanok.
Kínos csend uralkodott a szobában. Sammel egymást néztük, ahogy Zack és Sue is. Becky hozzám, és a mellettem ülő Jessiehez tipegett. Átölelt minket.
- Sok sikert! - suttogta a füleinkbe. Én pedig az övéhez közelítettem.
- Fogalmad sincs, hogy milyen büszke vagyok rád. - átöleltem az unokahúgomat. A korához képes nagyon okos kislány. A kíváncsi természete nem először mentett meg.
- Akkor én megyek is!- Pattant fel. - Nemsokára ajándékozás. Segítenem kell anyának, hogy elkészítsük az ajándékokat, amit nektek hoztunk. – közölte, majd széles mosollyal az arcán sarkon fordult és elment. Csak négyen maradtunk.
- Öö... Sue - szólalt meg Zack. - Beszélhetnénk? – mosolygott idétlenül.
- Menjetek csak! - vágott rá Chris. - Azt hiszem nekünk is van némi megbeszélni valónk.- Suera pillantottam, és bólintottam.
- Itt várunk meg benneteket, drágám. Menj csak.
- Na, Cathy? Milyen volt a reggeli? - kérdezte vidám hangon Sam. Szégyenlősen lenéztem.
- A legfinomabb, amit életemben ettem.
- Az jó, mert Zackkel csináltuk.
- Chris, én nagyon sajnál...
- Cssss - közelebb lépett, és az ujját az ajkaimra tapasztotta. - Felejtsük el! – Addig nem állt meg a közeledéssel, míg teljesen egymáshoz nem simultunk.
- De én bűnös...
- Nem vagy az. - vágott félbe. Szinte suttogott. - Ha te hibás vagy, akkor én is. Nem kellett hagynom, hogy az a boszorka megcsókoljon.
- Nem csak azért vagyok bűnös, mert megvádoltalak, hanem mert veszélybe sodortalak. - a homlokán lévő kék púpot simogattam meg.
- Aucsss - szisszent fel. Rögtön elhúztam az ujjam. Elmosolyodott. - Csak vicceltem. Ez a volt a legfinomabb érintés, amit a púpom kaphatott. Elnevettem magam, közben könnyen szöktek a szememből. Átöleltem, és jól megszorítottam. - Szzz - megint felszisszentett. - Ez most tényleg fájt egy kicsit. - Felemeltem a pólóját. A mellkasa tiszta zúzódás volt. Végighúztam rajtuk a kezemet, majd Samre néztem.
- Bocsáss meg! - megpusziltam mindegyik sérülését. Megint elmosolyodott.
- Most már sokkal jobb. - örültem, de mégsem tudtam abbahagyni a sírást. - Gyere ide, kicsi tündér. - magához szorított és megcsókolt. Annyira hiányoztak a csókjai.
- Mostantól bármi is történjen eszedbe ne jusson az életedet kockáztatni miattam. - mondtam lágyan, de határozattan.
- Ezt nem kérheted tőlem. Van fogalmad, hogy mit éreztem, amikor tegnap este kerestelek, hogy beszéljünk, hozzáteszem, Sue bátorított, és Becca azt mondta, hogy a rohadék Connor elvitt egy szórakozó helyre. Egy szórakozó helyre, de nem is itt, hanem Párizsban. Azt hittem nyomban megöl...
- Csss... - nem hagytam befejezni a mondatát. - Ne beszéljük róla. – mosolyodtam el, és még jobban hozzábújtam. Egy pillanatra felnéztem az arcára. - Még egy utolsó kérdés. Most hol vannak?
- Nem tudom. Miután jól elintéztük őket, Philip, Rick, és Kyle gondoskodtak róluk. Remélem, egy egy sivatagba küldik őket, és...
- Csss... Most már tényleg ne gondoljunk rájuk. Philip, Rick és Kyle? Hogy kerülnek ők a képbe?
- Becca nekik is mesélt. Mellesleg apud mindenről tud, mert valaki értesítette, ahogy Jessie szüleit is. Mindegyikük méltó büntetést akar a két fiú számára, de úgy vélem, ti se fogjátok szárazon megúszni – fintorodott el.
Nagyon sóhajtottam. Vajon mi vár rám? Chris újból szorosan átölelt, én pedig csak hagytam. Puszit nyomtam a nyakára, mire ő ő újból megcsókolt. Enyhén beleszédültem és a térdem összerogyott.
- Jaj, jaj... – szólalt meg Chris, miközben átfogta a derekamat.
- Ez teszed velem - durcáskodtam. Sam csak nevetett, ahogy én is.
- Viszont van egy rossz hírem is. – törte meg újból a csendet, én pedig elhúzódtam és homlokráncolva néztem. – Apud látni akar, de…
- De??? Mi az? - sürgettem Samet.
- De a családi vacsora előtt... – baljóslóan nézett rám.
- Ma? A vacsora előtt? Nagyon dühös, ugye? Akkor inkább már most megyek oda. Nem akarom, hogy még…
- Angyalom, nyugodj le. - ölelt át. Kezdem rájönni, hogy szörnyen hiányoztak az ölelései. Én is átöleltem, és erősen magamhoz szorítottam.
- Ez olyan megnyugtató...
- Gyere, dőljünk le egy picit, amíg Sue és Zack visszajönnek. - Befeküdtünk az ágyamba. Szorosan átöleltem Christ, és egy pillanatra el is szunyáltam. Egy órával később keltünk fel. Bárcsak ez a pillanat nem ért volna véget. Nem mondhatnám, hogy vártam a következő fél vagy egy órát. Chrisszel lassan bebandukoltunk a házba. Idegesen néztem rá. Ő megszorította a kézfejezem, majd a tekintetével bátorított, hogy menjek be apámhoz. Felsóhajtottam, ezzel próbálva összeszedni az összes bátorságomat, majd a sötétbarna ajtóhoz vettem az irányt.
Apám, ahogy általában, a könyvtárban töltötte a délutánt. Lehet, hogy a könyvimádatomat tőle örökültem.
Bekopogtam, majd az aranyozott kilincshez nyúltam. Megragadtam és egy határozott mozdulattal lenyomtam, de nem mentem be. Megvártam, míg apám beinvitál. Nem kellett sokat várakoznom. Apám rögtön reagált. Mikor beléptem, nem ült és nem olvasott. Olyan volt, mintha már várt volna.
- Apa – szólítottam meg, csendes, kedves hangon, de ez nem változtatott semmin. Az arckifejezése ugyanolyan komoly és haragos volt.
- Ülj le! – kért meg, de a hangja inkább parancsoló volt, mint kérlelő. Leültem, és inkább a padlót bámultam, mint apám arcát. Nem kellett elemezgetnem, hogy tudjam, a csalódás minden jele megmutatkozik rajta.
- Apa, én…
- Most én beszélek, te pedig hallgatsz – szakította félbe a mondandómat – Cathleen – szólított a teljes keresztnevemen. Ebből is azt következtettem, hogy nagyon dühös, hisz mindig Leyanak becéz. – Mondd csak… Nem gondoltál rólam, édesanyádról, a nagyszüleidről, Chrisről, a családodról, amikor tegnap este szó nélkül elmentél? De nem is az a bajom, hogy elmentél. Tudod, hogy nem vagyok az a konzervatív, szigorú apuka, aki mindent megtilt a gyerekeinek. Elég lett volna szólnod. Legfeljebb veletek küldtem volna Ricket vagy Philipet. Valaki, aki nálatok idősebb, aki meg tud titeket védeni két alkoholtól befolyásolt elméjű, túlbuzgó hormonokkal rendelkező sráctól.
Chris hallatára összeszorult a gyomrom. Akkor azért nem gondoltam rá, mert mérges voltam. Elvakított a düh. Azt gondoltam, hogy ha ő ennyire becsül meg, akkor én is et fogom csinálni. Nem tudom. Talán azt akartam, hogy neki is fájjon, ugyanúgy, mint nekem.
- És most itt állsz előttem. Hála Merlinnel csupán pár zúzódással és karcolással úsztad meg, de mi lett volna, ha a fiúk nem érnek oda? Mi lett volna, ha Becca nem hallgatózott volna? Mi? – szünetet tartott, megdörzsölte a halántékát, majd folytatta. – Tudhattad volna, hogy Chris nem hagyja ennyiben, ha megtudja, hogy az a srác ilyen messzire vitt. Őt is veszélybe sodortad, ahogy magadat is. – ismét elhallgatott, majd pár másodperc múlva mély, nyugodt hangon szólt. - Csalódtam benned. Szörnyen nagyot csalódtam benned!
Nem kellett több, hogy a könnyem kipotyogjanak. Vigasztalhatatlan sírás tört rám.
- Apa! Kérlek! Bocsáss meg! Tudom, hogy hibáztam, bűnös vagyok, de szívből kérlek, bocsáss meg! Még csak egy kislány vagyok, aki egyfolytában hibázik, rossz lépéseket tesz és szüksége van az apukájára, aki a legsötétebb alagutakból is a fény felé tudja vezetni.
Apám rám pillantott. A szeme, az arca megváltozott. Teljesen mást sugároztak. Fájdalmat, megkönnyebbülést, szeretet. Felém lépett és jó szorosan átölelt.
- Soha többé ne tedd ezt velem! – parancsolta meg. Hagytam, hogy a felszínre törjen a belőlem kiszabadulásra váró sírás. Hangosan zokogtam és átkaroltam apukámat. Pár percig így maradtunk, majd apum elengedett, kivett a zsebéből egy szövet zsebkenőt és letörölte a könnyes arcomat. Elmosolyodott, majd megtörte a csendet.
- Most viszont nyugodj meg – a hangja teljesen más volt. A szavai vidámabb hangnemen csengtek. – Nem szeretnéd, hogy ilyen állapotban kelljen ajándékokat kapnod és adnod, ugye?
A mosolya szívmelengető volt. Az arcom derűsebb lett, a könnypotyogtatás pedig abbamaradt. Apám homlokon csókolt. Még mindig szipogtam, ezért öntött nekem egy pohár vizet.
Ebédnél nem ettem sokat. Egyszerűen nem tudtam. Chris mondogatta, szükségem van az energiára, hogy minél gyorsabban épüljek fel, és bár aranyos volt tőle, mégsem tudtam enni. Csupán pár falatot.
Ezután a téli kviddics következett. Sajnos a drágámnak, Suenak, a sérülések miatt, nekem pedig még az agyrázódás miatt is, meg lett tiltva a játék, pedig alig vártuk, hisz idén nagyon kevés meccsünk volt. Chrisnek és Zacknek is meg lett tiltva, de őket egyáltalán nem érdekelte pár kék folt és zúzódás.
A mérkőzés után egy kis szünetet tartottunk, hisz a játékosok eléggé elfáradtak, a meccs pedig döntetlen maradt, mert a vacsi idő miatt a csapatoknak nem volt esélyük befejezni azt. Mind a két csapat ügyesen játszott.
A vacsora előtt Sueval kiültünk az emeleten lévő fedett verandára. Chris és Zack egy pillanatra kijöttek.
Lányok, ne egyetek sokat. – Vadóccal összenéztünk. – Van számotokra egy kis meglepetésünk. – Ettől a mondattól szörnyen izgatott lettem. - Vegyetek fel valami csínosat. Elviszünk benneteket vacsizni egy varázslatos helyre.
- Rendben - válaszoltunk Sueval, majd miután a fiúk bementek elnevettük magunkat. Alig vártuk, hogy megtudjuk mi és hol van a varázslatos hely.
A vacsoránál Sabrina és Cornelia megkérték a fiúkat, hogy üljenek melléjük. Nagyot néztek, amikor mind a két srác visszautasította őket. Még jobban meglepődtek, amikor látták, hogy Chris és Zack mellettünk ülnek le. Zack éppen Suet puszilgatta, én meg Chris olyan közelről beszélgettünk egymással, hogy az ajkaink majdnem összeértek. Néha-néha Chris megpuszilt, vagy én őt. Ezt természetesen addig csináltuk, míg a nagyok a konyhában voltak. Nem akartuk, hogy a szüleink lássák, ahogy iriggyé akarjuk tenni Sabrinat és Corneliat.
Bár a vacsinál megjött az étvágyam mégsem ehettem sokat. Mindössze pár darab zöldséget ettem. Néha-néha a mellettem ülő Chrisre pillantottam, aki mosolyogva nézte, ahogy eszem.
Miután felszedtük az asztalt a nappaliban ültünk le és elkezdtük az ajándékozást.
Christől egy ezüst szívecske nyakláncot kaptam. Vagyis csak a felét, amin az ö neve áll. A másik része pedig, amin az én nevem szerepel, nála maradt.
- A másik ajándékod pedig otthon vár rád. Nem mertem idehozni, mert problémák lettek volna a hazaszállítással. - nevetgélt. A szemeim elkerekedtek, de nem kérdeztem meg, hogy mit kaptam, mert tudtam, hogy nem fogja elmondani. A „meglepetés” válaszból pedig úgyse jöttem volna rá magamtól, így hát hanyagoltam a kérdezősdit.
Vadócommal felmentünk elkészülni. Egy comb középig érő, fekete csipkeruhát vettem fel, aminek selyemszalag volt a derekán, melyet hátul masniba végződött. Piros, magas sarkú, rövidszárú csizmát vettem fel. A hajamat kontyba fogtam. Nem használtam sok sminket, hisz természetes kinézetet szerettem volna.
Sueval végre elkészültünk, majd lementünk a nappaliba, ahol a fiúk, csinos öltönyökben, ránk vártak. Mind a kettőnek fülig ért a mosolya. Sueval felvettük a kabátjainkat, majd elindultunk. Egy rövid séta után egy barlanghoz érkeztünk. Az egész gyertyákkal volt kivilágítja. Belül különböző virágok kúsztak a falain. Az egyik oldala nyílt volt, és attól tartottam, hogy fázni fogunk, de amikor beljebb kerültünk, rájöttem, hogy tévedtem, mert jó meleg volt. Chris látta, hogy a nyílt oldalt nézem, mögém ált és a fülembe suttogott.
- Milyen csodálatos is a mágia.
Elmosolyogtam ő pedig arcon puszilt.
A vacsora elég romantikusra sikerült. A fények, az étel, a pezsgő, a zene… Mind tökéletes volt. Chrishez bújva rájöttem, hogy szörnyen nagyon hiányzott. Az ölelései, a csókjai, az illata, a teste melege… Minden.
Nagyjából fél tizenkettőre értünk haza. Egyikünk sem volt fáradt, én pedig még Chrisszel akartam lenni, így hát Sueval azt a remek ötletet találtuk ki, hogy tarthatnánk egy kis esti medencézés. Gyorsan, de halkan valahogy bejutottunk a hálónkba, majd miután kiválasztottuk a fürdőruháinkat és felvettük őket, lementünk a medencéhez. Rajtam egy egyszerű fehér-sötétkék csíkos darab volt, mely kiválóan kihangsúlyozta a szép, aranybarna bőrömet. A hajam pedig lágy hullámokban ereszkedett le a vállamon.
A medence annyira gyönyörű, főleg estétként. Kék színű, sok dísszel, és ahogy a víz alatti lámpák megvilágítják… Egyszerűen álomszép.
Sueval leraktuk a víz körül rendezett napágyakra a törölközőinket, majd leültünk. Én egy puha köntöst is hoztam magamnak.
- Mi volt ma veled, drágám? Minden rendben van közted és Zack között? – kérdeztem, halk, érdeklődő hangon.
Sue válaszát hallgattam, amikor két alak lerohant minket. Ijedtségemben felsikoltottam, de miután hallottam a személyek röhögését lenyugodtam, hisz a két ismeretlen igazából Chris és Zack volt. Chris felkapott, ahogy Zack is Sue-t. Szabadulni próbáltam, de nem tudtam. A fiúk beleugrottak a medencébe. Egy pillanat alatt a víz alá kerültünk. Chris megfogott és megcsókolt, aztán elengedett és felfelé kezdett el úszni. Követtem a példáját, majd amikor a felszínre értünk Sam el akart menekülni, viszont én a keze után kaptam, majd amikor közelebb kerültem hozzá a nyakába csimpaszkodtam.
- A-aaaa – szóltam gúnyos hangon. – Ezt nem úszod meg szárazon. – kezdtem el nevetni, majd lenyomta a víz alá, ő pedig magával húzott. Együtt felúsztunk, és valahogy a medence egyik sarkába kerültünk. A lábammal átfogtam Chris derekát és a nyakánál átkaroltam. Pár másodperig egymás szemébe néztünk, mire Chris újra meg akart csókolni, viszont én elengedtem és elrugaszkodtam a faltól.
- Ez a büntetésed! – nevettem el magam, és a medence közepére úsztam. Hátrafordultam, hogy megnézzem Christ, de addigra már nem volt ott. Egyszer csak valaki mögém került, és átkarolt a hasamnál. Mivel váratlanul ért újból felsikoltottam, de egyből a számhoz kaptam a kezem.
- Csak nem megijedtél, tündérem? – gúnyos hangon kérdezte Chris. Megfordultam, ő pedig csókot lopott tőlem.
- Te mindig megkapod, amit akarsz, igaz?
Erre a kérdésemre nem válaszolt, csak ironikusan mosolygott.
Miután elfáradtunk kijöttünk a medencéből. Belebújtam a köntösömbe a törölközőt meg a hajamra csavartam. Chrisszel egy napágyba feküdtünk és azt vártuk, hogy száradjuk meg. A fejem nagyjából a vállánál volt. Átkaroltam a mellkasánál és ő is átölelt.
- Szeretlek, tündérem! – suttogta a fülembe.
- Én is téged – mondtam remegő hangon, majd becsuktam a szemem.
Korán reggel arra ébredtünk, hogy a napágyon aludtunk el. Gyorsan felmentünk a szobáinkba. Belebújtam a pizsamámba, majd befeküdtem az ágyamba és az elmúlt napra gondoltam. Újra mély álomba merültem.
- Cathy! – hallottam a nevemet. Megfordultam, mögöttem pedig egy aranyszőke hajú lány állt, aki gyönyörű szép, vakító fehér ruhában volt. A bőre úgy csillogott, mintha nap sütné. A hajáról Sue jutott eszembe.
- Hol vagyok? - tettem fel a rég megfogalmazódott kérdést. Össze voltam zavarodva.
- Kérlek, köves! – a lány, mosollyal az arca elindult, nekem pedig nem volt jobb ötletem, úgy hogy követtem. – Ez itt egy hely, megy egy határ az álmok és a valóság világa között.
- Szóval, ez csupán egy álom? És ki vagy te?
- Én, kérlek szépen, az őrangyalod vagyok.
- De… De mégis hogy kerültem ide?
- Te szent Merlin, de sok kérdések van – kuncogott fel – Azért vagy itt, mert… Fogalmazzunk úgy, hogy mozgalmas estéd volt - mosolygott, majd lenézett a talajra – de a lényeg, hogy utána kell járnod pár dolognak, ha felébredtél. Becsaptak, és…
- Már rájöttem – vágtam félbe a mondatát – Az őrangyalom vagy, de még azt se tudod, hogy mi történik velem?! – a hangomban egy kis harag jelent meg a „becsaptak” hallatán. A lány meglepetten felvonta a vékony, szintén aranyszőke színű szemöldökét.
- Hogy mondhatsz ilyet? – hökkent meg – Ha végig hallgatnál, te makacs, akkor megértenél. Chris nem csapott be. Pont ennek kell utána járnod. – A lány tágra nyitotta a mélysötét kék szemeit és az ajkaira tapasztotta a tenyereit – Hupsz! A kelleténél egy kicsivel t9bbet mondtam – ismét felcsendült a hangja – Tehát, ha felébretééél, járj utána az egész dolognak… Remélem ezzel segítettem! Most viszont ideje, hogy elbúcsúzzunk. Vigyázz magadra és ne hagyd, hogy egykönnyen becsapjanak. Viszlát, drágám!
- De én… - szóltam utána, de a lány csak integetett. Kinyitottam a szemem. Szükségem volt pár percre, hogy rájöjjek, ne a szobámban vagyok.
- A faház – suttogtam, mert csak ennyire voltam képes. Még a beszélés is nehezemre esett.
Nem messze tőlem, bal oldalt feküdt Sue. Nem tudtam, hogy ébren van-e, mert háttal volt nekem. Benéztem a takaró alá, és azt vettem észe, hogy pizsamában vagyok. Megpróbáltam felkelni, de elszédültem. Szörnyen fájt a fejem. A sajgó részhez nyúltam, amikor bevillant egy kép. Az arcom eltorzult. Eszembe jutott a tegnap esti kiruccanásunk – De hogy kerültem ide? – másodszorra tettem fel magamba a kérdést.
- Sue, ébren vagy? – vártam a választ – Sue! Jól vagy? – Vadóc felém fordult. A szeme piros volt az arcbőre pedig sápadt. – Emlékszel, hogy mi történt? – könny szökött a szemembe. Nem kellett, hogy válaszoljon. Tudtam, hogy minden tudatában van az eseményeknek. –Ó, drágám, bocsáss meg, hogy veszélybe sodortalak – a könnyek elöntötték az arcomat. Sue és én is megpróbáltunk felállni. Fáj a bal karom, és a hátam. Hasogatott a fejem, a combom és a karom pedig tele volt horzsolásokkal.
Egymáshoz léptünk, majd szorosan átöleltük egymást. Mikor elengedtük egymást, ismét megszólaltam.
- Viszont azt nem értem, hogy hogy kerültünk ide. Miért nem vagyunk a halónkban? – a falat fürkésztem. Az alsó ajkamat harapdáltam, és az ujjaimat tördeltem. Magamra pillantottam, majd Suera. – Gyere! Együnk valamit! Fel kell töltődnünk.
A gyomrom korgott és szükségem volt energiára. Először is azért, mert tudtam, hogy bajban vagyok. Tegnap éjjel csak úgy, semmi üzenet nélkül mentem el, és ha Chris és Zack nem lettek volna… Beleborzongtam a gondolatba. Nem akartam folytatni a gondolatmenetet.
Kiértünk a konyhába, ahol finom reggeli illatozott. Tojásrántotta, palacsinta, bacon, pirítós, tea, kakaó, kávé. Minden, ami szemnek-szájnak ingere. Nem rég készíthették el, ugyan is minden meleg volt.
Az asztal közepén egy csokor virág állt - tigris liliomok. „Tigris - egy macska, vagyis Cat, liliom meg egyenlő Sue.” - Huh… Milyen találós. - A virágokhoz mentem, és beszippantottam az illatunkat. A szívem azt súgta, hogy az kreálta mindezt, akit még mindig szeretek, attól függetlenül, hogy mit tett velem. Az agyam viszont tiltakozott. Ettől egyre jobbam összezavarodtam. - Van tipped, hogy ki csinált reggelit? Valaki, aki TIGRIS LILIOMOT ajándékoz nekünk. - még egy pillanatig álltunk, majd tapsoltam egyet, megdörzsöltem a tenyeremet és elmosolyogtam. - Fogjunk hozzá!
Leültünk az asztalhoz. Két palacsintát raktam a tányéromra, majd juhar sziruppal locsoltam le. A villával levágtam a egy rész a finom reggeliből, majd az evőeszközre szúrtam. Míg mielőtt bekaptam volna, Vadóchoz fordultam.
- Sue – szóltam, miközben a szirupos palacsintát bámultam- gondolkoztam, és arra jutottam, hogy utánajárok a Chris-Sabrina csóknak. Túlságosan szeretem Sam-et, hogy elhiggyem, a csók részéről is megtörtént. Szívem szerint, ha most meglátnám magamhoz szorítanám, és elmondanám neki, hogy mennyire szeretem. – Szinte a szemme előtt játszódott le a jelenet, amikor valaki köhintett. Nem női hang volt. Említett szamár. Beszélnünk sem kellett a fiúkról, már ott teremtek. Chris és Zack a kis konyha ajtajában álltak. Chris fülig mosolygott. A szám elé kaptam a kezem. „Vajon mióta állhattak ott?” Sue rámnézett.
- Gyerünk Cathy! Itt a lehetőség, hogy valóra váltsd az álmaidat. - Vadóc mosolygott. Chrisre néztem, aki boldog vigyorral az ajtófélfának támaszkodott. Lepattantam a székről és a nyakába borultam. Annyira jü volt újból átölelni, hogy elsírtam magam. Annyira hiányzott az illata, a teste melegsége. Chris a derekamnál ölelt át, és gyengéden a fülembe súgott:
- Nyugodj meg, tündérem! Nem sírj! Én is szeretlek. - A könnyeim teljesen átáztatták Chris vállát. A nyakára tapasztottam az ajkaimat, és egy puszit nyomtam rá, aztán felszippantottam az illatát. A gyomrom összeszorult a boldogságtól. Chris felcsúsztatta a kezét a lapockámig, és erősen megszorított. Még egy picit fel is emelt. :)
- Szóval… - szakította félbe az örömpillanatokat Zack. A fiú mindenkihez beszélt, de egyfolytában Sue-t nézte. - Igazából azért jöttünk, mert hoztunk nektek valakit. - Oldalra hajoltam. Chris és Zack háta mögöttük, ott volt Becca. Rózsaszín, fekete pöttyös ruhácska volt rajta. Fölötte hosszú rózsaszín kardigánt vett fel. Pici rózsaszín csizmával párosította az öltözékét. Olyan volt, mint egy angyalka.
- Cathy!!! - rohant le. - Azt hittem, hogy bajotok esett. Nagyon megijedtem. - Szorosan átöleltem.
- Nyugodj meg – mondogattam neki, miközben a haját simogattam. – Szerencsére semmi ne történt.
Becca rám nézett, és egy cuppanos puszit nyomot az egyik oldalamra. A tekintete a mögöttem lévő Suera vándorolt, a szeme pedig felcsillogott.
- Sueeeee – tipegett oda a barátnőmhöz, hogy átölelje. Felálltam, és néztem, ahogy Jessie göndör haját markolja, miközben ölelgeti. Becca megfogta Sue kezét, és hozzám vezette, majd megfogta az én kezemet is. A nappali felé navigált minket. Egy pillanatra megállt, hátrafordult, elengedte a tenyeremet, és fiúknak intett, hogy jöjjenek. Zack és Chris összenéztek, majd mosolyogva követtek minket. Becky a kanapéhoz vezetett.
- Üljetek le, mert beszélnünk kell. – parancsolta meg nekünk, mire mindenki helyet foglalt, és a tekintetek pedig a kislányra szegeződtek. - Tehááát… Tegnap beszélni akartam veletek, mert fontos dolgot tudtam meg. - Felvont szemöldökkel néztem. - Tudooom!!! Anya azt mondta, hogy ne hallgatózzak, de egyszerűen nem bírom abbahagyni a kémkedést. – Vállalta be a bűnét, amitől mindenki elmosolyodott. - Tegnap este, amíg Alexet kerestem hallottam, ahogy azok a boszorkák - lábujjhegyre állt, és kezét a magasba emelte, mint ahogy a mesebeli boszorkányok szoktak az üstjeik fölött, amikor bájitalokat készítenek - arról beszéltek, hogy milyen jól átvertek titeket, és milyen könnyű volt megszerezni Christ és Zacket.
A szemem kikerekedett és nem akartam hinni a füleimnek. Valami összeomolt bennem. Megvádoltam Christ, pedig ártatlan volt, nem csinált semmit. Jobban is megbízhattam benne. Azt hiszem az irigység elvakított.
A szemem el kezdett csípni, és nagyon dühős lettem. – Minden barátnőjük tapsolt, és gratulált a két ördögnek. Azt mondták, hogy csodás munkát végeztek. Ekkor meg akartalak keresni benneteket, mert sokszor láttam, ahogy Chris és Zack szenvednek, amikor azokkal a fiúkkal látnak titeket - bűnösen pillantottam Samre. „ Megvádoltam, pedig ártatlan.” mondogattam magamban. Egy könnycsepp gördült le a szememből, majd a súlyának köszönhetően villámgyorsan leszállingózott az oldalamon, majd a combomnál helyezkedő tenyeremre érkezett. Gyorsan letöröltem a nyomokat, és Becca-ra néztem. - A lányok azt mondták, hogy még csak most jön a java, ugyan is sikerült a fiúk bizalmába férkőzniük…
- Azt csak hiszik - mondta feldúltan Zack, és Suera pillantott.
- Azt tervezik, hogy teljesen elszakítanak titeket a fiúktól. Elvileg már beszéltek Connorral és Kevinnel, de nem tudom, hogy sikerült-e őket is belevonni az egészbe, mert elrohantam, hogy megkeresselek titeket. Sajnos pont akkor mentetek el, én meg elviharoztam Chrisékért. Elmondtam nekik, hogy elmentetek, és ha a fiúk...
- Nem lettek volna, ki tudja mi történt volna - fejeztem be Rebecca mondatát.
- Tehát... - Becky vett egy mély levegőt. - a fiúk ártatlanok.
Kínos csend uralkodott a szobában. Sammel egymást néztük, ahogy Zack és Sue is. Becky hozzám, és a mellettem ülő Jessiehez tipegett. Átölelt minket.
- Sok sikert! - suttogta a füleinkbe. Én pedig az övéhez közelítettem.
- Fogalmad sincs, hogy milyen büszke vagyok rád. - átöleltem az unokahúgomat. A korához képes nagyon okos kislány. A kíváncsi természete nem először mentett meg.
- Akkor én megyek is!- Pattant fel. - Nemsokára ajándékozás. Segítenem kell anyának, hogy elkészítsük az ajándékokat, amit nektek hoztunk. – közölte, majd széles mosollyal az arcán sarkon fordult és elment. Csak négyen maradtunk.
- Öö... Sue - szólalt meg Zack. - Beszélhetnénk? – mosolygott idétlenül.
- Menjetek csak! - vágott rá Chris. - Azt hiszem nekünk is van némi megbeszélni valónk.- Suera pillantottam, és bólintottam.
- Itt várunk meg benneteket, drágám. Menj csak.
- Na, Cathy? Milyen volt a reggeli? - kérdezte vidám hangon Sam. Szégyenlősen lenéztem.
- A legfinomabb, amit életemben ettem.
- Az jó, mert Zackkel csináltuk.
- Chris, én nagyon sajnál...
- Cssss - közelebb lépett, és az ujját az ajkaimra tapasztotta. - Felejtsük el! – Addig nem állt meg a közeledéssel, míg teljesen egymáshoz nem simultunk.
- De én bűnös...
- Nem vagy az. - vágott félbe. Szinte suttogott. - Ha te hibás vagy, akkor én is. Nem kellett hagynom, hogy az a boszorka megcsókoljon.
- Nem csak azért vagyok bűnös, mert megvádoltalak, hanem mert veszélybe sodortalak. - a homlokán lévő kék púpot simogattam meg.
- Aucsss - szisszent fel. Rögtön elhúztam az ujjam. Elmosolyodott. - Csak vicceltem. Ez a volt a legfinomabb érintés, amit a púpom kaphatott. Elnevettem magam, közben könnyen szöktek a szememből. Átöleltem, és jól megszorítottam. - Szzz - megint felszisszentett. - Ez most tényleg fájt egy kicsit. - Felemeltem a pólóját. A mellkasa tiszta zúzódás volt. Végighúztam rajtuk a kezemet, majd Samre néztem.
- Bocsáss meg! - megpusziltam mindegyik sérülését. Megint elmosolyodott.
- Most már sokkal jobb. - örültem, de mégsem tudtam abbahagyni a sírást. - Gyere ide, kicsi tündér. - magához szorított és megcsókolt. Annyira hiányoztak a csókjai.
- Mostantól bármi is történjen eszedbe ne jusson az életedet kockáztatni miattam. - mondtam lágyan, de határozattan.
- Ezt nem kérheted tőlem. Van fogalmad, hogy mit éreztem, amikor tegnap este kerestelek, hogy beszéljünk, hozzáteszem, Sue bátorított, és Becca azt mondta, hogy a rohadék Connor elvitt egy szórakozó helyre. Egy szórakozó helyre, de nem is itt, hanem Párizsban. Azt hittem nyomban megöl...
- Csss... - nem hagytam befejezni a mondatát. - Ne beszéljük róla. – mosolyodtam el, és még jobban hozzábújtam. Egy pillanatra felnéztem az arcára. - Még egy utolsó kérdés. Most hol vannak?
- Nem tudom. Miután jól elintéztük őket, Philip, Rick, és Kyle gondoskodtak róluk. Remélem, egy egy sivatagba küldik őket, és...
- Csss... Most már tényleg ne gondoljunk rájuk. Philip, Rick és Kyle? Hogy kerülnek ők a képbe?
- Becca nekik is mesélt. Mellesleg apud mindenről tud, mert valaki értesítette, ahogy Jessie szüleit is. Mindegyikük méltó büntetést akar a két fiú számára, de úgy vélem, ti se fogjátok szárazon megúszni – fintorodott el.
Nagyon sóhajtottam. Vajon mi vár rám? Chris újból szorosan átölelt, én pedig csak hagytam. Puszit nyomtam a nyakára, mire ő ő újból megcsókolt. Enyhén beleszédültem és a térdem összerogyott.
- Jaj, jaj... – szólalt meg Chris, miközben átfogta a derekamat.
- Ez teszed velem - durcáskodtam. Sam csak nevetett, ahogy én is.
- Viszont van egy rossz hírem is. – törte meg újból a csendet, én pedig elhúzódtam és homlokráncolva néztem. – Apud látni akar, de…
- De??? Mi az? - sürgettem Samet.
- De a családi vacsora előtt... – baljóslóan nézett rám.
- Ma? A vacsora előtt? Nagyon dühös, ugye? Akkor inkább már most megyek oda. Nem akarom, hogy még…
- Angyalom, nyugodj le. - ölelt át. Kezdem rájönni, hogy szörnyen hiányoztak az ölelései. Én is átöleltem, és erősen magamhoz szorítottam.
- Ez olyan megnyugtató...
- Gyere, dőljünk le egy picit, amíg Sue és Zack visszajönnek. - Befeküdtünk az ágyamba. Szorosan átöleltem Christ, és egy pillanatra el is szunyáltam. Egy órával később keltünk fel. Bárcsak ez a pillanat nem ért volna véget. Nem mondhatnám, hogy vártam a következő fél vagy egy órát. Chrisszel lassan bebandukoltunk a házba. Idegesen néztem rá. Ő megszorította a kézfejezem, majd a tekintetével bátorított, hogy menjek be apámhoz. Felsóhajtottam, ezzel próbálva összeszedni az összes bátorságomat, majd a sötétbarna ajtóhoz vettem az irányt.
Apám, ahogy általában, a könyvtárban töltötte a délutánt. Lehet, hogy a könyvimádatomat tőle örökültem.
Bekopogtam, majd az aranyozott kilincshez nyúltam. Megragadtam és egy határozott mozdulattal lenyomtam, de nem mentem be. Megvártam, míg apám beinvitál. Nem kellett sokat várakoznom. Apám rögtön reagált. Mikor beléptem, nem ült és nem olvasott. Olyan volt, mintha már várt volna.
- Apa – szólítottam meg, csendes, kedves hangon, de ez nem változtatott semmin. Az arckifejezése ugyanolyan komoly és haragos volt.
- Ülj le! – kért meg, de a hangja inkább parancsoló volt, mint kérlelő. Leültem, és inkább a padlót bámultam, mint apám arcát. Nem kellett elemezgetnem, hogy tudjam, a csalódás minden jele megmutatkozik rajta.
- Apa, én…
- Most én beszélek, te pedig hallgatsz – szakította félbe a mondandómat – Cathleen – szólított a teljes keresztnevemen. Ebből is azt következtettem, hogy nagyon dühös, hisz mindig Leyanak becéz. – Mondd csak… Nem gondoltál rólam, édesanyádról, a nagyszüleidről, Chrisről, a családodról, amikor tegnap este szó nélkül elmentél? De nem is az a bajom, hogy elmentél. Tudod, hogy nem vagyok az a konzervatív, szigorú apuka, aki mindent megtilt a gyerekeinek. Elég lett volna szólnod. Legfeljebb veletek küldtem volna Ricket vagy Philipet. Valaki, aki nálatok idősebb, aki meg tud titeket védeni két alkoholtól befolyásolt elméjű, túlbuzgó hormonokkal rendelkező sráctól.
Chris hallatára összeszorult a gyomrom. Akkor azért nem gondoltam rá, mert mérges voltam. Elvakított a düh. Azt gondoltam, hogy ha ő ennyire becsül meg, akkor én is et fogom csinálni. Nem tudom. Talán azt akartam, hogy neki is fájjon, ugyanúgy, mint nekem.
- És most itt állsz előttem. Hála Merlinnel csupán pár zúzódással és karcolással úsztad meg, de mi lett volna, ha a fiúk nem érnek oda? Mi lett volna, ha Becca nem hallgatózott volna? Mi? – szünetet tartott, megdörzsölte a halántékát, majd folytatta. – Tudhattad volna, hogy Chris nem hagyja ennyiben, ha megtudja, hogy az a srác ilyen messzire vitt. Őt is veszélybe sodortad, ahogy magadat is. – ismét elhallgatott, majd pár másodperc múlva mély, nyugodt hangon szólt. - Csalódtam benned. Szörnyen nagyot csalódtam benned!
Nem kellett több, hogy a könnyem kipotyogjanak. Vigasztalhatatlan sírás tört rám.
- Apa! Kérlek! Bocsáss meg! Tudom, hogy hibáztam, bűnös vagyok, de szívből kérlek, bocsáss meg! Még csak egy kislány vagyok, aki egyfolytában hibázik, rossz lépéseket tesz és szüksége van az apukájára, aki a legsötétebb alagutakból is a fény felé tudja vezetni.
Apám rám pillantott. A szeme, az arca megváltozott. Teljesen mást sugároztak. Fájdalmat, megkönnyebbülést, szeretet. Felém lépett és jó szorosan átölelt.
- Soha többé ne tedd ezt velem! – parancsolta meg. Hagytam, hogy a felszínre törjen a belőlem kiszabadulásra váró sírás. Hangosan zokogtam és átkaroltam apukámat. Pár percig így maradtunk, majd apum elengedett, kivett a zsebéből egy szövet zsebkenőt és letörölte a könnyes arcomat. Elmosolyodott, majd megtörte a csendet.
- Most viszont nyugodj meg – a hangja teljesen más volt. A szavai vidámabb hangnemen csengtek. – Nem szeretnéd, hogy ilyen állapotban kelljen ajándékokat kapnod és adnod, ugye?
A mosolya szívmelengető volt. Az arcom derűsebb lett, a könnypotyogtatás pedig abbamaradt. Apám homlokon csókolt. Még mindig szipogtam, ezért öntött nekem egy pohár vizet.
Ebédnél nem ettem sokat. Egyszerűen nem tudtam. Chris mondogatta, szükségem van az energiára, hogy minél gyorsabban épüljek fel, és bár aranyos volt tőle, mégsem tudtam enni. Csupán pár falatot.
Ezután a téli kviddics következett. Sajnos a drágámnak, Suenak, a sérülések miatt, nekem pedig még az agyrázódás miatt is, meg lett tiltva a játék, pedig alig vártuk, hisz idén nagyon kevés meccsünk volt. Chrisnek és Zacknek is meg lett tiltva, de őket egyáltalán nem érdekelte pár kék folt és zúzódás.
A mérkőzés után egy kis szünetet tartottunk, hisz a játékosok eléggé elfáradtak, a meccs pedig döntetlen maradt, mert a vacsi idő miatt a csapatoknak nem volt esélyük befejezni azt. Mind a két csapat ügyesen játszott.
A vacsora előtt Sueval kiültünk az emeleten lévő fedett verandára. Chris és Zack egy pillanatra kijöttek.
Lányok, ne egyetek sokat. – Vadóccal összenéztünk. – Van számotokra egy kis meglepetésünk. – Ettől a mondattól szörnyen izgatott lettem. - Vegyetek fel valami csínosat. Elviszünk benneteket vacsizni egy varázslatos helyre.
- Rendben - válaszoltunk Sueval, majd miután a fiúk bementek elnevettük magunkat. Alig vártuk, hogy megtudjuk mi és hol van a varázslatos hely.
A vacsoránál Sabrina és Cornelia megkérték a fiúkat, hogy üljenek melléjük. Nagyot néztek, amikor mind a két srác visszautasította őket. Még jobban meglepődtek, amikor látták, hogy Chris és Zack mellettünk ülnek le. Zack éppen Suet puszilgatta, én meg Chris olyan közelről beszélgettünk egymással, hogy az ajkaink majdnem összeértek. Néha-néha Chris megpuszilt, vagy én őt. Ezt természetesen addig csináltuk, míg a nagyok a konyhában voltak. Nem akartuk, hogy a szüleink lássák, ahogy iriggyé akarjuk tenni Sabrinat és Corneliat.
Bár a vacsinál megjött az étvágyam mégsem ehettem sokat. Mindössze pár darab zöldséget ettem. Néha-néha a mellettem ülő Chrisre pillantottam, aki mosolyogva nézte, ahogy eszem.
Miután felszedtük az asztalt a nappaliban ültünk le és elkezdtük az ajándékozást.
Christől egy ezüst szívecske nyakláncot kaptam. Vagyis csak a felét, amin az ö neve áll. A másik része pedig, amin az én nevem szerepel, nála maradt.
- A másik ajándékod pedig otthon vár rád. Nem mertem idehozni, mert problémák lettek volna a hazaszállítással. - nevetgélt. A szemeim elkerekedtek, de nem kérdeztem meg, hogy mit kaptam, mert tudtam, hogy nem fogja elmondani. A „meglepetés” válaszból pedig úgyse jöttem volna rá magamtól, így hát hanyagoltam a kérdezősdit.
Vadócommal felmentünk elkészülni. Egy comb középig érő, fekete csipkeruhát vettem fel, aminek selyemszalag volt a derekán, melyet hátul masniba végződött. Piros, magas sarkú, rövidszárú csizmát vettem fel. A hajamat kontyba fogtam. Nem használtam sok sminket, hisz természetes kinézetet szerettem volna.
Sueval végre elkészültünk, majd lementünk a nappaliba, ahol a fiúk, csinos öltönyökben, ránk vártak. Mind a kettőnek fülig ért a mosolya. Sueval felvettük a kabátjainkat, majd elindultunk. Egy rövid séta után egy barlanghoz érkeztünk. Az egész gyertyákkal volt kivilágítja. Belül különböző virágok kúsztak a falain. Az egyik oldala nyílt volt, és attól tartottam, hogy fázni fogunk, de amikor beljebb kerültünk, rájöttem, hogy tévedtem, mert jó meleg volt. Chris látta, hogy a nyílt oldalt nézem, mögém ált és a fülembe suttogott.
- Milyen csodálatos is a mágia.
Elmosolyogtam ő pedig arcon puszilt.
A vacsora elég romantikusra sikerült. A fények, az étel, a pezsgő, a zene… Mind tökéletes volt. Chrishez bújva rájöttem, hogy szörnyen nagyon hiányzott. Az ölelései, a csókjai, az illata, a teste melege… Minden.
Nagyjából fél tizenkettőre értünk haza. Egyikünk sem volt fáradt, én pedig még Chrisszel akartam lenni, így hát Sueval azt a remek ötletet találtuk ki, hogy tarthatnánk egy kis esti medencézés. Gyorsan, de halkan valahogy bejutottunk a hálónkba, majd miután kiválasztottuk a fürdőruháinkat és felvettük őket, lementünk a medencéhez. Rajtam egy egyszerű fehér-sötétkék csíkos darab volt, mely kiválóan kihangsúlyozta a szép, aranybarna bőrömet. A hajam pedig lágy hullámokban ereszkedett le a vállamon.
A medence annyira gyönyörű, főleg estétként. Kék színű, sok dísszel, és ahogy a víz alatti lámpák megvilágítják… Egyszerűen álomszép.
Sueval leraktuk a víz körül rendezett napágyakra a törölközőinket, majd leültünk. Én egy puha köntöst is hoztam magamnak.
- Mi volt ma veled, drágám? Minden rendben van közted és Zack között? – kérdeztem, halk, érdeklődő hangon.
Sue válaszát hallgattam, amikor két alak lerohant minket. Ijedtségemben felsikoltottam, de miután hallottam a személyek röhögését lenyugodtam, hisz a két ismeretlen igazából Chris és Zack volt. Chris felkapott, ahogy Zack is Sue-t. Szabadulni próbáltam, de nem tudtam. A fiúk beleugrottak a medencébe. Egy pillanat alatt a víz alá kerültünk. Chris megfogott és megcsókolt, aztán elengedett és felfelé kezdett el úszni. Követtem a példáját, majd amikor a felszínre értünk Sam el akart menekülni, viszont én a keze után kaptam, majd amikor közelebb kerültem hozzá a nyakába csimpaszkodtam.
- A-aaaa – szóltam gúnyos hangon. – Ezt nem úszod meg szárazon. – kezdtem el nevetni, majd lenyomta a víz alá, ő pedig magával húzott. Együtt felúsztunk, és valahogy a medence egyik sarkába kerültünk. A lábammal átfogtam Chris derekát és a nyakánál átkaroltam. Pár másodperig egymás szemébe néztünk, mire Chris újra meg akart csókolni, viszont én elengedtem és elrugaszkodtam a faltól.
- Ez a büntetésed! – nevettem el magam, és a medence közepére úsztam. Hátrafordultam, hogy megnézzem Christ, de addigra már nem volt ott. Egyszer csak valaki mögém került, és átkarolt a hasamnál. Mivel váratlanul ért újból felsikoltottam, de egyből a számhoz kaptam a kezem.
- Csak nem megijedtél, tündérem? – gúnyos hangon kérdezte Chris. Megfordultam, ő pedig csókot lopott tőlem.
- Te mindig megkapod, amit akarsz, igaz?
Erre a kérdésemre nem válaszolt, csak ironikusan mosolygott.
Miután elfáradtunk kijöttünk a medencéből. Belebújtam a köntösömbe a törölközőt meg a hajamra csavartam. Chrisszel egy napágyba feküdtünk és azt vártuk, hogy száradjuk meg. A fejem nagyjából a vállánál volt. Átkaroltam a mellkasánál és ő is átölelt.
- Szeretlek, tündérem! – suttogta a fülembe.
- Én is téged – mondtam remegő hangon, majd becsuktam a szemem.
Korán reggel arra ébredtünk, hogy a napágyon aludtunk el. Gyorsan felmentünk a szobáinkba. Belebújtam a pizsamámba, majd befeküdtem az ágyamba és az elmúlt napra gondoltam. Újra mély álomba merültem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése