Chris naplója

Chris Sam Gartner naplója

Chris, ugyanúgy, mint Cathy, kis kora óta vezet naplót. Ahogy megtanult írni, anyukája vett neki egy szép, ég kék színű, vastag füzetet meg egy láthatatlan tintájú tollat, majd azzal adta át a kisfiúnak, hogy ebben a füzetben nyugodtan leírhat mindent, amit érez, tapasztal, vagy ami  vele történik. Chris először nem értette, hogy az miért jó neki, vagy hogy miért van erre szükség,de még akkor sem, amikor megragadta a tollat és elkezdett írni.
Egy nap viszont valamin nagyon feldühödött. Mérges volt és tombolni akart. Fel-alá járkált a szobájában, amikor az egyik polcon megpillantotta az ég kék füzetet, ami már enyhén kezdett porosodni, na meg a varázslatos tollat. Gondokozás nélkül megragadta őket, és egy órán keresztül, megállás nélkül írt. Ekkor ismerte meg a napló értékét.


Tovább a naplóhoz ->

Chris szemszögéből 2010. dec. 06

A tegnap esti verekedés után Rick és Philip nem kevés ideig papoltak Zacknek és nekem.
- Normálisak vagytok, hogy így összeverekedtek? - kérdezte felháborodva Rick.
- Állatok vagytok vagy emberek? - folytatta Philip.
- Emberek vagyunk, de mi is férfiből készültünk. - mondta Zack.
- Mond csak Rick. Te nem lennél féltékeny, ha Gabby-t egy seggfej tapizná? Vagy Philip, milyen érzés lenne, ha Bellát más karjaiban látnád? - a fiúk nem válaszoltak. Összenéztek, majd Rick mélyen felsóhajtott.
- Jól van. Inkább ide hívom Daisy-t, hogy segítsen összeszedni magatokat. - Feküdjetek le, mert holnap kirándulunk. Elég volt a mai napból. - Philip Rickkel kiment a szobából, és csak én meg Zack maradtunk bent. Frederick és Jason Patrickkel és Justinnel voltak.
- Haver rohadt dühős vagyok. - Szólalt meg Zack.
- Nekem mondod? Addig vertem volna azt a szemetet, amíg ki nem verem belőle a szuszt is.
- Kevés volt a kis Kevin nevű gyereknek a hasba ütés! - bosszankodott Zack.
- Milyen mákja van mind a kettőnek. - hangosan gondolkodtam.
Miután Daisy kitisztította a sebeinket, Zackkel lefeküdtünk aludni. Behunytam a szemem, de az alvás nem ment egy könnyen. A fantáziám túl élénk volt. Ahányszor becsuktam a szemem, előttem Connor jelent meg, ahogy Cathyt ölelgeti, és csókolgatja. És én csak nézem, és képtelen vagyok tenni bármit is, hogy megállítsam.
A kerben sétáltam, amikor Leah kedvenc helyéhez értem. Ott volt Connor. A fűben feküdt, alatta pedig Cat. A legrosszabb az volt, hogy az angyalom nem volt magánál, és Connor arra készült, hogy ezt ki is használja. Odamentem, hogy leszedjem Cathyről. Sikerült is, de Leah eltűnt alóla. Connor felröhögött. Felállt, és a szemembe nézett.
- Sosem lesz újra a tiéd. Örökké az enyém lesz. Nem fogod már viszont látni. Egy életre elveszítetted. - Olyan dühös lettem a szavaira, hogy akár meg is öltem volna ott helyben. Bemértem egy ütést, de Connor elpárolgott, és egyedül maradtam.
- Cathy! Hol vagy? Cathyyyy! - nagyon megijedtem. A gyomrom összeszorult, és sírás kínzott. Ekkor felriadtam. Kiderült, hogy csak rosszat álmodtam. Egy részem megnyugodat, végül is ez csak egy rémálom volt, de a másik részem attól félt, hogy akár igazzá is válhatna. Felkeltem. Meg sem kíséreltem visszaaludni. Még egy ilyen rémálom, és tényleg halálra verem Connort. Lementem a konyhába. Megálltam az ajtóban, mert életem szerelme egy magas széken ült, kifelé bámulva a kertben. Szívem szerint odarohantam volna, és teljes erőből magamhoz szorítottam volna. Addig ölelgetném, amíg... Örökké. Még pár percig gyönyörködtem a sötétbarna, göndör hajában, majd lassú léptekkel bementem.
- Jó reggelt! - mosolyogtam. Cathy lepattant a székéről, majd a pultra rakta kávés bögréjét. - Elég korán van. Szokatlan, hogy ilyenkor látlak, annak révén, hogy tudom, mennyire szeretsz aludni.
- Aaa... Igazából direkt keltem korán. - elmosolyodtam. Cathy plusz koránkelés egyenlő soha.
- Ah... Igen? Mi oka? - Leah-t néztem, ahogy próbál hazudni. Látszott rajta, hogy ő sem aludt jól.
- Miért csinálod? Kiver a frász!
- Mégis micsodát? - éreztem, hogy még mindig szeret. A hangjában harag rejtőzött, de mégis kedves volt.
- Micsodát? Úgy beszélsz velem, mintha semmi sem történt volna. A mosolyod, és a hangod... - hirtelenül elnémult.
- Igen? Folytasd csak. Azt akarod mondani, hogy...
- Igen! - szakított félbe. - Még mindig szeretlek. De ahogy láttam nem kölcsönös. - elmosolyodtam. Tudtam, hogy még mindig szeret. Végül is miért lenne féltékeny Sabrinára, ha nem szeretne? Elmosolyodtam. Közelebb mentem hozzá. Nem beszéltem, csak néztem. Cat a padlót pásztázta. A mutató ujjamat az álla alá raktam, és felemeltem a fejét. A szemünk összetalálkozott. Be akartam bizonyítani neki, hogy én is szeretem, és hogy Sabrina csak egy félreértés. Egy csók, és biztos leszek, hogy Connor nem jelen semmit számára. Ekkor Willow, a fő házimanó bejött a konyhába. Cathy eltávolodott tőlem, majd kirohant. Idegesen a pultra csaptam, majd a könyökömmel rátámaszkodva a tenyerembe temettem az arcom.
- Elnézést úrfi. - kért bocsánatot Willow.
- Semmi gáz, Willow. Nem te vagy a hibás.
Reggelinél egész végig Catet figyeltem. Ő is engem, addig amíg Sue oldalba nem bökte. Leah megértette a jelzést, és elfordította a fejét. Indulás előtt felvettem a kabátomat, elraktam a varázspálcámat, majd kimentem a ház előtt. Sabrina kijött hozzám.
- Hogy s mint? - kérdezte mosolyogva.
- Sehogy. Cathyvel rosszba vagyunk.
- Még mindig? - a hangjában szomorúság volt. Ránéztem. Ügyetlenül mosolygott. - Rosszul érzem magam, mert tudom, hogy mindezt miattam van. Ne haragudj rám. - Nem válaszoltam. A többiek kijöttek, és a zsupszkulcs felé indultunk. A séta hosszú volt, és alig vártam, hogy hazamenjünk. Egyáltalán nem volt kedvem ehhez.
Mikor hazaértünk felmentem a szobámba. Nemsokára kopogtak az ajtónkat. Zack nyitott. Sue volt az, de a haverom pechére nem hozzá jött. Velem akart beszélni.
- Nyugodj meg, nem hozzád jöttem, hanem ahhoz a trollagyú unokatestvéremhez - hallottam az ajtóból. Felálltam, és Zack kitolt az ajtón. Sueval kimentünk a folyosó egyik olyan helyére, ahol senki sem hallhatja a beszélgetésünket.
- Trollagyú? - kérdeztem felháborodtam.
- Körülbelül azon a szinten jársz - mondta Sue. Lehet, hogy igaza is volt. - Na de nem ez a lényeg. Tudok a reggeli beszélgetésetekről Cathyvel. - „Huhh, a francba. Miért mondanak el mindent egymásnak a lányok?” gondoltam magamban.
- Muszáj kibeszélnetek mindent, ami köztünk történik? - kérdeztem.
- Nem muszáj, de mivel közérdekűen mindenki tudja, hogy már nem jártok és te rányomulsz, így más a felállás. - nem igazán értettem egyet.
- Nem nyomultam..
- Ja, persze.. A bocsánatkérést meg majd elmondja egy ogre, mi?- mosolygott. Ezt inkább viccelődős hangon mondta, mint lecseszős.
- Hát nem éppen - válaszoltam.
- Na akkor húzd fel a gatyádat és szedd össze magad. Kérj bocsánatot, bombázd rózsával, csokival, vagy Merlin tudja, de nem érdemli meg ezt!- mondta. Nagyon rég csináltam ilyet Cathynek, pedig ő megérdemelte. Mi több! Ennél sokkal többet érdemelt.
- Próbálkozom, de el sem tudod képzelni milyen nehéz egy fiúnak kinyilvánítani az érzéseit. És a legrosszabb, hogy azt se tudom bebizonyítani, hogy nem én kezdeményeztem Sabrinánál - mondtam sajnáló hangon.
- Ez már a te dolgod, én csak szólok, mielőtt hatalmas lelki sérüléseket hagysz az én szeretett barátnőmön...
- Hát, még ő milyen sérüléseket...
- Na- na- naaa! - már megint félbeszakított. - Ő nem direkt csinálta, csak próbálja megőrizni a méltóságát…
- Ahogy én is. - vágtam rá. - Szóval mit tegyek? - kérdeztem tanácstalanul.
- Mondjuk keresd meg ma este a Maszkabálon, suttogj a fülébe szép szavakat, vagy nem tudom, de éjfél előtt találd meg, bárhová is megy…
- És ha a mellékhelyiségre megy?- nevetve viccelődtem.
- Jajj, de bolond- gyengéden ütött a vállamra, majd ő is felkacagtam. Épp visszafelé indult a hálójába, amikor megszólaltam.
- Hey Sue! Jó uncsitesó vagy- épp a kanyarnál tartott.
- Te is nekem, bármennyire is vagy néha butus- nevettem, majd el kezdett rohanni a szobája felé. Mosolyogva megráztam a fejem, majd én is a hálószobám felé vettem az irányt.
- Hol voltatok Chris? - kérdezte Zack. Az ágyán feküdt, bal kezét a feje fölött pihentette.
- Kint a folyosón. Beszélgettünk.
- És miről?
- Cathyről. - Zackket néztem, aki az ágyára ült fel.
- És pontosabban? - kíváncsi tekintete engem bámult a válaszomra várva.
- Hát, hogy beszélnünk kell, meg bocsánatot kell kérnem tőle. Figyi Zack. Ma este mindenképpen beszéljünk a lányokkal. Mind a kettőnk hibázott, és a lányok eleget szenvedtek miattunk. - Zack a padlót nézte. - A bálon keressük meg őket.
- És mi lesz Corneliával és Sabrinával? Hiszen megkértek minket, hogy kísérjük el őket a bálon.
- Attól még a kísérőjük lehetünk, de a lányok sokkal fontosabbak. Nem tudom, de engem megesz a féltékenység, ha Connor Cathleenhez ér. Puszta kézzel darabokra szedném.
- Ne is mond! És Kevin? Úgy hogy tudom, hogy szerelmes volt az én angyalomba még jobban feldühödöm. Nem merek arra gondolni, hogy a karjaiban tartja. Ha meglátom… - Zack felállt. A szeme a távolba nézett.
- Hej, nagyfiú! Tartsd vissza a túlcsorduló gyűlöletedet. Nem kell több probléma.
- Bocs, de tényleg…
- Tudom. - szakítottam félbe. - Én is úgy érzek.
- Menjünk ki futni. Legalább megnyugszunk egy picit. - ajánlotta fel Zack.
- Jó ötlet. - felöltöztünk, és egészen 6-ig kint voltunk. Nagyon sokat futottunk, de jól is esett. Felmentünk, majd nekiálltunk készülődni. Először is letusoltunk. Régimódi öltönybe bújtam. Cipő, maszk és illatszer. Bevetésre kész.
- Zack, bármi is történjen a cél, hogy visszaszerezzük Cathyt és Suet.
- Hajrá, haver!
A szobák előtt találkoztunk Sabrina és Corneliaval. Lementünk, és ők egyből megtalálták a társaságukat. A barátnőékkel hahotáztak.
A bálterem csodaszép volt. Nagyon sok vendég jött el. Féltem, hogy nem találom meg Leah-t. Lehet, hogy még nincs itt.
- Zack, menjünk a konyhába. Keressük meg Willow-t, és érdeklődjünk, hogy itt vannak-e a lányok, vagy még le sem jöttek.
A konyhába nagy zűrzavar uralkodott. Házimanók rohangásztak. Ételek, és italok készültek. Willow a sütő előtt állt. Épp egy almapitét nézett.
- Willow!
- Igen, úrfi. Segíthetek valamibe?
- Igen. Meg tudná mondani, hogy Cathleen és Susan kisasszony lejöttek már?
- Nem hiszem, úrfi, de ha ragaszkodik hozzá, akkor megnézem.
- Megkérnélek.
- Várjanak meg. Mindjárt jövök. - pár perc múlva Willow lejött, és közölte velünk, hogy a lányok még készülődnek. Vettem egy mély levegőt.
- Nyugi, haver, menni fog! - nyugtatott Zack. Annál idegesebb voltam, mint amikor először vittem el Cathyt randira. Zackre pillantottam, és bólintottam. Kimentünk levegőzni, és kb. 10 felé jöttünk be. Egy kicsit elidőztünk. Leah-t fürkésztem. Fél óráig kerestem, de nem jártam sikerrel. Zack sem. Nyilván, ha megtaláljuk az egyik lányt, a másik is meglesz. Sokkal nehezebb volt, hogy maszk is volt mindenkin. Cornelia és Sabrina felkértek minket táncolni. Ezzel is elment legalább egy ¾ óra. Negyed 12 - re járt, amikor eszembe jutott, hogy fent hagytam a pálcám, és hogy talán varázslatot kell használnom. Felmentem, de nem volt könnyű kikerülni a sok embert. Fél 12-kor újra a bálteremben voltam. Kimondtam a kereső varázsigét, de Cathy nem volt a bálteremben. Kimentem a fedett verandára, a kertbe, de sehol sem találtam. ¾ 12. Már csak pár perc és éjfél. Már megint kimondtam a kereső bűbájt, de a lányok megint nem voltak bent. Az idő telt, a füleimben pedig Sue szavai zengtek „…de éjfél előtt találd meg, bárhová is megy…”
- 10, 9, 8, 7, 6, 5... - Mindenki ordítozott. A tömeg között futottam. Mindenki levette a maszkját.
- Hej, vedd le a maszkodat. - szólt egy fiú. - Már elmúlt éjfél. - nem igazán figyeltem az idegenre, csak továbbmentem. Végül levettem a maszkomat, és körbenéztem a bálteremben. Cat és Suenak nyoma sem volt. Kiszúrtam Zacket, és kifelé mutattam. Az ajtó előtt vártam.
- Na megtaláltad a lányokat? - kérdezte Zack. - Mintha a föld nyelte volna el őket.
- Nem. És ez nyugtalanít. Biztos, hogy Connor és Kevinnel vannak. - Zack felmordult.
- Zack! Zack! - Rebecca, Cathy legkisebb unokahúga, aki mellesleg rajong Leahért idegesen, könnyes szemekkel rohant Zack felé.
- Mi az Becca? - Zackkel leguggoltunk, hogy egy szintbe legyünk a kislánnyal. Becca rám nézett a nagy boci szemeivel.
- Kisz - nem tudta normálisan kimondani a nevem. Annyira aranyosan jött ki. - Kéjlek kejes meg Cathy-t. Elment azzal a fiúval.
- Becca, figyelj rám! - ijedt meg Zack. - Sue is velük van.
- Igen. A fiúk elvitték őket a kedvenc helyükje. A fiúk azt mondták, hogy bulizni akajnak.- Felálltam.
- De hiszen az Párisban van. - mondtam.
- Becky, mi a hely neve? - kérdezte Zack. - Véletlenül nem Magic Drinks & Funny dance?
- De igen.
- A francba! - bosszankodtam. Zack megcsípte a combomat, és Beccara nézett. A szájáról leolvastam, hogy „ Hülye, ne a kislány előtt.” - És szóltak valakinek?
- A-aaaa.
- Figyelj ide, Becky! Nyugodj meg, menj be, igyál egy juice-t, és ne mondj senkinek semmit, jó? Mi majd visszahozzuk a lányokat.
- De mind a kettőt, jó?
- Hát persze. - újra a kislány mellett guggoltam. Letöröltem az arcáról a könnyeket. - Na eredj - mosolyogva, kedvesen szóltam. A kislány szintén elmosolyodott, és a bálterem felé vette az irányt.
- Zsupszkulccsal?
- Induljunk!
Életem leghosszabb útjának tűnt. A zsupszkulcs igen messze helyezkedett el a szórakozóhelytől. Sietve mentünk, szinte rohantunk. Egyszer csak sikoltásokat hallottunk a messzeségből. Zackkel összenéztünk. Még gyorsabban futottunk. Nem messze a klubtól, az erdő szélén két ismerős alak két lányra feküdt. Az egyik Connor volt, a másik meg Kevin. A szívem kihagyott pár dobbanást. „Cathy!” valami riasztott.
- Most öllek meg te szemétláda! - ordította ki magát Zack. Mintha a számból vette volna ki a szavakat. Elkezdtem rohanni. Az adrenalintól pörögtem. Most nem akartam elővenni a pálcámat. Saját kezemmel akartam elintézni a dögöt. Megfogtam a pólójánál, és lerántottam Leahról.
- Múltkor szerencséd volt, de most… - ökölbe szorítottam a kezem. - megkapod, amit érdemelsz. - Egy óriásit ütöttem a bal oldalán. Connor megpördült, és a földre esett. Felemeltem, és megint ütöttem. A féreg újra a földre zuhant. Ráültem és elkezdtem verni.
- Te rohadt szemétláda. Múltkor nem tanultál? Nem értetted meg, hogy nem nyúlhatsz hozzá? - Csak ütöttem is ütöttem. Connor bal kezével visszaütött, és leszedett magáról. Felállt, és belém rúgott.
- Mit képzelsz magadról, te kis senkiházi. Azt csinálok, ami akarok, és akkor, amikor kedvem támad. És te nem tehetsz semmit. Nézz csak - Cathy védtelen testéhez rohant, és megnyalta a nyakát. Majd felfordult a gyomrom. Most már nagyon begurultam. Felálltam, ahogy ő is. Elkezdtünk verekedni. Nagyokat ütöttem. Észre sem vettem, hogy Connor a földön fekszik, és én csak ütöm, és ütöm. Valaki lerántott róla. Ellenkeztem.
- Chris! Chris! Térj magadhoz! - megrázott. Philip volt az.
- Mi a jó Merlint kerestek itt?
- Te kérdezed? Te? És én mit mondjak? Dana, Cay barátnője…
- Tudom, hogy ki ő. - Philip sóhajtott.
- Nem találta Cathyt, és nálam érdeklődött, hogy hol van. Beccatól megkérdeztük, és elsírta magát, majd mindent elmesélt. Miért nem szóltatok senkinek te ökör? - Philip nagyon dühős volt.
- Gondolod, hogy volt idő? Siettünk. Ki tudja mi történt volna, ha nem érünk ide. Te kockáztattál volna, ha? Kockáztattál volna? És én vagyok az ökör? Te seggfej! - Philip megütött. - Állítsd le magad! - ordítozott. Letérdelt Connor mellett, aki a földön feküdt. Szívem szerint megrugdostam volna a szemetet. Láttam, hogy Zack orra vérzik, és ő is jól elintézte Kevint. Rick és Kyle Kevin mellett térdeltek. Zackkel Cathyhez és Suehoz rohantunk. Levettem a kabátomat, és betakartam a teljesen átfagyott testét. Felemeltem.
- Cathy, tündérem, kérlek szólalj meg. - Leah kinyitotta a szemét.
- Connor… Ő meg akar… A fejem - elájult. A szeme tiszta könny volt. Átkoztam magam, mert tudtam, hogy ha előbb megpróbáltam volna beszélni vele, akkor nem ment el volna Connorral. Mit több! Ha nem hagytam volna, hogy Sabrina megcsókoljon, akkor egyáltalán nem találkozott volna Connorral.
- Majdnem halálra vertétek ezeket. - szólt Kyle.
- Csodálkozol, bakker? - kérdezte Zack. A karjaiban Sue feküdt.
- Induljunk! - mondtam Zacknek, aki bólintott.
- Ezekkel mi lesz? - kérdezte Philip. - Nem a mi dolgunk, hogy elvigyük őket. - Dühösen rápillantottam.
- Magasról letojom, hogy mi lesz velük. Tőlem itt rohadhatnak meg.
- A számból vetted ki a szó-t - mondta Zack. Elővarázsoltuk a seprőinket. Két - két lepedőt kötöttünk rájuk, és belehelyeztük a lányokat. Elindultunk.
- A faházban leszünk. Nem akarom, hogy Cathy szülei megtudják, hogy mi történt. Egyenlőre nem. - szóltam a nagyoknak.
- Nem tarthatod titokban, Chris. - Szólt Rick.
- Ha ügyesek leszünk - válaszolt Zack - akkor ti kapjátok meg azt a dicsőséget, hogy papolhattok majd nekik. - dühösen, sietve válaszolt.
A házba érkezve gyorsan előkészítettük az ágyakat. Először közel toltuk őket egymáshoz, mert tudtuk, hogy a lányok aggódni fognak, ha nem látják a másikat. A legmelegebb, és puhább ágyneműket varázsoltuk elő, majd pizsire cseréltük a twichesek mocskos party ruháit. Kitisztítottuk Cathy és Sue sebeit, és teát készítettünk nekik. Aztán rendbe szedtük magunkat.
- Chris! Chris! - Cathy rémálmodott.
- Csssss… Nyugi, tündérem, itt vagyok! - befeküdtem mellette, és átöleltem. Ő megnyugodott és szintén átölelt. Egész éjjel egymást karjaiban aludtunk.

2010. december. 06.

---

    

---

Menekültem. Fák vettek körül. Egyenesen futottam megállás nélkül. Néha hátranéztem azt figyelve, hogy leráztam-e azt, aki követ. Egyszer előre néztem, és nyomban megálltam. Ott volt előttem. Sabrina, teljesen átváltozva. A szemei vörösen izzottak, alattuk barna erek húzódtak, agyarak villantottak ki a szájából, és a bőre... Élettelen volt. Rögtön megfordultam és visszafelé futottam. A messzeségben egy alak állt. Előtte egy másik, mely vergődött. Közelebb kerülve láttam, hogy Sabrina fogságban tarja Samet. Egy mozdulat, és az éles agyarai Chris nyakába vájódtak. Körülöttem lelassult a világ. Minden mozdulatom nehéz, szinte értelmetlen erőlködésnek tűnt. Nem mozdultam, viszont Sam ott volt Sabrina karjai között, és az élet lassan elillant a szemeiből. Sabrina felemelte a fejét. A szája véres volt. Ott csillogott rajta Sam karmazsin színű vére. Kiáltani akartam, segíteni, de képtelen voltam. A tehetetlenség elkeserített. Sabrina villámgyorsan elém került, Chris testét elhagyva, mely a földre zuhant, és pár centire az arcomtól megszólalt:

- Ő már az enyém! Örökké! - gyorsan beszélt, és mély hangon. A hangnemétől valami összedőlt bennem. Felriadtam. Ziháltam. A pulzusom az egekben járt, és verejték borította a homlokomat. Feltápaszkodtam, majd bementem a fürdőbe. Hideg vizet fröcsköltem az arcomra. A tükörbe néztem. A szemeim kék karikásak voltak. Az arcom sápadt, és fáradt kinézetem volt. Kikukucskáltam a fürdőből, a fali órát fürkészve. Csak reggel háromnegyed öt volt. Visszamásztam az ágyamban, és sikerült visszaaludnom. Fél hatkor megint felébredtem. Nem bírtam visszaaludni, tehát lementem a konyhába. Egy bögre kávéval felültem az egyik magas székre, melyről kiláttam a kertbe. Keresztbe tettem a lábamat, és a bögrét a térdemre helyeztem, két oldalról fogva azt. A nap megvilágította a havat, és millió csillagocskákká varázsolta a hópelyheket. A sok kis fényt néztem. Semmin nem gondolkoztam, csak bambultam. Teljes csend volt. Szinte hallottam a légzésemet. Léptek megzavarták a nyugalmamat. Pislogtam párat, hogy visszatérjek magamhoz.

- Jó reggelt! - szólt egy hang, amelytől teljesen libabőrös lettem, és a szívem hevesen kezdett el dobogni. Lepattantam a székről. A bögrét a pultra raktam, és hátrafordultam. Ott állt Ő! Chris bal szeme alatt egy kék monokli virított. A homlokán egy elég csúnya horzsolás díszelgett. Nem válaszoltam, csak továbbra néztem. Fehér feszülős póló volt rajta, mely gyönyörűen kihangsúlyozta sportos testét, fekete selyem pizsigatyával kombinálva. Eszembe jutott, hogy milyen jó volt, amikor a karjaiban tartott. A fejem a vállánál, a nyakát csókolgatva, a parfümje illatát lélegeztem be. A nyakáról rögtön felvillant az álmom, és megdermedtem. - Elég korán van. Szokatlan, hogy ilyenkor látlak, annak révén, hogy tudom, mennyire szeretsz aludni. 

- Aaa... Igazából direkt keltem korán. - De rosszul hazudtam. Erre Sam csak elmosolyodott.

- Ah... Igen? Mi oka? - a szeme csillogott, és a mosolya... Még mindig szeretem. 
- Miért csinálod? Kiver a frász! - a kezemet a pultra raktam. A testsúlyom a jobb lábamra került. Kérdőn néztem Samre. - Szent Merlin! Majdnem megcsókolt. Még jó, hogy majdnem, különben Sakk-matt lett volna a vége. Ha megcsókolt volna, akkor bebizonyosodhatott, hogy bármit is csinálok Connorral, az mind színjáték, csak hogy felbosszantsam.
- Mégis micsodát?
- Micsodát? Úgy beszélsz velem, mintha semmi sem történt volna. A mosolyod, és a hangod... - megálltam. Nem akartam befejezni a mondatomat, mert úgy gondoltam, nem lenne jó, ha elmondanám neki, hogy hideg és meleg hullámok járják be a testemet a hangja hallatán, és hogy a szívem hevesen dobog, ha meglátom.
- Igen? Folytasd csak. Azt akarod mondani, hogy...
- Igen! - förmedtem rá. - Még mindig szeretlek. De ahogy láttam nem kölcsönös. - Chris elmosolyodott, és felém indult. Lenéztem a fehér csempékre. A következő pillanatban előttem állt. A mellkasát néztem és azt kívántam bárcsak megérinthetném, bárcsak a karjaiban lehetnék. A mutatóujját az állam alá rakta. A szemem most az övébe nézett. Az ajka olyan közel járt az enyémhez. Ekkor Willow, a fő házimanó bejött a konyhába.
Hátraléptem, Chris meg elfordította a fejét. Egy pillanatig néztem, aztán kirohantam. Szokásom szerint mindent elmeséltem Suenak, mert ha neki nem, akkor ki másnak? <3
Lementünk reggelizni. Chris egész végig figyelt, kivéve, ha valaki beszélt hozzá. Reggeli után Sueval jól felöltöztünk, mert egy Janm nèj nevű kis szigetre mentünk kirándulni. Ezt a helyet régen boszorkányok lakták. Itt találtak nyugodt életet az üldözöttek. Viszont egy Luke Szatana nevű varázsló elárulta a sziget helyét, csak hogy mentse a bőrét. Az üldözők a sziget partjaira szálltak, és egytől-egyig kivégezték az itt lakó boszorkányokat és varázslókat. Lukenak szintén itt halt meg. Az üldözők kihasználták, és hazudtak neki. Miután mindenkivel végeztek őt is megölték egy barlang közelében. Az összmert ha nem elég erős egy-egy mágia elvégzéshez, az itt rejlő erőket használja föl. Csoportokra bomoltunk és elindultunk a szigeten. Sue, Savannah, Carlie, Gabby, Rick és én kerültünk egy csoportba. 

A séta nagyon hosszú volt. A végén Sueval teljesen kifáradtunk. Még jó, hogy hopp-porral mentünk. Anyáék nem merték bevállalni a zsupszkulcsot, nehogy valaki elengedje, mert nagyon elfáradt. Ahogy hazaértünk egyből a fürdő felé vettem az irányt. Jó volt a hideg, hosszú séta után a meleg víz alá állni. Leültünk ebédelni.

 - Gyerekek, szerintem menjetek pihenni, hogy este el ne aludjatok a maszkabálon. - szólt nevetgélve Shelby nénikém. A többi felnőtt is egyetértett. Vadócra néztem.

 - Amúgyosolyogtam.

 - Mi ki fogjuk bírni, mert a szervezetünknek sok alkalma volt megtanulni, ugye Corni? - szólalt meg Sabrina. A sztékembe szúrtam a az ezüst villát.

 - Mi az Cat? - kérdezte a mellettem ülő Camie.

 - Semmiii... Az égvilágon semmi. - dühösen vágtam a hússzeletet.

 - Pedig nem úgy tűnik. Úgy mélyesztetted bele a villát a szegény húsiba, mintha most készült volna a szökésre.

 - Még mindig jobb, mintha Sabrinaba szúrnám. - Camie-n látszott, hogy vágja a témát, tehát folytatta az evést. Ebéd után a tervek szerint felmentünk pihenni. A szobámba ott várt Devil. Kevinék válaszoltak.

Visszaírtunk a fiúknak, hogy, amikor megérkeznek nyugodtan jöjjenek be, és mondják azt, hogy mi hívtuk meg őket.

Délután 5 felé keltünk. A bál 8-kor kezdődött, szóval egy csomó időnk volt készülődni. Teljesen fekete báli ruhát vettem fel. 

Hozzá egy fekete magassarkút. A cipőmnek nem volt orra. Az elején meg gyémántokból kirakott virág állt.

A hajamat simán csak kiegyenesítettem, és hátrafogtam.

Egy kis smink, rúzs, és a legfontosabb - a maszk. A maszkom gyönyörű, szintén fekete színű volt.

Egy kis hajlakk, és voala.

Suera néztem és átöleltem. 

- Csodaszép vagy! Kár, hogy maszkabál, mert felettébb kíváncsi lettem volna arra, hogy Kevin nyálat csorgatva bámul, amíg Zack halálosan féltékenyen nagy nehezen visszatartja magát, hogy még egyszer le ne üsse. - nevettem, és még egyszer átöletem a gyönyörű angyalomat. - Készen állsz? - Egymást néztük. - Akkor hajrá!

Lent a bálterem csodaszép volt. Sok vendég eljött. Reméltem, hogy itt vannak a barátnőim – Dana, Rei, Sally, Hannah és Lindsay. Dana-t vártam a legjobban, mert őt rég láttam. Az emberek azt mondják, hogy nagyon hasonlítunk. Már volt, hogy összetévesztettek minket. Hát külsőleg lehet, de belsőleg... A-a! Dana teljesen más. Sue is meghívott pár embert. Nagyon örültem, hiszen sok jó ember, kis helyen is elfér. :D Sajnos nem csak a barátnőim, hanem az ellenségek tyúkjai is meg lettek hívva. Denisa Salmon, Briana Lennox, Massie Archer. El lehetne felejteni ezeket a neveket? Míg nem is lenne baj, de a drága Cornelia is meghívta a bagázsát (Patricia Calleghn, Charlotte Sprinc, Aurora Whyten), hogy le ne maradjon a kopizással. Tehát egy kicsit szűk lesz a bálterem, de túléljük.

A bálteremben álltam, a sok ember között, amikor fényt észleltem a hátam mögött, aztán valaki átölelt.

 - Szia szépség! - Connor hangja volt az.

 - Jaj csak nem mágiát használt? Ez szabálytalan. - huncuttan mosolyogtam.

 - Nem kellett mágia, hogy kiszúrjam a legszebb lányt.

 - Óó milyen hízelgő. Kár, hogy hazugság - megfordultam, és és egymás szemében néztünk. Tettem hátra pár lépést. - Ó, milyen helyes ez a kosztüm! - végignéztem rajta.

 - Remélem, nem csak a kosztüm helyes. - mind a kettőnk nevetett. - Táncolunk? - kérdezte. A karomat nyújtottam, és Connor elvezetett a tömeg közepébe. Múlt az idő, mi meg csak táncoltunk.

 - Bárcsak megtalálhatnám Cathyt. - hallottam a hátam mögött. A hang hasonló volt az enyémhez. Dana! Elengedtem Connort. - Megbocsátasz? Egy pillanat. - Megfogtam a mögöttem lévő lány vállát.

 - Hát szerencsés napod van, ugyan is itt van mögötted. - Dana megpördült.

 - Cathyyy! A nyakamba ugrott. Hogy vagy?

 - Köszönöm jól. Annyira hiányoztál! - sóhajtottam.

 - Te is nekem. Csodásan festesz!

 - Köszönöm, te is. Hol vannak a többiek?

 - Keressük meg őket.

 - Rendben, csak még be akarlak mutatni titeket valakinek. Találkozzunk a bejáratnál.

 - Rendben. Ott várunk. - El kezdtem keresni Sue-t. Nem telt sok időben, amíg megtaláltam, mert a ragyogása vakító volt. Ő is táncolt valakivel, bizonyosan Kevinnek. Ezek a fiúk. Biztos megbeszélték, hogy egyből megkeresnek minket.

 - Sue! - ragadtam meg mosolygós barátnőm karját. Bocsi... Kevin?

 - Igen. Én vagyok az. Hogy ismertél föl?

 - Nem is tudom. - mondtam gúnyosan. Röhögcséltem. - Bocsi, de elrabolom Sue-t egy pillatatra. - meg sem vártam a válaszát, már indultam is a kijárat felé. - Gyere, Vadóc, mutatok neked valakit. - Odaértünk, és a lányok a megbeszélt szerint már ránk vártak. Egymás nyakába ugrottunk. Mindegyik nagyon csinos volt.

 - Lányok ő itt Sue, az én kincsem. - mutattam Sue-t.

 - Szia, Sue. Már nagyon sokat hallottunk rólad. Cathy mindig mesél. - nevetgéltek.

 - Sue, ő itt Sally, Hannah, Rei, Lindsay, és Dana. Dana az, akivel hasonlítunk. Egyszer azt hitték a testvérem. - Danaval összenéztünk, és mosolyogtunk. - Mivel az én barátnőim megvoltak, Sueval megkerestük az övét, és megismerkedhettem velük.

 - Lányok, negyed óra múlva éjfél. Nem sokára le kell venni a maszkokat. - mondta Sally. A hangja izgatott volt. Sue kezét szorongattam. Ekkor valaki megragadt minket hátulról. El kezdtünk hadonászni. Mikor kint voltunk, a két ragadozó, elengedett minket. Sueval hátratántorodtunk.

 - Mi a jó Merlin volt ez? - Kevin és Connor levették a maszkokat.

 - Menjünk el szórakozni. Mielőtt mindenki levenni a maszkáját menjünk egy szórakozó helyre. Mi szóltok? - Suera pillantotta.

 - Nem is tu...

 - Naaa, lányok! Holnapután hazamegyünk, és nem lesz izgis élményünk. - nyavalygott Kevin.

 - Tudjátok mit? Válasszatok a klubbot. - Mondta Connor.

 - Sue, menjünk a kedvenc helyünkre, a Magic drinks & funny dance-be.

 - Jól van, akkor egészkor itt találkozunk. - Mondta Kevin, és meg sem várva a válaszunkat elhúzott Connorral együtt. Sueval felmentünk. Egy gyors varázslattal göndörré varázsoltam a hajamat. Felvettem egy cuki rucit, és vagányabbá varázsoltam a sminkemet. Belebújtam egy másik magassarkúba, és már készen is álltam. Sue is szédítően jól nézett ki.

 - Megáll az ész! Muszáj neked ilyen szépnek lenned? - mosolyogtam. - Ma este elfelejtünk mindent, és mindenkit. Iszunk a magunk szórakoztatásáért, és hogy elfelejtsük egy kis időre a sok problémát. - Sueval lementünk, és a fiúkkal a ház bejáratánál találkoztunk. Zsupszkulcs-csal elmentünk Párizsba, ahol a klub helye van. Bementünk. A zene dübörgött. Táncoló testek vonaglottak előttünk. Az asztaloknál varázslók és boszorkányok ittak, és nevettek. Az egész helységben füst gomolygott. A világítások más-más színűre varázsolták azt.

 - Igyunk valamit – Mondták a fiúk.

 - Rendeljetek nekünk. Mi asztalt foglalunk. - Sueval egy kis asztalhoz mentünk, amely az egyik sarokban volt. Az volt a kedvenc helyünk. A kanapék feketék voltak és párnák díszelgettek rajtuk, az asztal meg fehér. A fiúk visszajöttek. A kezünkbe nyomtak kék színű, füstölő koktélokat.

 - Proszit! - emelték fel poharukat. Sueval ugyanazt csináltunk, majd belekortyoltunk a löttybe. Összeráncoltam a homlokom. Az ital elég erős volt. - Igyátok meg, aztán menjünk táncolni. - Lassan kortyolgattam a koktélt, és egy idő után nem éreztem azt, amit az elején.

 - Hoztok nekünk még? - kérdeztem.

 - Persze! - ezúttal a fiúk zöld színű, szintén füstölő koktélt hoztak. Azt is megittuk. Elcsodálkoztam magunkon, hisz, mi nem iszunk, tehát a szervezeteink nem igazán bírják.

 - Menjünk táncolni! - szólt Sue.

 - Szerintem is jó ötlet! - a fiúk kezet nyújtottak nekünk, és kimentünk a parkettára. Sue nagyon sexysen táncolt, ahogy én is :D Egy idő után melegünk lett, tehát megittunk még egy koktélt. Ezt már nem kellett volna, ugyan is el kezdtem szédülni. Igaz, hogy próbáltam nem figyelni rá. Connor is megváltozott. A fiúk sokkal többet ittak, mint mi. Durvábbak, és erőszakosabbak lettek. A fal közelében táncoltunk, amikor Connor a falnak nyomott. Kevin követte példáját, és erőszakosan Suera nyomult. Próbáltam ellökni magamtól, de erősebb volt, mint én. Erőszakosan csókolgatta a nyakamat, a keze meg a combom felé irányult.

 - Hagyd abba! - visítoztam. Kár, hogy a zenétől nem hallatszott. Bokán rúgtam Connort, és meglöktem. A földre zuhant. Suehoz mentem, és nagy nehezen levakartam róla Kevin-t.

 - Sue, gyerünk! Menjünk. - megfogtam Vadóc csuklóját, és kifelé indultam. Már az ajtóba álltunk, amikor Connor valahogy előttünk termett Kevinnel az oldalán. Sueval az erdő felé vettük az irány, hisz ott volt a zsupszkulcs. Viszont annyira szédültünk, hogy járni sem tudtunk. Már nagyon rosszul voltam, és azt sem tudtam, hogy merre megyek. A lényeg az volt, hogy minél messzebb a két fiútól. Épp az erdőben értünk, amikor Connor és Kevin a földre rántottak minket.

 - Cathy, ne mocorogj. Már rég meg kellett volna történnie. - suttogta a fülembe Connor.

 - Szállj le rólam te elmebeteg állat! - kapálóztam. Megrúgtam, és Connor magzatpózba görnyedt. A földön kúsztam, amikor a fejem egy erős ütést érte. Minden elhomályosult. Az utolsó kép, amire emlékszem, hogy Connor mellettem zuhan le, aztán valaki hozzám beszél, de nem értem, hogy mit mond. Az a valaki átölelt. Az illata nyugalmat sugallt.